Mit ígérnek a pártok munkafronton?
Munkahelyteremtés és -megőrzés, a foglalkoztatottak számának növekedése, a pályakezdők elhelyezkedési esélyeinek javítása, új tehetségek felismerése, kiaknázása és megtartása, az atipikus foglalkozatási formák népszerűsítése: nagyjából ezekre terjed ki a pártok programjának foglalkoztatáspolitikai fejezete. Mit ígérnek a választóknak és mennyire rugaszkodnak el programjukban a valóságtól a pártok?
Néhány örökzöld téma 2010-ben is központi helyet kap az összes, választásokon induló párt programjának foglalkoztatáspolitikai fejezetében. Ilyen a munkahelyteremtés és -megőrzés, az atipikus foglalkoztatási formák - mint a részmunkaidő vagy a távmunka - elterjedésének elősegítése, a friss diplomások megtartása és hazai elhelyezkedési esélyeinek növelése vagy éppen a vidéki munkavállalók alkalmazása és a romák foglalkoztatása.
Míg a Fidesz programja kimerül abban, hogy nagy vonalakban vázolja a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet, szemlélteti a buktatókat, és kijelöli a problémás területeket, addig az MSZP, a Jobbik vagy az LMP túllép az általánosságokon, nem riad vissza a konkrét ígéretektől. Kérdés, be tudják-e tartani ezeket, amennyiben a választók bizalmat szavaznak nekik.
Fidesz: ha munka van, minden van
A Fidesz programja, a Nemzeti Ügyek Politikája terjedelmes fejezetet szentel a kérdésnek, hogyan lehetne talpra állítani a magyar gazdaságot. Ugyanakkor konkrétumok és ígéretek helyett marad a célkitűzésnek nevezhető általánosságoknál. A foglalkozatáspolitikai célkitűzések alapja - a program szerint - a munkahelyteremtés, „a gazdaságpolitika középpontjába - a verseny mellett - a munkát kell állítani” - írják. Tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígérnek - ez az egyetlen számszerűsített vállalás - , ám ezek ütemezését nem részletezik.
Mindenesetre elképzelésük szerint az egymillió új állást a Magyarországon működő vállalkozások termelik majd ki - olvasható a Matolcsy György által jegyzett programfejezetben. A Fidesz szerint az állás nélkül maradt dolgozók visszatérését a munkaerő-piacra az elmúlt nyolc évben kialakult szociális-kulturális környezet akadályozta meg, de hogy ebből mi módon lehetne kitörni, és hogy mivel biztatják mondjuk a 45 év felettiek visszatérését a munkaerő-piacra, már nem tudjuk meg.
A Fidesz foglalkoztatáspolitikai törekvéseiben kiemelt szerepet kap az innováció, a kreatív iparágak felfuttatása, a pályakezdő friss diplomások elhelyezkedési esélyeinek biztosítása, valamint a felsőfokú képzettséggel nem bírók foglalkoztatása. Három területet emelnek ki, amely felszippantaná az alacsony képzettségű munkavállalókat: az építőipart, a mezőgazdaságot és a hazai turizmust.
Szerepel még a programban a rugalmas, családbarát foglalkoztatás szabályainak kialakítása, az atipikus foglalkoztatási formák kiaknázása, ám csak címszavakban, felvetésként, mivel konkrét terv nincs ezek felfuttatására. Kulcsszerepet szán a Fidesz a vállalkozásfejlesztésnek: a részleteket mellőző program szerint csökkenteni kell a vállalkozások adminisztrációs terheit, egyszerűsíteni kell az adórendszert, és meg kell oldani a vállalkozásokat sújtó finanszírozási gondokat, különös tekintettel a körbetartozásra és lánctartozásra.
A programban hangsúlyos még a versenyképes oktatás és képzés megvalósítása - összehasonlítási alapként megemlítik a Németországban már bevált duális szakképzést, amely a vállalatoknál zajló gyakorlati képzésre épül. Ha munka van – minden van címszó alatt szóba kerül az alacsony foglalkoztatás, a vidéken élők munkára fogása, az uniós források kombinálása a közmunkaprogramokkal, és a romák foglalkoztatása. „A közmunkák révén széles tömegek megmozgatása lehetséges olyan célok érdekében, ami által új érték keletkezik (pl. gátépítés, erdőtelepítés, önkormányzati bérlakásépítés)” - tudjuk meg.
MSZP: kiporciózott ígéretek
A szocialista párt Nemzeti modernizáció, összetartó közösség - Ajánlat a demokratikus oldal programjára című összefoglalója nincs híján az ígéreteknek. Az MSZP őszinte nyíltsággal beszél olyan javaslatokról, amelyeket bizonyosan nem nekik kell majd teljesíteniük. A 2010-2014-es parlamenti ciklusra előirányozza, hogy a reálkeresetek évente 2,5-3 százalékkal nőhetnek, a foglalkoztatás évente egy százalékkal növekedhet. „Négy év alatt összesen 4 százalékkal csökkentjük a munkavállalók járulékterhét: 2011-ben és 2012-ben 1-1, 2013-ban további 2 százalékos mérséklésére van mód” - ígérik. (A járulékterhekre a Fidesz-program nem tér ki.)
Az MSZP programjában felveti az ún. Start-rehab kártya bevezetésének lehetőségét, amelyet azok a munkaadók vehetnének igénybe, akik vállalják a rehabilitációs járadékban részesülő ténylegesen rehabilitálható álláskeresők foglalkoztatását. Szóba kerül a Munkaerő-piaci Mobilitást Segítő Alap létrehozása is, amely azoknak a munkavállalóknak nyújtana segítséget, akik lakóhelyüktől távol, legalább 60 kilométerre dolgoznak. A közmunkaprogramok folytatása, bővítése, a romák foglalkoztatása ugyanúgy központi kérdés, mint a Fidesznél és a többi pártnál (ld. lejjebb). A Foglalkoztatáspolitika - visszaadni a legális munka becsületét című fejezetben az MSZP sem riad vissza a közhelyektől, mint írják, „a válságnak akkor lesz vége, ha új munkahelyek jönnek létre, és újra tartósan bővül a foglalkoztatottság”.
Az elmúlt nyolc évre visszanézve méltatják a Start-kártya bevezetését, a munkahelymegőrző-programokat, a közcélú foglalkozatás alakulását, és az Út a munkához programot, amely meglátásuk szerint „a legjelentősebb foglalkoztatáspolitikai intézkedés a rendszerváltás óta.” Kitérnek az innováció fejlesztésére, a képzetlen, alacsonyabb iskolázottságú emberek foglalkozatásának szükségességére, az elzárt településen dolgozók munkába járásának biztosítására. „Az eddigi kezdeményezések mellett új eszközöket vetünk be a dolgozni akaró kismamák és a munkaerőpiacról kiszoruló 40-50 évesek munkalehetőségeinek javítására, illetve az idősebbek elhelyezkedésének segítésére” - ígérik, megcélozva a legérzékenyebb, munkaerő-piacról kiszoruló rétegeket.
Újabb ígéret az atipikus foglalkoztatási formák népszerűsítése, a munkanélkülivé váló pályakezdő diplomások helyzetének javítása és a fogyatékkal élők foglalkoztatása. Az oktatás minőségelvű fejlesztése, a versenyképesség növelése törvényi szabályozással, állami finanszírozással, akkreditációval és folyamatos ellenőrzéssel szintén szerepel a programban, valamint szóba kerül a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj, amelyet 2010. január elsejétől a hiányszakmákban tanuló diáknak járna. „Előre kell lépnünk a minőségi, az elit képzésében” - olvasható az MSZP programjában. Ebben, úgy látszik, minden párt egyetért.
MDF: józanság, kevesebb minimálbéres
A Magyar Demokrata Fórum Munka és méltóság = megújuló Magyarország című programjának foglalkoztatáspolitika fejezetében kifejti, hogy „a foglalkoztatás nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony szintje a magyar gazdaság Achilles-sarka ”. Éppen ezért a párt célul tűzi ki a hazai foglalkoztatási ráta legalább 10 százalékpontos emelését, hogy - mint írják - tíz év alatt a munkaképes korú dolgozók legalább kétharmada „bejelentett munkából nyilvánosan elismert, adó alá vonható jövedelmet szerezhessen”. Hogyan? Az MDF is úgy véli, hogy új vállalkozások alapítása és a régiek felvirágoztatása a legalkalmasabb mód a foglalkoztatás fellendítésére, noha konkrét - az alapítás megkönnyítésére vonatkozó javaslattal - ők sem állnak elő.
Az oktatási rendszer reformja a „józan” MDF-nél is terítékre kerül, ám ők ezt a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium létrehozásával szeretnék biztosítani. „Az intézményeknek a munkaerőpiac felé kell fordulniuk. Ehhez mérni kell az oktatási intézmények külső teljesítményét” - vélik. Vagyis, már az általános iskolában törekedni kell arra, hogy a diákok megfelelő képzésben részesüljenek, ami elősegíti későbbi elhelyezkedésüket. A tanár- és tanítóképzés színvonalának emelése, a szakmunkásképzés erősítése és a felsőoktatás reformja alapvető célkitűzésként jelenik meg a programban.
A nagy pártoktól eltérően az MDF a minimálbér adómentességének eltörlését is beemelte programjába, azzal indokolva a lépés szükségességét, hogy a minimálbéres foglalkoztatás „végzetesen torzítja a munkaerőpiacot, mert ösztönzést ad a papíron csakis minimálbéren történő foglalkoztatásnak”. Éppen ezért kezdeményezik a minimálbér „jelképes”, tíz százalékos megadóztatását, hozzátéve: „ehhez természetesen a minimálbért fel kell emelni nagyjából ugyanekkora összeggel”. (A jelenlegi országos minimálbér, 2010 január elsejétől 73 500 forint.)
Jobbik: Aki nem dolgozik, ne is egyék!
„A szebb jövő” ígéretét hordozzák a párt választási programjában foglalt, Minél szélesebb foglalkoztatást! jelszóval ellátott lépések. „A munkaügyi központok működését eredményességük javítása érdekében átszervezzük, hogy alkalmasabbak legyenek a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolatfelvételre” - ígéri a Jobbik.
A párt munkaügyi programjában szerepel „az európai uniós munkaügyi irányelvek kritikus elemzése” „szakszervezetek befolyásának és önállóságának növelése”, a „feketén foglalkoztatás intézmények felszámolása” (erre a nagy pártok nem térnek ki), valamint a „munkavállalók jogi védelmének intézményes megerősítése”. A feketemunka visszaszorítását a munkaügyi bírságok összegének emelésével és a munkaügyi ellenőrzések szigorításával képzelik el.
A többi pártprogramhoz képest újdonság, bár a megvalósítást tekintve szinte esélytelen a vasárnapi pihenőnap kötelező kiadása minden olyan munkakörben, amely nem az alapvető létszükséglet (pl. közüzemek) kielégítését szolgálja. A Jobbik kérlelhetetlen a tartósan munkanélküliek ügyében: azt vallja, hogy „aki nem akar dolgozni, ne is egyék”. Vagyis a munkanélküli segély megvonása véleményük szerint ösztönözné az állás nélkül - segélyből élő - embereket, hogy munkát keressenek. „Célunk, hogy minden munkaképes személy kizárólag munkavégzés ellenében legyen jogosult segélyre.” A szociális kártyához hasonló modellt ígérve azt mondják: „a készpénzsegélyek nagy részét természetbeni juttatásra alakítjuk át, és havi helyett heti rendszerűvé tesszük”.
Az LMP nincs elájulva a közmunkaprogramtól
A Lehet Más a Politika programjában - amelyben vetélytársaihoz képest szűkszavúbban tárgyalják a kérdést - azt ígérik, hogy évente egy százalékkal növelik a foglalkozatási rátát. A többi párt programjához képest azonban újdonság, hogy négy év alatt 25 százalékkal csökkentené az LMP a minimálbér teljes bérköltségét, méghozzá a munkáltatói járulékok csökkentésével. Támogatják a vidéki munkavállalók ingázását: „a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben külön járulékkedvezményt adunk a segélyezettek alkalmazását vállaló munkaadóknak” - hangsúlyozzák. Ugyanakkor leszögezik, hogy a közmunkára átmeneti megoldásként tekintenek.
Az LMP szerint a munkahelyeket nem a kormány teremti, ugyanakkor feladata, hogy ösztönözze a vállalkozásokat arra, hogy minél több új állást hozzanak létre. Négy változtatásra szoruló területet jelölnek meg: véleményük szerint kiszámítható gazdasági környezet kell, a képzetlen munkaerő bérköltségének csökkentése, a jóléti ellátásokhoz kapcsolódó álláskeresési feltételek szigorítása, hogy ezáltal is növeljék az állástalanok hajlandóságát a munkára - nem úgy, ahogy azt a Jobbik elképzeli, a segélyek megvonásával -, valamint a munkába állás akadályainak elhárítása. Hogy mindez hogyan működne a gyakorlatban, arról csak elképzeléseink lehetnek.
Összességében elmondható, hogy a pártok ráéreztek és - szavazótáboruk igényeit szem előtt tartva - programjuk foglalkoztatáspolitikai fejezetében megjelölték azokat a kényes pontokat, amelyeken változtatni érdemes és kell is. Kérdés, hogy a munkaerő-piaci mozgásokat figyelembe véve kinek lesz majd lehetősége lépni, és sikerül-e megvalósítania a most még világosnak tűnő célkitűzéseket.
Zöldfülűek: pártprogramok a természet ölén
