A javaslat elsősorban Nagy-Britannia ellenállásán bukott meg: a brit munkaügyi miniszter „az üzletet sértőnek” nevezte az elképzelést. Ezúttal Belgium és Franciaország is a javaslat ellen voksolt. Álláspontjuk szerint a tervezet számos szakmánkénti kivétel rögzítésével kívánta csak korlátozni a heti munkaidőt; véleményük szerint a rendelkezést szigorúbban kellene érvényesíteni.

Vladimír Spidla cseh szociáldemokrata politikus, a munka-és szociális ügyekben illetékes bizottsági tag sajnálkozását fejezte ki a javaslat bukása miatt, egyben közölte, hogy igyekeznek olyan kompromisszumos megoldást elfogadtatni a jövőben, amely a rugalmas és hatékony munkaerőpiac követelményének, egyben viszont a foglalkoztatottak egészsége megőrzése szempontjának is megfelel.

A szocialista politikusok és a szakszervezetek azzal érvelnek a javaslat mellett, hogy a maximális heti munkaidő rögzítésének elmaradása esetén megnyílik az út a munkaidő meghosszabbítása előtt az unióban. Az üzleti körök a korlátozás ellen vannak.

Európában a munkavállalók 160 órával kevesebb munkaórát teljesítenek évente, mint amerikai társaik és 230-órával kevesebbet a japán munkavállalóknál.