Kiből lesz diplomás?
Lényegében már a középiskola megválasztásával eldől, hogy a diákból diplomás lehet-e, vagyis a szülők társadalmi pozíciójától legalább annyira függ a gyerek jövendő státusa, mint a képességeitől – állapítható meg abból a felmérésből, amelyet szociológushallgatók 2007 novemberében készítettek érettségi előtt álló budapesti diákok körében. A témával részletesen foglalkozik a HVG Diploma 2010 kiadványának egyik cikke.
A legkiforrottabb továbbtanulási elhatározással a hat- és nyolcosztályos gimnazisták rendelkeztek: több mint 50 százalékuk a felsőiskolát is tudta, ahová jelentkezni akar, a szakközépiskolások harmadának viszont nem voltak felsőfokú továbbtanulási szándékai, ötödük pedig bizonytalan volt ebben az érettségi tanévében, november végén. Az összes megkérdezett diáknak csak mintegy 8 százaléka mondta biztosra, hogy nem adja be a felvételi jelentkezési lapját egyik felsőoktatási intézménybe sem, 50 százalékuk kiegészítő képzésre járna a középiskola után, míg a nyilatkozók ötöde szeretne elhelyezkedni a már megszerzett szakmájában, ugyanennyien pedig néhány évig dolgoznának vagy nyelvet tanulnának, mielőtt felsőiskolával próbálkoznak.
A továbbtanulási szándék leginkább a szülők végzettségétől függ: ez befolyásolja, hogy a gyerek milyen középiskolába kerül, a középiskola típusa pedig azt, hogy akar-e továbbtanulni. A szakközépiskolák tanulói jellemzően kevésbé iskolázott szülők gyermekei (közel kétharmaduk olyan családból származik, ahol egyik szülőnek sincs felsőfokú végzettsége), a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi diákok felének viszont mindkét szülője diplomás, és közöttük elenyészően kevesen vannak, akiknek egyik szülője sem végzett egyetemet vagy főiskolát. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a felsőoktatásba bekerülők kétharmada a középiskolák alig 10 százalékából kerül ki, egyértelmű a társadalmi státus újratermelődése. Szemben a szülők iskolai végzettségével, a család vagyoni helyzetének sokkal kisebb a hatása a továbbtanulásra: ebben nincs komoly különbség az egyes intézménytípusokba járó diákok között.
Iskolaértékelés
Az intézmények jellemzői közül a legtöbb továbbtanulni kívánó diák a munkaerő-piaci elhelyezkedést közvetlenül befolyásoló tényezőket (a diploma itthoni, illetve nemzetközi elismertségét, az elhelyezkedésben való iskolai segítségnyújtást a végzés után, a nemzetközi kapcsolatok kiterjedtségét) vagy az intézmény iskolával párhuzamos elhelyezkedést segítő programjait emelte ki. Ezeknél kevésbé fontosnak tartják a munkaerő-piaci lehetőségeket közvetetten befolyásoló tényezőket, mint az intézményi diákélet, a hallgatók közérzete (pezsgő diákélet, jó infrastrukturális háttér, jól kidolgozott tantervek, színvonalas órák).
Rangsorukban csak ez utóbbiakat követi az, hogy nagy hagyományai vannak-e az intézménynek, van-e sok elismert, tudományos hírnévvel rendelkező oktatója vagy előkelő-e a pozíciója az intézményi rangsorokban. Ezen értéksorrend egységesnek mondható a diákok különböző státus- és képességcsoportjaiban (a kutatók státuscsoportokba a szülők iskolai végzettsége, a család vagyoni helyzete és az otthoni tanulást segítő eszközök, képességcsoportokba az iskolai érdemjegyek, a tanulmányi versenyeken való részvétel, az idegennyelv-tudás és a képességek szubjektív értékelése alapján sorolták be a középiskolásokat). A munkaerő-piaci lehetőségeket közvetlenül befolyásoló tényezőket minden csoport egységesen magasra értékeli, míg az azokat közvetetten befolyásoló tényezőket jellemzően a magas státusúak és a jó képességűek tartják fontosnak.
Iskolaválasztás
A megkérdezett budapesti középiskolások mintegy kétötöde tudott megadni iskolát, ahová jelentkezne. Közülük első helyen a legtöbben az Eötvös Loránd Tudományegyetem valamely karát jelölték meg, 15 százalékuk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet választotta, 10-10 százaléknál több pedig a Budapesti Gazdasági Főiskolát, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemet (ez nagyjából tükrözi az országos arányokat). Több mint négyötödük (84 százalékuk) első helyen a fővárosban maradna, mindössze 8 százalékuk menne vidékre (a többiekről ezt nem lehetett eldönteni, mert olyan képzést jelöltek meg, mely mind Budapesten, mind vidéken folyik).
Az iskolarangsornak nem pontosan megfelelően a tudományterületek közül az üzleti élet és irányítás az első (e területet elsősorban a Corvinust választók jelölték meg), a személyi szolgáltatások a második (BGF), ezt a humán tudományok követi (ELTE), illetve a társadalomtudományok (szintén ELTE vagy Corvinus) és a mérnöki tudományok (BME).
Előnyben a mesterszak
A továbbtanulni szándékozók 95 százaléka nem állna meg az alapszaknál, hanem továbbmenne mesterképzésre (vagy már eleve osztatlan képzésre jelentkezne), és ebben nincs különbség iskolatípusonként sem – összhangban a 2009-es diplomáspályakövetés eredményeivel. Ez arra enged következtetni, hogy a diákok nehezen tudják elképzelni, hogy a hároméves alapozó képzés után megszerezhető diplomával hol, milyen állásban tudnának elhelyezkedni, s az is előfordulhat, hogy a kétféle diplomával betölthető állások között nagy fizetés- és munkakörülménybeli eltérésre számítanak.
A cikk folytatását - sok egyéb mellett - elolvashatja a HVG Diploma 2010-es kiadványban.
A továbbtanulási szándék leginkább a szülők végzettségétől függ: ez befolyásolja, hogy a gyerek milyen középiskolába kerül, a középiskola típusa pedig azt, hogy akar-e továbbtanulni. A szakközépiskolák tanulói jellemzően kevésbé iskolázott szülők gyermekei (közel kétharmaduk olyan családból származik, ahol egyik szülőnek sincs felsőfokú végzettsége), a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi diákok felének viszont mindkét szülője diplomás, és közöttük elenyészően kevesen vannak, akiknek egyik szülője sem végzett egyetemet vagy főiskolát. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a felsőoktatásba bekerülők kétharmada a középiskolák alig 10 százalékából kerül ki, egyértelmű a társadalmi státus újratermelődése. Szemben a szülők iskolai végzettségével, a család vagyoni helyzetének sokkal kisebb a hatása a továbbtanulásra: ebben nincs komoly különbség az egyes intézménytípusokba járó diákok között.
Iskolaértékelés
© sxc.hu |
Rangsorukban csak ez utóbbiakat követi az, hogy nagy hagyományai vannak-e az intézménynek, van-e sok elismert, tudományos hírnévvel rendelkező oktatója vagy előkelő-e a pozíciója az intézményi rangsorokban. Ezen értéksorrend egységesnek mondható a diákok különböző státus- és képességcsoportjaiban (a kutatók státuscsoportokba a szülők iskolai végzettsége, a család vagyoni helyzete és az otthoni tanulást segítő eszközök, képességcsoportokba az iskolai érdemjegyek, a tanulmányi versenyeken való részvétel, az idegennyelv-tudás és a képességek szubjektív értékelése alapján sorolták be a középiskolásokat). A munkaerő-piaci lehetőségeket közvetlenül befolyásoló tényezőket minden csoport egységesen magasra értékeli, míg az azokat közvetetten befolyásoló tényezőket jellemzően a magas státusúak és a jó képességűek tartják fontosnak.
Iskolaválasztás
A megkérdezett budapesti középiskolások mintegy kétötöde tudott megadni iskolát, ahová jelentkezne. Közülük első helyen a legtöbben az Eötvös Loránd Tudományegyetem valamely karát jelölték meg, 15 százalékuk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet választotta, 10-10 százaléknál több pedig a Budapesti Gazdasági Főiskolát, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemet (ez nagyjából tükrözi az országos arányokat). Több mint négyötödük (84 százalékuk) első helyen a fővárosban maradna, mindössze 8 százalékuk menne vidékre (a többiekről ezt nem lehetett eldönteni, mert olyan képzést jelöltek meg, mely mind Budapesten, mind vidéken folyik).
Az iskolarangsornak nem pontosan megfelelően a tudományterületek közül az üzleti élet és irányítás az első (e területet elsősorban a Corvinust választók jelölték meg), a személyi szolgáltatások a második (BGF), ezt a humán tudományok követi (ELTE), illetve a társadalomtudományok (szintén ELTE vagy Corvinus) és a mérnöki tudományok (BME).
Előnyben a mesterszak
A továbbtanulni szándékozók 95 százaléka nem állna meg az alapszaknál, hanem továbbmenne mesterképzésre (vagy már eleve osztatlan képzésre jelentkezne), és ebben nincs különbség iskolatípusonként sem – összhangban a 2009-es diplomáspályakövetés eredményeivel. Ez arra enged következtetni, hogy a diákok nehezen tudják elképzelni, hogy a hároméves alapozó képzés után megszerezhető diplomával hol, milyen állásban tudnának elhelyezkedni, s az is előfordulhat, hogy a kétféle diplomával betölthető állások között nagy fizetés- és munkakörülménybeli eltérésre számítanak.
A cikk folytatását - sok egyéb mellett - elolvashatja a HVG Diploma 2010-es kiadványban.
