Javítást adtam, mert rövid ido alatt meglepo elomenetelt tanúsított. Tessék... Hogy mi lesz a dolga, azt nem tudom még. De biztosíthatom, igen sok dolga lesz, öregem...

A nevem Vanek

Bocsánat, tehát: Vanek úr. Maga kitűnő akvizíció.

Ha érdekli, elmondhatom, hogy süllyedtem ide..

Nem érdekel, de elmondhatja. Ha ezt mégsem tenné, lekötelezne...

Kérem... Nem tolakszom.

Most körülnézek Nizzában, és ha szükségem lesz önre, értesítem, kedves barátom...

Nevem Vanek, ha nem veszi rossz néven...

Vanek úr... Bocsánat. Tetszik nekem az, hogy érzékeny lelkű. Különben sem szeretem a normális embereket. Hát akkor itt találkozunk rövidesen. Jó napot!

Gorcsev azzal a megnyugtató tudattal folytatja útját, hogy sose látja viszont Vanek urat. Ha bolond is, van annyi esze, hogy elszeleljen a pénzzel. Nem bánja. Megsajnálta a szegény elmebeteget, örül, hogy pénzt adhatott neki. A parti sétányra érve hősünk az egyik luxusszálló teraszán csodálatos jelenséget pillant meg...

Hűha! Csinos...!