1876 végén John Warne Gates egy texasi katonai bázison drótkerítésből karámot épített, és elkezdett fogadásokat kötni a nézőkkel, hogy vajon az oda terelt erős bikák áttörik-e a törékeny drótot. Nem tudták. Sőt, amikor Gates segítőtársa izzó billogvassal a csordára támadt, még akkor is tartott a drótkerítés. Gates újfajta kerítésére hamarosan özönleni kezdtek a megrendelések. A korabeli reklám ezt a kerítést – az illinois-i Joseph F. Glidden szabadalmát – „a korszak legnagyobb felfedezéseként” népszerűsítette.

Miért volt szükség rá?

Míg mai fejjel a telefont egyértelműen forradalmi újításnak tartjuk, a szögesdrót hasonlóképp óriási változásokat hozott Nyugat-Amerikában, ráadásul sokkal gyorsabban. Joseph Glidden szögesdrótterve nem az első volt, de a legjobb – a birtokok körül ma is éppen ugyanezt látni. A hegyes tüske egy sima drótra csavarodik rá, majd – nehogy szétcsússzanak – egy második szál sima drót csavarodik össze az elsővel. A farmerek azonnal lecsaptak az ötletre.

Nem ok nélkül örültek az amerikai gazdák a szögesdrótnak. Abraham Lincoln 1862-ben aláírt telepestörvénye ugyanis meghatározta, hogy minden becsületes állampolgár Amerika nyugati területein igényt tarthatott 160 hold földre. Cserébe nem kellett mást tenni, csak otthont építeni és öt éven keresztül művelni a földet. Az volt az elképzelés, hogy a telepestörvény jó hatással lesz a földekre, másrészt az amerikai állampolgárokra, azáltal hogy a szabad és szorgalmas földtulajdonos a nemzet jövőjének alapja lesz.

Egyszerűen hangzik. A préri óriási, feltérképezetlen területe azonban inkább lett volna alkalmas nomádok számára, mint a telepeseknek. Sokáig ez a rész a bennszülött amerikaiaké volt. Miután az európaiak megérkeztek és egyre nyugatabbra nyomultak, a cowboyok szabadon terelgették csordáikat a síkvidéken. A telepeseknek azonban szükségük volt kerítésekre, nem utolsósorban azért, hogy visszatartsák a szabadon nyargalászó marhákat, nehogy letapossák a termést. Fa nem volt túl sok, a tüskebokorsövény pedig lassan növekedett. Az egyszerű drótkerítés sem működött, hiszen a csorda könnyen átgázolt rajta. 1870-ben az amerikai mezőgazdasági minisztérium kutatása arra jutott, hogy amíg valamelyik kerítéstechnológia nem válik be, lehetetlen lesz Nyugat-Amerikában letelepedni.

Lehetővé tette a törvény érvényesítését

A szögesdrót azonban gyorsan megváltoztatta, amit a telepestörvény nem tudott. Feltalálása előtt a préri határtalan tér volt: inkább hasonlított az óceánhoz, mint művelhető földterülethez. A magántulajdon sem volt jellemző, egyszerűen nem lehetett megoldani. A szögesdrót tehát a telepesek egyik legnagyobb problémáját oldotta meg.

De véres összeütközéseket is szított, amikor a telepes gazdák megpróbálták kijelölni földtulajdonuk határait. E területeket korábban az őslakos indián törzsek birtokolták. Huszonöt évvel a telepestörvény után azonban megszületett a Dawes-törvény, amely erőszakkal jelölt ki területeket őslakos családok számára, a megmaradt földeket pedig fehér gazdáknak adta. Nem csoda, hogy e törzsek az ördög kötelének nevezték el a szögesdrótot.

A cowboyok is gyűlölték a drótkerítést: a marhák csúnya sérüléseket és fertőzéseket szedtek össze miatta. A hóviharok közeledtével a jószágok délre indultak, olykor azonban fennakadtak a kerítésen, és ezrével hullottak el.

Miközben a szögesdrót eredeti értelme az volt, hogy érvényt szerezzen a törvényes határoknak, sok kerítés illegálisan épült, megkísérelte magáncélokra kisajátítani a közös tulajdonú földet. Amikor nyugaton mindenfelé elterjedtek a szögesdrót kerítések, harcok törtek ki. A hatóságok bekeményítése után azonban véget értek a kerítésromboló háborúk, a szögesdrótok pedig megmaradtak.

Filozófiai vita a határokról

Az Egyesült Államok alapító atyáira nagy hatást gyakorló 17. századi angol filozófus, John Locke sokat tépelődött azon, miként juthat valaki törvényesen saját földterülethez. Hogyan vált a természet ajándéka magántulajdonná? Vajon mindez szükségszerű következménye volt annak, hogy valaki egy csapat féleszűvel mindent megkaparintott, amit csak tudott? Ha igen, akkor minden civilizáció erőszakos rablásokra épült. E végkövetkeztetés nem nagyon tetszett Locke-nak – vagy legalábbis a bőkezű támogatóinak.

Locke szerint egyedül a saját munkánkat birtokoljuk. Ha pedig a munkaerőt és a természet nyújtotta földet összeadjuk – például felszántjuk a talajt –, akkor elegyítettünk valamit, ami ténylegesen a miénk, valamivel, ami senkié. Azáltal válik tulajdonunkká a föld, hogy dolgozunk vele, megműveljük.

Barbara Arneil Locke-szakértő politológus szerint a Hogyan hoztak létre magántulajdont az első emberek? kérdés Locke számára egyet jelentett a Kinek van joga kisajátítani az amerikai földeket? kérdéssel. Az érvelés előfeltételeként azt is állítania kellett, hogy a föld termékeny, de gazdátlan, vagyis, mivel az őslakos törzsek nem „fejlesztették”, nincs joguk birtokolni. Ezt a nézetet nem minden európai filozófus osztotta. Jean-Jacques Rousseau, a 18. századi francia filozófus tiltakozott a bekerítés ellen.

A magántulajdonra épülő modern gazdaság nyitott kérdései

A modern gazdaság a magántulajdonra épül: arra a jogi tényre, hogy a legtöbb dolognak van tulajdonosa. A modern gazdaságok ráadásul azon az elképzelésen alapulnak, hogy a magántulajdon jó dolog, mert befektetésre és a tulajdon fejlesztésére ösztönöz. Lehet az egy parcella föld az amerikai Közép-Nyugaton, egy lakás Kalkuttában vagy épp egy szellemi tulajdon. Ez tényleg nyomós érv – könyörtelenül fel is vonultatta mindenki, aki azt bizonygatta, hogy az indiánoknak nem volt igazán joguk a saját területükhöz, mert nem művelték aktívan. A jogi tények azonban elvont dolgok. A birtoklás előnyeinek megszerzéséhez ellenőrzést kell gyakorolni a tulajdon felett.

A szögesdrót továbbra is a világon széles körben használt eszköz földek elkerítésére. A gazdaság sok más szegmensében is tombol a harc azért, hogy a gyakorlatban is birtokoljuk, ami elméletben a miénk. Lehet a zenészek művein copyright, ám a szerzői jog gyenge védelmet nyújt a fájlmegosztó szoftverekkel szemben. Még senki nem találta fel a virtuális szögesdrótot, amely ugyanolyan hatékonyan keríti körbe a dalokat, mint a szögesdrót a földet. A digitális gazdaság kerítésromboló háborúi semmivel sem kevésbé szenvedélyesek, mint a vadnyugati csaták voltak: a digitális jogokért folyó harcokban például a Disney, a Netflix és a Google küzdenek, míg a kalózok gyorsan elbánnak a digitális szögesdróttal. Amikor bármely gazdasági rendszerben a tulajdon védelme terítékre kerül, nagy a tét.

A fenti írás Tim Harford A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés című könyvének egy szerkesztett részlete.

Hogyan változtatta meg a fogamzásgátló tabletta a jogász szakmát? Miként tette tönkre a vonalkód a családi kisboltokat? Miért növelte az egyenlőtlenséget a gramofon? Tim Harford közgazdasági újságíró könyvében – a rováspálcától a vonalkódig, a betontól az ékírásig - 50 találmányt mutat be a fentihez hasonlóan emlékezetes történetekkel. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.