Szabályos kizsákmányolásról számolt be nemrég egy Hollandiában dolgozó népes portugál csoport. Mindegyikük az ígértnél jóval kevesebb fizetést kapott, és megalázó körülmények között lakott, sokan pedig munkára való kényszerítés, fenyegetés, éheztetés, irataik visszatartása miatt is panaszkodtak. A magas fizetésekkel csábító állásajánlatoknak bedőlt, többnyire szakképzetlen munkavállalók szinte kivétel nélkül portugáliai közvetítő cégek hirdetéseire jelentkeztek, és a visszaéléseket is többnyire honfitársaiktól szenvedték el.

A külföldi álláslehetőségeket kínáló, nagy betűs újsághirdetések nemcsak harsány színeikkel hívják fel magukra a figyelmet, hanem a rendkívül vonzó fizetésekkel is. Azt ígérik, tengeri olajfúró tornyon például 4 ezer euró feletti keresettel, kereskedelmi hajókon 2500 euróért, szállodákban pedig 1800-2500-ért lehet elhelyezkedni, akár még szakképzettség nélkül is. De vannak ajánlatok villanyszerelőknek havi 2500-ért, kőműveseknek 1900-ért, kőfaragóknak 1500-ért. Az álláshirdetések java a portói Jornal de Notícias napilapban jelenik meg, az ország északi részében - ahol egyébként is nagy a hagyománya a kivándorlásnak -, itt tartják nyilván ugyanis a legtöbb friss munkanélkülit. Főként az utóbbi néhány évben Kelet-Európába vagy Ázsiába áttelepült üzemek állásukat vesztett dolgozóit.

Nemcsak a munkanélküliek számára csábítóak az ajánlatok, hanem az állásban lévőknek is, a portugáliai bérek ugyanis jóval alacsonyabbak, mint a hirdetésekben szereplők. A szolgáltató szektorban vagy például a textiliparban sokan még a 400 eurós minimálbért sem érik el, és gyakran még a szakképzettek keresete sem haladja meg a 800 eurós országos átlagbért.

A közvetítők által a külföldi munkáért ígért magas keresetek a gyakorlatban azonban többnyire nem léteznek. Sokszor ugyanis napi 10-11 órát kell dolgozni, máskor különböző ürügyekkel levonnak kisebb-nagyobb összegeket, vagy egyszerűen csak a megállapodott pénz töredékét fizetik ki.

Sokan fizetni is hajlandók a külföldi álláslehetőségért. A Nextinvest nevű cég például szállodai alkalmazottaknak hirdetett állást havi 5-15 ezer eurós jövedelemmel, ám amikor az érdeklődő megjelent az irodában, közölték vele, hogy ők tulajdonképpen állástőzsdeként működnek, vagyis szolgáltatásuk abból áll, hogy felteszik az illető adatait az internetre, mégpedig 60 euróért.

© sxc.hu

A külföldön dolgozó portugálok számát nehéz megbecsülni, ráadásul egy részük nem is állandóan tartózkodik a határokon kívül, hanem ingázik. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 60 ezerre teszi a számukat. A három fő célpont Nagy-Britannia, Hollandia és Spanyolország. Első helyen a szolgáltató szektor áll (eladók, takarítók, felszolgálók, szakácsok, biztonsági őrök kellenek leginkább), de sokan építkezéseken, élelmiszer-ipari üzemekben, illetve a mezőgazdaságban találnak munkát.

A közvetítéssel munkát vállalók számára sokszor nem világos, ki a munkaadó, ki felel a munkakörülményekért, az elszállásolásért. A visszaélések többségét a hatósági vizsgálatok szerint portugáliai közvetítők követik el. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind több külföldi vállalat újra közvetlen munkaerő-toborzással próbálkozik. Ilyen például a 900 portugált alkalmazó angliai Bernard Matthews Foods élelmiszer-ipari cég, amely saját irodán keresztül toboroz, fizeti az utazást, szállást, tolmácsot biztosít, és még a beilleszkedést is segíti.

Portugáliában mindössze négy irodának, valamint egy szakintézetnek van engedélye munkaközvetítésre. Tömegével működnek viszont engedély nélküli, nevüket folyamatosan változtató cégek, valamint egy-egy külföldi vállalat számára toborzó magánszemélyek, akik a hirdetésekben csupán egy mobiltelefonszámot tüntetnek fel. A munkaközvetítő irodák működését szabályozza ugyan egy 1989-es - mára igencsak idejétmúlt - törvény, ám nem helyez kilátásba semmilyen büntetést az engedély nélkül tevékenykedők számára. A visszaélések magakadályozása érdekében a lisszaboni kormány most a munkaközvetítő cégek működését szabályozó törvény módosítására készül. A kiszolgáltatott munkavállalóknak addig azonban nem marad más, mint hogy - legalábbis ezt tanácsolja a kabinet - panaszt tegyenek az illetékes minisztériumban.

MUHARAY KATALIN / LISSZABON