Még a nyugati világban sincs konszenzus a generációk elnevezéseivel kapcsolatban. Lássuk, hogyan alakultak ki a legnépszerűbb címkék!
Az egyes generációk meghatározása körül már jó ideje folyik a harc: a Z generációt például van, aki a ’90-es évek közepétől számítja, de olyan is, aki a 2000-es évek közepétől. A 20. századot megelőzően az emberek a generációk elnevezésével (sőt a létükkel sem) törődtek kifejezetten. A nemzedékek címkéi eleinte inkább történelmi eredetűek voltak. Jellemzően uralkodók nevét használták egy-egy kor meghatározására, így kapták például Viktória királynő uralkodásának évei (1837–1901) a viktoriánus kor terminust. A veteránok voltak az első generáció, amely külön nevet kapott – igaz, visszamenőleg. Bemutatjuk, hogyan alakult ki a többi népszerű címke!
A baby boomerek generációja
A baby boomerek demográfiai okokból kapták a nevüket: ők a második világháború utáni ugrásszerű népességnövekedés szülöttei. Mivel ez a jelenség több országban is megfigyelhető volt a 20. század derekán, a legtöbb régióban ezzel a címkével illetik a nagy világégések utáni korosztályt. Ám a baby boomerek is csak visszamenőleg nyerték el ezt a titulust, miután a betűs generációk (X, Y, Z) léte beszivárgott a köztudatba. Lényegében az övék az utolsó koherens generáció, amelyről még elmondható, hogy tagjai viszonylag hasonló körülmények között nőttek fel, és hasonló hatások érték őket.
A kiábrándult X-ek
Az X generáció elnevezéstörténete igencsak kalandos. Eredetileg baby bustersként (bébicsőd) emlegették őket az amerikai szakirodalomban, arra utalva, hogy 1964 után hirtelen érzékelhetően elkezdett csökkenni a születések száma. Az X generáció kifejezést a magyar fotós, Robert Capa használta először (a baby boomerekre) egy fotóesszéje címeként az ’50-es években. Az X generáció első képviselői azonban csak 1965-ben születtek, így az elnevezés is áttételes. A kifejezés legközelebb 1965-ben bukkant fel, amikor Charles Hamblett és Jane Deverson Generation X címmel adták ki a fiatalok populáris kultúrájáról szóló könyvüket, amelyben az X elnevezésnek egyrészt matematikai olvasata volt (x mint ismeretlen), másrészt pedig az X besorolású, vagyis sokkolóan explicit tartalmú filmekre utalt. Billy Idol édesanyja könyvespolcán találkozott egy példánnyal, és annyira megtetszett neki, hogy 1976-ban ezen a néven alapított punk-rock bandát – innen vált közismertté aztán széles körben az elnevezés. A mai értelemben vett X generációra ezt a nevet végleg a kanadai Douglas Coupland ragasztotta rá – igaz, akaratán kívül. Az akkor 26 éves Coupland írt egy cikket a Vancouver Magazine-ba 1987-ben Generation X címmel, amelyben azon sopánkodott, hogy a kortársait semmibe veszik az idősebbek. Ebből nőtte ki magát 1990-ben az X generáció című szatirikus regény. A marketingesek hamar ráültek a hullámra, az X generáció kifejezés önálló életre kelt.
Y generáció vagy ezredfordulósok?
Nem is az Y, hanem az ezredfordulósok (millennials) elnevezés került be először a köztudatba Neil Howe és William Strauss 1991-es, Generations: The History of America’s Future 1584–2069 című könyve nyomán. A Google Trends adataiból láthatjuk, hogy eredetileg meglehetősen alacsony volt az érdeklődés a millennials kifejezés iránt, csak több mint tíz év elteltével, 2013 körül kezdtek el többen rákeresni. Ekkor már láthatók voltak a 2008-as gazdasági világválság hatásai, valamint, hogy az okostelefonok a közösségi médiával karöltve gyökeresen felforgatják addigi kommunikációs csatornáinkat és mindennapi szokásainkat. Ebben az évben jelent meg a PwC, a Dél-kaliforniai Egyetem és a london Business School a PwC’s Next Gen: A global generational study című közös felmérése, melyben már millennialként hivatkoztak az Y-okra. Szintén 2013 májusában került az újságárusok polcaira a Me Me Me Generation címlappal a Time Magazine. Ettől kezdve pedig robbanásszerűen megnövekedett az érdeklődés a téma iránt. Az Y, a nálunk elterjedtebb címke eredete meglehetősen fantáziátlan: az Ad Age vezércikkében 1993-ban a sort logikusan folytatva az X generáció utáni Y betűvel utaltak a fiatalokra. Európában egyébként ez az elterjedtebb elnevezés a 1982–1995 között születettek megjelölésére.
Z-k a pályán
2012-ben egy USA Today-cikkben Bruce Horowitz gondolkodott el azon, hogyan kéne nevezni az Y-ok utáni nemzedéket. Felvetett egy csomó ötletet a Wii generációtól kezdve az iGeneráción keresztül a NetGenerációig – végül a Z honosodott meg. A Pew Kutatási Központ sokáig posztezredfordulós munkanéven utalt erre a korosztályra, míg 2019-ben bejelentette, hogy ezentúl hivatalosan is Z generációként emlegeti majd.
Alfák – elfogyott az ábécé
A Z generációval elértünk a latin ábécé végére. Mark McCrindle ausztrál demográfus és csapata ezért megszavaztatta, hogyan lehetne elnevezni a legkisebbek csoportját. A válaszadók legtöbbje az A generáció mellett tette le a voksát azzal a felkiáltással, hogy kezdjük elölről a sort. Bár elfogytak az ábécé betűi, de McCrindle-éknek tetszett az ötlet, hogy az A egy új pozitív kezdetre, tiszta lapra is utal. Születésüktől kezdve jelen vannak az életükben a képernyők, az appok és a közösségi média, sőt, valószínűleg ők találnak majd megoldásokat a globális felmelegedésre és a terrorizmus kontrollálására. A hurrikánok mintájára McCrindle is a görög ábécé betűit hívta segítségül, kezdve az alfával.
A fenti cikk Nemes Orsolya Generációs mítoszok című könyvének szerkesztett részlete.
Miért érdemes a generációkat nem a múlt, hanem a jövő alapján definiálni? Mit tehetnek az egyes nemzedékek, hogy fenntartható világban éljünk? Nemes Orsolya generációkutató szerint a modern, innovatív, kreatív oktatási modellek segítségével leszünk képesek arra, hogy rugalmasan, adaptív módon reagáljunk a bizonytalanságokkal teli jövőre. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.