A sikeres béralku titka
A béralku az elhelyezkedési folyamat legkritikusabb pillanata. A válság kapcsán pedig fokozottan érezhetik a munkavállalók, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Hogyan döntsük el, milyen bért kérhetünk leendő munkáltatónktól anélkül, hogy lecsúsznánk a jelenleginél kedvezőbb munkalehetőségről?
Legyünk tisztában saját helyzetünkkel
Nem mindegy, hogy egy meglévő biztos állásból keresgélünk új kihívásokat jelentő, esetleg magasabb beosztással, szakmai előre lépéssel kecsegtető lehetőséget, vagy egy meglévő, de bizonytalan munkahelyről keresünk egy stabilabbat, vagy már egy ideje munka nélkül vagyunk és a megtakarításaink is - már, ha voltak egyáltalán - fogyóban vannak, ráadásul devizahitelünk törlesztőrészlete épp az egekbe szökik.
Utóbbi eset nem igazán alkalmas arra, hogy a legjobb ajánlatra várjunk, de azért ekkor sem kell kétségbe esni. Nem árt, ha munkakeresési stratégiánkat rövid- és hosszútávú célokra bontjuk. A rövidtávú cél mindenképpen az anyagi csőd elkerülése, ezért ne szégyelljünk elfogadni olyan ajánlatot, ami ugyan nem álmaink állása, de átmenetileg kihúz minket a bajból és stabil hátteret biztosít ahhoz, hogy megfelelő állást keressünk, ami szakmailag és anyagilag is megfelelő. Bár nem célszerű újdonsült munkáltatónk orrára kötni, hogy folytatjuk a keresést, azért ne érezzünk lelkiismeretfurdalást. A munkáltatók szeretik - és ideális körülmények között ez rendben is van -, ha a munkavállaló elkötelezett, cserébe ők is hasonlót ígérnek. Ám ha válság van, elkötelezettség ide vagy oda, minden kezdeti ígéret ellenére leépíthetik a munkavállalókat, a sikeresen teljesítőket ugyanúgy mint, azokat, akiket néhány hónappal ezelőtt csábítottak át stabil munkahelyükről. A válságra való hivatkozás nem a munkáltatók kiváltsága tehát, válság a mi háztartásunkban is lehet. Keressünk tovább bátran! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne adjuk tudásunk legjavát az aktuális munkáltatónál. Egyrészt ez a tiszta lelkiismeret záloga, másrészt előfordulhat, hogy később előléptetnek, vagy felajánlanak egy elvárásainknak megfelelő munkakört és a hozzá kapcsolódó fizetést is, és akkor nem kell tovább keresgélnünk.
Legyünk tisztában piaci értékünkkel
Ahhoz, hogy bérigényünket illetően optimális döntést tudjunk hozni és ne csak kiszolgáltatott - vagy annak vélt - helyzetből elhamarkodottan elfogadjuk, amit az első munkáltató ajánl, tisztában kell lennünk saját munkaerő-piaci helyzetünkkel, értékünkkel. Ehhez célszerű, ha több állást is megpályázunk és minden interjúra elmegyünk, ahova hívnak. Ez azért is jó, mert úgynevezett interjú-rutinra teszünk szert, és sokkal kevésbé tudnak majd zavarba hozni bennünket, másrészt több helyről is kaphatunk bérajánlatot, ami szélesíti látókörünket atekintetben, hogy jelenleg mennyit is érünk a piacon. Harmadrészt, kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak azon a bértárgyaláson, ha több ajánlat is lapul a zsebünkben.
Ilyenkor mindenki körbekérdezi az ismerőseit is, hogy hasonló munkakörben mennyit szokás keresni, ami magyar sajátosság. Bár a bérek titkosak, mégis még mindig általánosan elfogadott tény, hogy a fizetésekről baráti körben bizalmasan lehet beszélgetni, lehet támpontokat kapni. Mindemellett érdemes tájékozódni hivatalos forrásból is, hogy az adott iparágban vagy szakmában milyen bérek jellemzők. Ez azért is fontos, mert ugyanaz a munkakör más-más fizetési kategóriát jelent majd, ha az egyik ajánlatunk a textiliparból a másik pedig az informatikai szektorból érkezik. Egy angol nyelvű oldalon, ha megadjuk a keresendő munkakört és országot, naprakész adatokat találhatunk. Vannak továbbá az évente megjelenő fizetési felmérések, melyek magánszemélyek számára drágák. Ilyenkor hasznos, ha van HR-szakember az ismeretségi körünkben, aki hozzá tud jutni ilyen felméréshez, és meg tud határozni egy fizetési sávot, ami támpont lehet számunkra. Ha mindezen adatokkal tisztában vagyunk - még mindig csak bruttó béradatunk van -, nyilvánvalóan szeretnénk megtudni, hogy a járulékok és adók megfizetése után mennyi marad a zsebünkben. Ezt egy bérkalkulátor segítségével viszonylag pontosan megtudhatjuk.
Legyünk tisztában a kompenzációs csomag minden elemével
Eddig nagyjából az alapbérről igyekeztünk kialakítani elképzeléseinket, ugyanakkor a díjazásunknak számos egyéb lehetőségéről sem szabad megfeledkezni. Ugyanaz az alapbér 30-50 százalékkal több összbevételt jelenthet családunknak, ha tisztességes kompenzációs csomag részeként kapjuk. Érdemes kiszámolni az egyéb juttatások összegét is, mint az étkezési utalvány (hideg vagy meleg), önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, egészségpénztári hozzájárulás, internet hozzájárulás, kultúra utalvány, üdülési csekk, mobil telefon, munkába-járás költségeinek térítése a törvényben előírtakon felül (benzin, vonat, tömegközlekedés) vagy cégautó.
Nem elhanyagolható, ha van a csomagnak bonusz eleme is, bár elég bizonytalan elképzelésünk lehet arról, hogy ebből mennyit fizet majd ki ténylegesen a munkáltató. Erről megint informális csatornáinkon keresztül tudakozódhatunk. Vannak munkáltatók, akik szeretik a bónusz magas százalékával „széppé varázsolni” a csomagot, a majdani teljesítményünk igazságos honorálására hivatkozva, ugyanakkor, ha elbeszélgetünk egy ott dolgozóval, kiderülhet, hogy a bónuszok kifizetése minden évben teljesen vagy részben elmaradt, mivel a kollektív szerződésben „adható” juttatásként határozták meg, így kifizetésére semmi sem kötelezi a munkáltatót. Amennyiben értékesítési tevékenységre jelentkezünk, nagyon fontos elem lehet a jutalék, melynek kiszámítását a pofon egyszerűtől az átláthatatlanig tudják bonyolítani a munkáltatók. Kérjünk pontos leírást erről és ne sajnáljuk az időt az áttanulmányozására, mert lényegtelennek tűnő 0,1 százalékok is sokat jelenthetnek egy nagy összértékű ügyletnél.
Nem bérjellegű juttatás, mégis fontos alkutéma lehet bértárgyaláskor, ha nyelvi- vagy szakmai képzésünk költségét átvállalja a munkáltató. Egyre ritkább, de még előfordul, hogy kamatmentes kölcsönt ad egy-egy munkáltató lakásvásárlás céljára, ez - például szabadfelhasználású kölcsön kamatait figyelembe véve - havi nettó 30-40 ezer forint megtakarítást is jelenthet egy ötmilliós összegnél, hat éves futamidőnél.
Meg kell említenünk továbbá a szürkegazdaság egyik fizetési formáját, amikor is a munkabérnek csak egy része bejelentett, a többit „zsebbe” kapjuk. Ezek meghatározhatatlan kockázatot jelentenek a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt. Elképzelhető, hogy ilyen formában a bejelentett bérünk nettójának másfél-kétszeresét is megkereshetjük, de azt is tudni kell, hogy esetleges munkajogi vitákban vagy elbocsátáskor viszont csakis a bejelentett bér a meghatározó. Az ilyen fizetési konstrukciók előnyét és hátrányát mindenkinek egyénileg kell elbírálnia.
Legyünk tisztában tárgyalási pozíciónkkal
Végül, de nem utolsó sorban, jó ha tudjuk, mennyire vagyunk fontosak az álomállás kapujában a munkáltatónak. Hány jelölt van rajtunk kívül, mennyire versenyképesek, mi az a tulajdonságunk, ami sokat nyom a latban, amikor a munkáltató dönteni fog. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha egy hiányszakma elismert képviselői vagyunk.
Az is meglehet, hogy földrajzilag olyan régióban van a cég, ahová a madár sem jár, ezért egyedüli jelöltként alkudozhatunk. Ha nem vagyunk ennyire kiváltságosak, még mindig kialakíthatunk egy „nélkülözhetetlenségi mátrixot” magunkról azokból az információkból, hogy hány hasonló álláshirdetés forog hónapok óta betöltetlenül az állásportálokon, hány fejvadász keresett meg minket, hány hasonló kvalitású ismerősünk van még szabad prédaként a piacon, hány másik állásinterjúnk zárult ajánlattal (amit esetleg mi nem fogadtunk el). Sokat segíthet a fejvadász is, aki az állásra közvetít bennünket, hiszen naprakész áttekintést adhat a fenti kérdésekről és a munkáltatóról is.
Elképzelhető, hogy egy lényegtelennek tűnő részlet miatt választanak minket, magas bérigény és versenyképes jelöltkoszorú ide vagy oda. Egyszer egy interjún elhangzott a - számomra az unalmastól az utálatosig kalibrálható - kérdés, hogy „Mi az, ami miatt magát kéne választanunk és nem mást?” Legtöbbünknek fogalma sincs, mit válaszoljon és csak vaktában lövöldözünk, azután túljutunk valahogy ezen is. Az interjú végén pedig a szokásos, jellegtelen kérdés hangzott el: „Mikor tudna munkába állni?” Akkor épp felmondásomat töltöttem, így két héten belül tudtam kezdeni. Az interjúvolóm a homlokára csapott: „Ez az, ami miatt magát választjuk, mert már tegnap is késő lett volna.”
Bereczky Márta