Budapesti tudósítójának a lap kontinentális kiadásában közölt jelentése szerint a multinacionális társaságok már a 90-es évek végén, a nyugat-magyarországi beruházási hullám tetőpontján meggyőződhettek erről, amikor kezdtek kifogyni a helyi munkaerőből. Az olyan vállalatok, mint az Audi, a Philips vagy az IBM biztosak voltak abban, hogy a jól fizető állásokra könnyen tudnak majd munkaerőt átcsábítani Kelet-Magyarországról, amelynek egyes vidékein a 40 százalékot is elérte a munkanélküliség. De tévedtek: kiderült, hogy a magyarok mozgékonysága még saját hazájukon belül is igen alacsony.



Christopher Condon idézi György Károlyt, az MSZOSZ egyik illetékesét, aki szintén alaptalannak nevezi a keleti munkaerő beáramlásával kapcsolatos uniós félelmeket. „Az erről készült valamennyi felmérés azt mutatja, hogy a magyarok migrációs hajlandósága 2 százalék körül van, vagyis hozzávetőleg ugyanakkora, mint a jelenlegi EU-tagállamok lakosságáé” – mondta György, aki szerint a Nagy-Britanniában erről folyó vitát a politika és a szakszervezetek szítják.



A munkaerő-áramláson túl az az eshetőség is aggodalmat kelt, hogy szegény sorsú romák ezrével indulnak majd Nyugatra, de nem munkát keresni, hanem a bőkezű szociális juttatásokat igénybe venni – fejtegeti a tudósító. Szerinte összesen mintegy másfél millió roma él a csatlakozó országokban – közülük 500-600 ezren Magyarországon –, sokan nyomorúságos körülmények között, az oktatásban és a munkaerőpiacon is diszkriminációval sújtva. Vezetőik és támogatóik azonban állítják, hogy a romák kiáramlásával kapcsolatos félelmek is túlzottak. „Nem sok jele van annak, hogy nagyobb mértékű mozgásra lehetne számítani” – mondta a lapnak Claude Cahn, az Európai Roma Jogok Központja nevű budapesti székhelyű intézmény igazgatója. (MTI)