2001. február 1-jén lépett hatályba az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés önálló magánjogi szerződéstípus, amely azonban nem a Polgári Törvénykönyvben került nevesítésre. A jogviszony lényegi tartalma, hogy az ügynök tartós megbízás alapján üzletszerűen, általában jutalékos rendszerben, meghatározott díjazás ellenében foglalkozik meghatározott ügyletek közvetítésével, esetleg szerződést is köt megbízója nevében.
A szabályozás indoka egyrészről az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében történő jogharmonizáció volt. Másrészről a gazdasági élet széles körben alkalmazta ezt az ügylettípust. A joggyakorlat által követett szabályok hiányosságaira tekintettel azonban megfogalmazódott a kereskedelmi ügynök erőteljesebb védelmének igénye is.
A törvény hatályba léptető rendelkezése kellő időt biztosított a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A törvény rendelkezéseit csak a hatályba lépést követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A már megkötött szerződésekre a törvény hatálya 2003. január 1-jétől terjed ki.
A törvény alkalmazásában kereskedelmi ügynök az, aki állandó jellegű megbízás alapján áruk adásvételét, vagy az árukra vonatkozó más szerződést közvetít, ideértve azt is, ha a szerződés - akár a saját nevében a megbízó javára, akár a megbízó nevében való - megkötésére is jogosult. Önállónak az a kereskedelmi ügynök minősül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet. A törvény definíciója szerinti kereskedelmi ügynöki tevékenység tehát vagy ezen törvénynek megfelelő polgári jogi szerződés vagy munkaszerződés alapján végezhető. Megszűnik tehát a munkaszerződés tekintetében a típuskényszer. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi ügynöki tevékenység esetében a szerződő felek maguk választhatják meg a számukra legmegfelelőbb szerződéstípust: kereskedelmi ügynöki szerződést kötnek, ahol az ügynök – akár fő-, akár melléktevékenységet végez – egyéni vállalkozó, vagy munkaszerződést létesítenek, amely esetben az ügynök mint munkavállaló munkáját szokásosan telephelyen kívül végzi.
A törvény hatálya alá vonja azokat az ügynöki szerződéseket is, amelyek alapján a kereskedelmi ügynök a harmadik felekkel a szerződést a saját nevében is megkötheti. Ez a Ptk. rendszerében bizományi szerződésnek minősül. Ilyen esetben mindkét szerződésre vonatkozó szabályokat együttesen kell alkalmazni. Azokra a kereskedelmi ügynöki szerződésekre, amelyekre ezen speciális jogszabály hatálya nem terjed ki, a jelenlegi gyakorlat szerint a Ptk.-nak a megbízási szerződésekre vonatkozó szabályai az irányadóak.
Nem minősül kereskedelmi ügynöknek az, aki ugyan más nevében eljár és szerződéseket is köt, de ezt a képviseleti jogot jogszabály speciálisan rendezi. Ilyen, jogszabályon alapuló képviseleti joga van pl. a gyámnak, gondnoknak, a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek, a felszámolónak, végelszámolónak.
A törvény rendelkezéseit – külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – alkalmazni kell az olyan ügynöki szerződésre is, amelynek tárgya szolgáltatások, vagyoni értékű jogok, értékpapírok, tőzsdei ügyletek közvetítése. A különböző típusú ügynöki szerződéseket külön jogszabályok kisebb-nagyobb részletességgel szabályozzák, így az utazást közvetítést, az ingatlanközvetítő, a tőzsdei alkuszi, a pénzügyi szolgáltatást közvetítő és a biztosításközvetítő tevékenységet.