A PricewaterhouseCoopers felmérése azt mutatja, hogy az európaiak nem könnyen adják a fejüket erre az életmódra: az egész munkaerő-piacon évente mindössze 0,4 százaléknyi ember, vagyis mintegy másfél millió munkavállaló hajlandó költözködni új állása miatt. Az USA-ban hatszoros ez az arány. Elsősorban a negyven fölötti topmenedzsereket nehéz megnyerni annak érdekében, hogy külföldön kamatoztassák tudásukat cégük javára. Ők már többnyire családos, gyermekes, megállapodott emberek, társadalmi kötődésekkel.



A sikerorientált harmincasoknak ugyanakkor ugródeszkát jelenthet a karrierhez vezető úton a kétéves ciklusos külföldi munka. Persze ennek is ára van, nem is kicsi: az érintettek élete többnyire a munkára szorítkozik, nehezebbé válik a szocializálódás, a családalapítás. A szabadidő megszervezése sem mindig könnyű, mire jobban megismernék a befogadó ország kultúráját, szokásait, már ismét csomagolhatnak.



A tanulmányt készítő PricewaterhouseCoopers müncheni humánpolitikai vezetője arra is felhívja a figyelmet: a magasan kvalifikált menedzserek szívesebben vállalkoznak a felelősségteljes, jól jövedelmező külhoni munkára, ha anyacégükkel előre tisztázhatják, hogy hazatértük után képességüknek megfelelő, biztos pozíció várja őket. (euro.hu)