Általában elég gyorsan kiderül, hogy kit szeret az új főnök, és kit nem. Vannak olyan vezetők, akik senkit sem szeretnek. Őket még viszonylag egyszerűbb kezelni, mert nem akarják megosztani a közösséget, szemben azokkal, akiknek megvannak a kedvenceik és azok is akiket megvetnek, vagy csak szimplán utálnak, vagy teljesen lényegtelennek tartanak.

Kinek-kinek a karrierje érdekében pontosan fel kell mérnie, hogy milyen viszonyt kell kialakítania az új vezetővel. Természetesen a lehető legjobbat kell feltételezni mindenkiről, mindenesetre óvatos bizalomra van szükség. Az új vezető kinevezése után szinte minden esetben sor kerül a személyes elbeszélgetésekre, ahol a főnök felmérheti, hogy melyik beosztottjától mire számíthat, s közölheti a kívánságait is. Ez az aktus azonban fordítva is működik, ki lehet tapogatni a főnök gyengéit, s meg lehet találni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek megalapozhatják az együttműködést.

Mindenképpen érdemes ezen az első beszélgetésen elmondani, hogy miért szeretsz a cégnél dolgozni, eddig milyen feladataid voltak, milyen kötelezettségekkel járt a munkaköröd, milyen eredményeket értél el. Ilyenkor érdemes elővezetni azokat a szépreményű ötleteidet, amelyek megvalósításától (persze főnöki támogatás esetén) jó eredmények várhatók.

Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy az új főnök nehogy okos tojást, buzgómócsingot vagy potenciális versenytársat lásson benned. Ügyelni arra is, hogy semmiképp se oktasd ki új elöljáródat a vállalat ügyeiről, még akkor sem, ha cégen kívülről érkezett. Majd beletanul. Ha meg nem, akkor a szervezeti játékokban előbb-utóbb elvész. Másfelől egy jó alapozó beszélgetés a legtöbb esetben hozzájárulhat egy hosszabb és kölcsönös respektuson alapuló munkakapcsolatnak.
A dolgok azonban nem mindig sülnek el jól. Számos esetben kiderült, hogy a kulturális különbségek, a kicsinyesség, a rosszindulat, sőt a gonoszság is betöltheti a vezetők jellemének kisebb vagy nagyobb darabjait. Ilyenkor különösen indokolt az óvatosság. Ismertek olyan munkahelyek, ahol az addig nyitott ajtós irodákban elkezdték az irodák elszigetelni magukat a külvilágtól, nehogy a folyosón elhaladó főnöknek hirtelen ötlettől vezérelve eszébe jusson belekötnie valakibe.

Ezért aztán, ha gond van a főnökkel készülj fel minden esetre, s ne várd meg, amíg „lemészárolnak”. Ahol tarthatatlan a munkahelyi légkör, vagy esély sincs rá, hogy a vezetővel sikerüljön megtalálni a közös munka alapfeltételeit, a következőket érdemes tenni:

• Porold le a munkakereséshez szükséges dokumentumaidat. Írd meg újra a CV-det, s egy kísérőlevél vázát, amit majd a különböző helyre beadott pályázataidhoz alakíthatsz.

• Hívd fel a barátaidat, hogy nézzenek szét: van-e neked való munka!

• Erősítsd meg a kapcsolati hálódat. Végy fel annyi külső szakmai kapcsolatot, amennyit csak érdemesnek látsz. A cégen belüli szakmai kapcsolataidat tedd intenzívebbé, s igyekezz annyi piacképes információt összegyűjteni, amennyit csak tudsz. Így versenyelőnybe kerülhetsz azokkal, akik nincsenek birtokában a legfrissebb szakmai ismereteknek.

• Figyeld az álláshirdetéseket, s próbáld kiszűrni a számodra legfontosabb trendeket. Ha ismerethiányaid vannak, akkor a megcélzott pozícióknak megfelelően erősítsd meg a felkészültségedet.

• Ne koncentrálja az egész piacra, csak arra a szegmensre, ahol valószínűleg el tudsz helyezkedni. Vedd fel a kapcsolatot az ott dolgozó kollégákkal a szóba jöhető cégeknél, de nem beszélj velük az állásról. Erre majd ráérsz, ha eljött a tényleges cselekvés ideje.

• Ne kürtöld szét, hogy mások is szívesen új munkahelyet keresnének jelenlegi cégednél. Ez lehet ugyanis, hogy nem igaz (még akkor sem, ha ezt mondják), ha meg igaz, akkor lenyomod saját piaci áradat. Ha komolyan nem bírod a helyzetet, akkor az első olyan ajánlatnál, amely nem tartalmaz túl sok kompromisszumot, hozd meg a változtatásról szóló döntést. Ha erre mégsem lennél képes, akkor viszont tartsd a szádat és szolgálj tovább.