Milyen volt a hangmesteri képzés annak idején a Rádiónál?

Cs. Kádár Péter: A Magyar Rádióban hivatalosan - szakképzés keretében - 2008 elejéig 312 órás tanfolyam során képeztük a hangmestereket. Ez annyit jelentett, hogy erős felvételi követelmények teljesítése után egy évig minden szombaton a képzésre járt az illető. A vizsgára bocsátás feltétele legalább öt, saját készítésű hangfelvétel bemutatása volt. A tanfolyamot elvégzettek kilencven százaléka a szakmán belül tudott elhelyezkedni.

Volt-e más szakképző intézmény vagy a Magyar Rádió monopolhelyzetben volt?

CS. K. P.: Volt két másik szakképző intézmény is. Ők már akkor más módszereket alkalmaztak. Nem volt felvételi, mindenkit felvettek, jóval nagyobb óraszámban oktattak (kb. 800 óra), a sikeresen végzettek, illetve a pályán elhelyezkedők aránya viszont sokkal kisebb volt.

Hogy néz ki ez a képzés a megújult OKJ-s rendszerben?

Cs. K. P.: Jelenleg a hangmesteri képzés a hangtechnikusi képzés rész-szakképesítése, amelyre épülhetnek további képzések, például a filmhangtervező, a hangművész stúdiómenedzser, a hangrestaurációs technikus, a hangtárvezető, a produkciós hangmenedzser és a rádiós, televíziós hangmenedzser képzése. Maga a hangtechnikusi képzés 2 éves, összesen 7 vizsgából (22 feladatból áll), melyek időigénye összesen 1260 perc (21 óra), ellentétben a 4,5 órás korábbi vizsgával. A képzéshez szükséges eszközök minimumát úgy írták elő, hogy a képző intézmények - gyakorlatilag - képtelenek teljes mértékben megfelelni az előírt feltételeknek. Úgy gondolom, sok felesleges dolgot is oktatnak, felesleges eszközöket követelnek, ugyanakkor a konkrét szakmai tudás átadása elsikkad az új, modul rendszerű képzésben. Adott körülmények között középfokú hangmester oklevelet nehezebb szerezni, mint műegyetemi diplomát. Megjegyzem, a Művészek Szakszervezete és a Magyar Rádió egyes oktatói is tiltakoztak a hangmesteri OKJ-s tananyag - 2009-től indítandó tanfolyamok esetében érvényes - tartalma ellen, de akkor már lényegében kész volt, alig változtattak rajta. A döntést megelőzően pedig senki nem tudta, mi lesz a tartalma.

Mi lehet az oka, hogy ennyire megváltozott a szakképzés?

Cs. K. P.: Egyrészt a régen államilag garantált, tervezhető munkaerőpiac megszűnt, ezért nem tudni, hogy milyen szakemberek képzésére lesz szükség rövid vagy hosszú távon. Másrészt az oktatási rendszer folyamatos reformjai miatt nem tudni azt sem, hogy milyen szintű tudással érkeznek a tanulók a képzésre. Sok esetben a felsőoktatásban a közép- és általános iskolai tananyagbeli hiányosságokat is pótolni kéne. Emiatt nehéz kialakítani egy jó szakképzési rendszert.

Ami a szakképzést illeti, úgy látom, hogy manapság csak tudásszeleteket adnak át, nem cél, hogy egy-egy szakember a folyamat teljes egészét átlássa. E hiány miatt kell "egész életen át" tanulni. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a rendszerváltás utáni privatizációk során termelő gazdaságból fogyasztói gazdasággá alakultunk, ami a szakmai igényeket gyökeresen változtatta meg. Ha megnézzük a mérnöki tevékenységet, majdnem teljesen megszűnt a tervezés és a fejlesztés hazánkban. A mai mérnököknek főként csak a termelés irányítása a feladata. Ennek sajnos következménye, hogy már azt sem tudják biztosan meghatározni, amikor alkatrészt vagy alapanyagot vásárolnak, hogy  az adott áru megfelel-e a gyártáshoz szükséges paramétereknek vagy sem. Ők már nem tanulták meg, hogy mi az igazi termékspecifikáció, a termék melyik tulajdonságát kellene mérni és milyen adatot kellene kapni a mérés során ahhoz, hogy tudjuk: jó minőségű az adott termék. A szakképzés és szaktudás gyengülésének következő állomása, hogy ily módon nem termelődik ki az a szakembergárda sem, aki a magas színvonalú szakképzést a jövőben biztosítani tudná.

Mik a jelenlegi szakképzési rendszer gyenge pontjai?

Cs. K. P.: A - nagy vihart kavart - modulrendszer bevezetése. Ugyanazt a képzést most sokkal több részre osztják, ezért hosszabb a képzés időtartama, és minden modulból külön kell vizsgázni, illetve a záróvizsga további  két hetet vesz igénybe. Bonyolítja a helyzetet, hogy más képzőintézményben folyik az oktatás és megint másikban a vizsgáztatás. A vizsgák felépítése és követelménye esetenként teljesen irreális. Találkoztam olyan vizsgafeladattal (komplett projekt elkészítése), aminek az elvégzésére 45 percet adtak. Ezt a feladatot a jegyzetet író tanár 3,5 óra alatt tudta megoldani. Gyakorlatlan vizsgázónak a feladat megértése legalább 30 percet igényelt.

Cs. Kádár Péter

Gond még, hogy a modulok nincsenek összehangolva. Előfordulhat, hogy ugyanazt többször is kell tanulni (például az MS Office-t), mert az több modulnak is része – miközben a modulrendszer éppen az átfedéseket lenne hivatott kiküszöbölni. Az is érthetetlen számomra, hogy felsőfokú végzettséget miért nem fogadnak el felmentésként egy-egy vizsga alól. Miért kell olyan témában órákra járni, amiből az ember már egyszer egyetemi képesítést nyert?

Az irreális eszközkövetelményt már korábban említettem. Ehhez jön még, hogy a képzésre vonatkozó előírásokat gyakran módosítják, ehhez egyszerűen nem lehet igazítani a képzést. Az általam ismert legbosszantóbb ilyen módosítás, hogy a "felnőttképzési szerződések" helyett "felnőttképzési megállapodást" kell kötnie a képző intézménynek, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a jelenleg képzésben részt vevők mindegyikével újra kellett írni a képzésről szóló megállapodást.

Miért jelentkezett mégis egy ilyen képzésre?

Cs. K. P.: Azért, mert 56 éves vagyok, nincs munkám. A képzés idejére minimálbért kapok, fizetik a tb-járulékomat, illetve a bérletemet is, valamint a tanfolyam díját. Ez a tanfolyam tíz hónapig tart, napi hat órát töltök itt a "melegedőben". Hozzáteszem, hogy az iskola minden tőle telhetőt megtesz értünk, ha kell -például az említett 45 perces vizsga esetében - a minisztériummal is perlekedik. És természetesen sok érdekes dolgot tanulok - hobbiként.

Mégis mihez kezd majd az itt megszerzett végzettségével és az eddigi - nem kevés – szakmai tapasztalatával?

Cs. K. P.: Ezt a fiam fogalmazta meg nagyon találóan, amikor őt is kapacitáltam, hogy tanuljon. Azt mondta : "Apu, neked pont úgy nincs munkahelyed, mint nekem."


Bereczky Márta
HR-tanácsadó