The Path (IMDb: 7,5)

A Hulu saját gyártású sorozatai közül idén az időutazós 11.22.63-mal csalódást okozott, a The Path viszont annál emlékezetesebb meglepetés volt a csatornától. A tízrészes, sötéten hömpölygő drámasorozat fiktív, new age-szerű nézetekre épülő vallás, a Meyerista Mozgalom híveinek életébe nyújt bepillantást, miközben a manipuláció, a hit, a fanatizmus és a hataloméhség lélektanát vizsgálja a zárt közösségben. A nyugtalanítóan szuggesztív atmoszféra, a remekül megírt karakterek és a lassan kibomló történetszálak egyre növekvő feszültsége teszi emlékezetessé ezt a sejtelmes spirituális tablóképet, amelynek hősei előbb-utóbb kénytelenek farkasszemet nézni saját kételyeikkel és elvakult belső meggyőződéseikkel. A Totál szívásból ismert Aaron Paul ezúttal is remekel a hitében megingó férj szerepében, de a feleségét alakító Michelle Monaghan és a mozgalom önjelölt, karizmatikus vezetőjét játszó Hugh Dancy erőteljes jelenléte is sokat dob az összhatáson.

American Crime Story – Az O. J. Simpson-ügy / The People v. O. J. Simpson: American Crime Story (IMDb: 8,5)

Ryan Murphy, az Amerikai Horror Story készítőjének idei nagy dobása az O. J. Simpson tárgyalását hitelesen bemutató tízrészes sorozat, amely huszonkét Emmy-jelölésből kilencet díjra is váltott. A nemzeti hősként tisztelt amerikai futballistát exfelesége és annak barátja meggyilkolásának vádjával állították bíróság elé. Az évszázad tárgyalásaként elhíresült eset 1994 novemberétől 1995 októberéig tartott, amit a televízió élőben közvetített ugyan, ez azonban egyáltalán nem csökkenti az FX csatorna számára készített adaptáció drámai erejét. Az O. J. Simpson-ügy kiváló forgatókönyve könnyedén mozgatja a tárgyalással kapcsolatos hatalmas tényanyagot, miközben a bírótól kezdve az ügyvédeken át az esküdtszékig minden fontosabb szereplő karakterét mesterien árnyalja. Az elejétől fogva szédítő tempóban száguldó tárgyalótermi sorozatban különösen Sarah Paulson, Courtney B. Vance és John Travolta sziporkázik.

O. J.: Made in America (IMDb: 9,0)

Az ESPN csatorna számára Ezra Edelman másfél év alatt készítette el O. J. Simpson tárgyalásának ötrészes, és mintegy nyolc óra hosszúságú dokumentumfilmes feldolgozását, amely tökéletesen kiegészíti és elmélyíti Ryan Murphy remek adaptációját. Edelman az ügy hetvenkét szereplőjével készített interjút – közöttük olyan kulcsfigurákkal, mint a vád képviselői és a tanúként beidézett rendőrtiszt –, de sorozatának tétje nagyobb annál, mint hogy megelégedjen a tárgyalás precíz rekonstruálásával. Mint a címe is sugallja, az O. J.: Made in America a tehetséges sportolóból médiasztárrá lett Orenthal James Simpson mélyreható portréján keresztül az ellentmondásokkal teli amerikai álomról is lerántja a leplet, végső soron pedig a fajgyűlölet és a sztárság mibenlétét vizsgálja az elfojtásokkal, képmutatással és önámítással teli társadalomban, amelynek kollektív tünetei szélsőségesen befolyásolták Simpson sorsát.

Stranger Things (IMDb: 9,0)

A Duffer testvérek remekül ráéreztek a XXI. századi sorozatnézők retró iránti vágyára, amit bámulatos érzékkel meg is lovagoltak a Netflix számára készített sci-fi-horror szériájukkal. A Stranger Things helyszínéül a Hawkins nevű fiktív kisváros szolgál, a történet pedig egy kisfiú rejtélyes eltűnése, illetve egy telekinetikus képességű kislány megjelenése körül forog. A széria minden pillanatát áthatja a nyolcvanas évek iránt érzett nosztalgia, az epizódok pedig tobzódnak a korszak popkulturális utalásaiban. A Stranger Things őszinte rajongással kivitelezett főhajtás a nyolcvanas évek népszerű filmjei és rendezői előtt, de a készítők megidézik az író Stephen Kinget és a zeneszerző Giorgio Morodert is. A kiváló gyerekszínészek – az élükön Millie Bobby Brownnal – kivétel nélkül mind brillíroznak, az aggódó anyát pedig Winona Ryder alakítja. A szintetizátorra épülő filmzene szintén sokat dob a sorozat különleges hangulatán, amely méltán tette a Stranger Thingset az idei év egyik kultikus rajongással övezett szériájává.

Aznap éjjel / The Night Of (IMDb: 8,7)

A Richard Pryce és Steve Zaillian által az HBO számára készített bűnügyi sorozat a Criminal Justice című 2008-as BBC-sorozat első évadára épül – az események kiindulópontja itt is egy brutális bűncselekmény. A történetben Nasir Kahn (Riz Ahmed) pakisztáni főiskolás egyik este titokban elköti apja taxiját, hogy eljusson egy buliba. Útközben felvesz azonban egy fiatal lányt, akivel végül együtt tölti az éjszakát. Nasir Kahn hajnalban arra ébred, hogy valaki megkéselte a lányt, és bár semmi emléke nincs az esetről, gyilkosság vádjával bebörtönzik a tárgyalásig. A nyolcrészes Aznap éjjel tárgyalótermi és börtönben játszódó drámának, továbbá kriminek is letaglózó, társadalmi nézőpontból pedig az igazságügy bürokratikus működésének, illetve a faji előítéletek és az etnikai kisebbségek helyzetének nagy érzékenységgel megrajzolt tablóképe. A szériában ismerhetjük meg az utóbbi évek egyik legkarizmatikusabb ügyvédjét is, a John Turturro által eljátszott, ekcémával küszködő John Stone-t.

Bakelit / Vinyl (IMDb: 7,9)

A Mick Jagger és Martin Scorsese által az HBO számára készített zenés sorozat eszelősen száguld végig a whisky- és kokainmámorban úszó hetvenes éveken, miközben dögösebbnél dögösebb rock & roll nóták dübörögnek. A tízrészes Bakelit legnagyobb erőssége a korhangulat megteremtése, a készítők egyedülálló módon ragadták meg ugyanis az évtized felszabadult szellemiségét és hedonista gátlástalanságát. Velük együtt pedig mi is leborulunk a rock olyan úttörői figurái előtt, mint David Bowie, Alice Cooper vagy Robert Plant, akik a mámoros forgatagban mind felbukkannak egy-egy hangulatos cameo erejéig. A díszletek és kosztümök nem is lehetnének érzékletesebbek, ám a forgatókönyvírók mintha időnként elvesztek volna a hangos ricsajban. A széria központi karaktere a Bobby Cannavale által eljátszott Richie Finestra, aki a csőd szélén álló lemezkiadóját próbálja megmenteni egy zenekar befuttatása révén, miközben önpusztító életvitele és házassági válsága is a padlóra küldi. A Bakelit nem teljesen kiforrott sorozat, de akik nosztalgikus utazásra vágynak a New York-i zenei showbiznisz kicsapongó világában, azok nem fognak csalódni benne.

Trapped (IMDb: 8,2)

Az izlandi Baltasar Kormákur hozta tető alá a 2016-os esztendő legjobb észak-európai bűnügyi sorozatát, amely méltó tagja az utóbbi évek emlékezetes európai tévés krimijeinek. A Trapped realisztikus mederben hömpölyög tíz epizódon keresztül, a hangsúly pedig a thrillerelemek helyett sokkal inkább a krimire és a lélektanra helyeződik, miközben a szuggesztív skandináv noir hangulat dermesztően árad a téli tájból. Az események láncolata akkor veszi kezdetét, amikor a halászok egy végtagok nélküli holttestet fognak ki a tengerből. A fiktív észak-izlandi városra mindeközben hóvihar csap le, ami lehetetlenné teszi, hogy a reykjavíki nyomozók eljussanak az elzárt településre, az ügyet ezért a helyi rendőr, Andri Ólafsson (Ólafur Darri Ólafsson) veszi a kezébe. Hamarosan kiderül: az események szövevényes láncolatában olyan emberek és események is fontos szerepet kapnak, akikre a település lakói nem is gondolnának.

The Girlfriend Experience (IMDb: 7,3)

A 2016-os év érzelmileg legmegterhelőbb sorozatát Lodge Kerrigannek és Amy Seimetznek köszönhetjük, akik Steven Soderbergh azonos című 2009-es filmjét vették alapul – A sebészt is jegyző rendező ezúttal producerként működött közre a Starz csatorna számára készített szériában. A The Girlfriend Experience főhőse jogot tanuló fiatal nő, Christine Reade, aki nappal egy menő cég gyakornokaként dolgozik, éjszaka viszont luxusprostituáltként teszi boldoggá gazdag és idős ügyfeleit. A tizenhárom félórás epizódból álló széria az ő totális kiüresedését követi nyomon, miközben lehangoló képet fest a pszichét megmérgező elidegenedettségről, szeretetéhségről és boldogtalanságról. Ha pedig távolabbról nézzük, a sorozat jéghideg egzisztencialista esettanulmány arról a sötét űrről az emberi lélekben, amit legvadabb vágyaink kielégítésével sem vagyunk képesek betölteni.

Preacher (IMDb: 8,2)

Sam Catlin, Evan Goldberg és Seth Rogen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor Garth Ennis és Steve Dillon kultikus képregényének tévés feldolgozása mellett döntött, de a kihívás ellenére nem vallottak kudarcot. Az AMC égisze alatt készült Preacher üde színfolt az idei sorozatok kínálatában, amihez foghatóan elszállt és öntörvényű tévés ámokfutást nem sokat láthattunk az utóbbi években. A széria arcátlanul egyedi műfaji hibrid, amelyben lehengerlő módon keverednek az abszurd, morbid, ironikus, természetfeletti, horrorisztikus, komikus és blaszfemikus elemek, a történet karikatúraszerű eltúlzottsága és a popkulturális utalások vibráló hálója pedig csak még észvesztőbb élménnyé varázsolják a tízrészes első évadot. A szériában a Dominic Cooper által életre keltett Jesse Custer a texasi kisváros sötét múltú prédikátoraként próbálja Isten felé terelni elkallódott nyáját, de miután testébe egy angyal és démon szerelmének tiltott gyümölcse költözik, különleges képességekre tesz szert. Hamarosan felbukkan két mennyből jött ügynök és egy politoxikomán ír vámpír is, akikkel együtt elképesztő fináléba torkolló tévés hullámvasútra ülhetünk fel.

Westworld (IMDb: 9,2)

Az HBO nagyszabású sorozata – amely Michael Crichton Feltámad a vadnyugat című 1973-as kultuszfilmjét gondolja újra – kitalált vadnyugati kalandparkban játszódik, ahol a vendégek a legalantasabb vágyaikat is kiélhetik android ellenfeleiken, hiszen nem kell tartaniuk a megtorlástól – egészen addig, amíg egy végzetes malőr miatt el nem szabadul a káosz. Az igényes kivitelezésű széria – Jonathan Nolan két részt rendezett, míg az egyik producer J. J. Abrams – a kirakós játékok csavaros logikájára épül, a készítők pedig mesterien felépítve adagolják a részleteket. A Westworld a science-fiction, a western és az akciófilmek határterületén mozog, a forgatókönyvírók remek munkájának köszönhetően pedig az epizódokat a szabad akaratot és a determinációt vizsgáló filozófiai érdeklődés hatja át. A lassan és nem lineárisan építkező sorozat bibliai beágyazottsága révén a bűnbeesésről is szól, miközben a robotokon keresztül további, mélyen emberi kérdéseket vizsgál. Bemutatja, milyen istenek is lennének az emberek, de azzal a kérdésfelvetéssel is eljátszik, hogy vajon mi van akkor, ha a mi világunk is csak valamilyen felsőbb civilizáció kalandparkja.

Bajtai András cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/4-es számában jelent meg. Friss lapszámunkban értékteremtő vállalkozások történeteit mutatja be – olyan cégek gyakorlatát, amelyek szerint a profiton túl is van élet. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!