A XIX. századi Európa iparosodásával járó nehéz munkakörülmények javítását először 1890-ben Berlinben, majd 1897-ben Brüsszelben tartott nemzetközi konferencián tárgyalták. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) 1919. június 28-án a Versailles-i Szerződés hozta létre, mint a Népszövetséggel társult önálló szervezetet. 1946-ban az ENSZ első szakosított intézménye lett. Székhelye Genfben van (1940-1948-ig Montrealból irányították).

Az ILO a szociális igazság előmozdítását, a munka- és életfeltételek javítását tekinti fő céljának. Ennek érdekében nemzetközi munkaügyi előírásokat dolgoz ki nemzetközi egyezmények, s ajánlások formájában, többek között a munkabérek, a munkaidő, a munkafeltételek, a társadalombiztosítás terén. Míg az egyezmények kötelezettségeket jelentenek az azt ratifikáló tagországok számára, amelyek végrehajtását az ILO ellenőrzi, addig az ajánlások irányvonalat nyújtanak a nemzeti törvényhozások számára. Megalakításának ötvenedik évfordulóján, 1969-ben a szervezet Nobel
Béke-díjat kapott.

Az ILO tagállamainak száma: 178. A valamennyi tagország részvételével évente ülésező Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (International Labour Conference) fogadja el a munkaügyi egyezményeket és ajánlásokat és a szervezet költségvetését. Minden tagországnak képviselete van a testületben, oly módon, hogy a kormányokat két, míg a munkaadókat és a munkavállalókat egy-egy fő képviseli. Ebből adódóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet az ENSZ minden más szakosított intézményétől különbözik, mivel az ILO irányításában nemcsak a kormányok, hanem a munkavállalók és a munkaadók képviselői is részt vesznek.

A Konferencia elé kerülő határozatokat, a Konferencia által választott, évente kétszer ülésező Igazgatótanács (Governing Body) dolgozza ki, illetve felügyeli a Konferencia által hozott munkaügyi előírások betartását. Az 56 fős testületben a kormányok delegáltjai mellett szintén részt vesznek a munkaadók és a munkavállalók képviselői is.

Az ILO titkársága a főigazgató (Director-General) vezetése alatt működő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office), amely egyben kutatási és információs központ is. A főigazgató 1999 óta a chilei Juan Somavia.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet célja és feladata, hogy szavatolja az egyesülési és szervezkedési jogok szabadságát, az őshonos lakosok és törzsi szervezetekben élő emberek jogait, segítse a foglalkoztatást és az egyenlő bérezést. Törekszik arra, hogy a diszkriminációt és a gyermekmunkát megszüntessék, és biztonsági szabványok kidolgozásával segíti a munkahelyi balesetek számának csökkentését.

2005. február 15-18-án Budapesten tartották az ILO regionális konferenciáját 48 európai és közép-ázsiai ország szakszervezeti, munkaadói és kormányzati delegációinak részvételével. A tanácskozás a szociális párbeszéd és a globalizáció összefüggéseivel foglalkozott, s a munkaerőpiac szabályozására vonatkozó következtetések elfogadásával zárult. 

A szervezet legutóbbi, 2005. júniusi konferenciáján szintén a globalizációból fakadó foglalkoztatási problémakör volt a tanácskozás fő témája.