Todd azt is közölte, hogy az Európai Bizottság már bekérte Londontól az intézkedések minden részletét, és "nagyon tüzetesen" megvizsgálja majd azokat, hogy meggyőződjön arról, hogy összhangban vannak az uniós joggal. A szóvivő emlékeztetett, hogy az uniós jog nem teszi lehetővé, hogy bármelyik tagállam különbséget tegyen az uniós polgárok között, megkülönböztesse azokat, akik más államból származnak.

A brit kormány március 1-jétől az unió más országaiból érkezők számára csak akkor teszi lehetővé a szociális ellátások igénybevételét, ha minimum heti 149 font legális jövedelmet tudnak igazolni. Jelenleg a szabályok ehhez pusztán tényleges munkaviszonyt írnak elő.

Jonathan Todd emlékeztetett, hogy az uniós jog és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azt kell ténylegesen dolgozónak tekinteni, aki pénzért valaki más irányítása alatt tényleges, eredményes munkát végez, és ha munkájuk valódi és gazdasági értéket termel, akkor a bébiszitterek, részidős munkavállalók és gyakornokok is ténylegesen dolgozónak tekintendők.

Az Európai Bíróság "esetjoga értelmében nem összeegyeztethető az uniós joggal, ha az alapján határozzák meg, hogy ki tekinthető dolgozónak, hogy mennyit keres az illető" - tudatta Andor László foglalkoztatáspolitikai és szociális ügyekért felelős biztos szóvivője.

Todd arra is felhívta a figyelmet, hogy a gazdasági értelemben inaktív, nem dolgozó lakosok esetében a szokásos tartózkodási helyet kell vizsgálni, és abban az országban ugyanolyan szociális ellátás illeti meg őket, mint az ottani állampolgárokat.

Végezetül Jonathan Todd azt is felidézte, hogy számos tanulmány kimutatta, hogy az uniós bevándorlók nettó befizetői a brit szociális rendszernek, többet fizetnek be a közös kasszába, mint amennyit kivesznek belőle.