2008. január. 04. 15:10 MTI Utolsó frissítés: 2008. január. 04. 15:00 Karrier

A boldog közhivatalnokok ritkábban kapnak infarktust

Aki vidám szívvel, elégedetten néz a világba, annak a szíve is egészségesebb marad - ezt sugallják egy új tudományos vizsgálat eredményei.

A közegészségtan tudósai Londonban Andrew Steptoe vezetésével január elején közölték legújabb adatait egy évtizedek óta folyó vizsgálatnak, a Whitehall-tanulmánynak, amely a brit főváros minisztériumaiban, hivatalaiban dolgozó közalkalmazottak egészségi állapotát követi.

A nagyszabású vizsgálat 1967-ben indult. Akkor 18 ezer közalkalmazott sorsát követték tíz éven keresztül, és sokakat kellemetlenül érintett az eredmény:  az alacsonyabb képzettségű és beosztású hivatali alkalmazottak halálozási esélye háromszor nagyobbnak bizonyult, mint az egyetemet végzett, magas beosztású - és persze magasabb fizetésű - hivatalnokoké.

A Whitehall II-t 1985-ben kezdték el tízezernél több közhivatalnok rendszeres egészségügyi vizsgálatával, akiknek életkora induláskor 35-55 év volt. Ezek közül a most nyilvánosságra hozott és az American Journal of Epidemiology tudományos folyóiratban közölt adatok a 2002-2004 között végzett mérések eredményeit ismertetik.

Steptoe jól ismerte azokat a korábbi vizsgálatokat, amelyek arra utaltak, hogy az optimista, jókedvű emberek ritkábban, később kapnak infarktust és általában tovább élnek, mint a depresszióra hajlamos, rosszkedvű, az egész világot gyűlölő emberek.

Az önként jelentkező vizsgálati személyeknek naponta hatszor mérték a kortizolszintjét, először fölkeléskor, majd pontosan meghatározott időkben. A kortizolt gyakran hívják "stresszhormonnak", mivel magasabb szintje emeli a vérnyomást, elhízásra hajlamosít és rontja a szervezet védekezőrendszerét. A kortizolméréskor a vizsgált személyek minden alkalommal írásban megjelölték, hogy milyen hangulatban vannak: jókedvűek-e vagy éppen boldogtalanok. Kiderült, hogy az életet igenlő beállítódottság esetén a kortizol szintje alacsony, vagyis élettanilag kedvező.

A kutatók még két, jelenleg fontosnak tartott mérést végeztek. Ma több olyan fehérje jelenlétét mérhetjük a vérben, amelyről tudjuk, hogy nagyobb mennyiségben keletkeznek a szervezetben, ha ott jelen van az a lassú gyulladásos folyamat, amely az érelmeszesedés, a koszorúér-szűkület alapvető mechanizmusa.

A Whitehall II-tanulmányban a C-reaktív protein és az interleukin-6 gyulladásjelző fehérjék szintjét követték. Ezeknek a fölszaporodott mennyisége valamilyen módon összefügg a szívinfarktus és a 2-es típusú cukorbetegség megjelenésével. A vizsgálat szerint a boldog nők vérében a gyulladásjelzők szintje jelentősen alacsonyabb volt. A gyulladásjelzők mérésével nyert laboratóriumi összefüggés ugyanakkor a férfiakra nem volt érvényes.

Steptoe úgy nyilatkozott, hogy ezek az adatok azt jelzik: a pozitív érzelem, a boldogság olyan változásokat hoz létre a szervezetünkben, "amelyek egészségünket védő biológiai folyamatokat indítanak el".