Tényleg 2025 jelenti a lomizás végét? Mi változik azon túl, hogy messzebbre kell majd vinnem a nagyitól örökölt vitrint? Van-e bármi környezetvédelmi előnye a MOHU tervének? Megnéztük, mit jelent a ház elé kipakolt kincsek korszakának vége, és annyi biztos, hogy mostantól jobban oda kell figyelnünk a szemetünkre. Már csak az a kérdés, menni fog-e.
Közleményt adott ki a hulladékkezelésért felelős MOHU a lomtalanítás rendszerének változásáról, amelyben megerősítik a Szabad Európa néhány nappal ezelőtti értesülését, miszerint gyökeresen átalakul az eddig megszokott gyakorlat. A Molhoz tartozó vállalat részleteket is közölt az újításról.
Mint írják, kerületenként akár 10 átvevőpontot működtetnének a jövőben, minden évben három napon keresztül. Itt szakemberek veszik majd át a kidobásra ítélt tárgyakat, eszközöket és konténerekben helyezik el, amelyeket a három nap során folyamatosan ürítenek majd munkatársaik.
Úgy tűnik, 2025-ben már az új rendszerben zajlik a lomtalanítás, amit Soproni Tamás VI. kerületi polgármester erősített meg lapunknak. „Azt mondták, ne abban gondolkodjunk, hogyan ne legyen, hanem abban, hogyan legyen” – foglalta össze a MOHU-val folytatott egyeztetést. Korábban több polgármester is ellenezte az átalakítást, volt, aki szerint a szemétkoncessziós cég csak spórolni akar, mások amiatt aggódnak, hogy lényegesen bonyolultabb lesz megválni a kacatoktól, így azok az utcákon, parkokban végzik majd.
Soproni egyetért a MOHU azon álláspontjával, hogy a jelenlegi rendszer nem egészséges, problémaként említette, hogy lehetetlen ellenőrizni, ki, milyen szemetet rak ki az utcára. Így ugyanis gyakran elektronikai, veszélyes hulladékok is oda kerülnek, ráadásul vállalkozások is megválnak a lomoktól, holott a szállítás hivatalosan csak a lakosság által termelt szemét begyűjtésére szolgál.
Megjegyezte azt is, esztétikai, köztisztasági szempontból sem szerencsés, amikor napokon keresztül halmokban állnak a kidobott holmik a járdán, abban azonban már nem biztos, hogy a MOHU által megszabott irány a helyes.
Soproni szívesebben támogatna egy olyan rendszert, ahol a háztartások egyénileg igényelhetik a lomtalanítást, majd egy előre egyeztetett időpontban helyezik azt ki. Ez a megoldás több településen működik, működött korábban, évente egyszer díjmentesen érhető el. Hozzátette, ezt is inkább azoknak a rászoruló vagy idősebb lakóknak tenné lehetővé, akik nem tudják máshogyan megoldani a kidobásra ítélt tárgyak elhelyezését.
„A MOHU kiadta házi feladatnak”, hogy gondolják át, a kerület mely pontjain lehetne megvalósítani az ideiglenes átvevőhelyeket, összesen hatot. A polgármester úgy tudja, a legtöbb kerületben is ennyi helyszínt jelölnek majd ki, azt azonban még nem látja maga előtt, hol férnének el ezek a belvárosban, egyelőre az Andrássy út szervizútja tűnik praktikus megoldásnak.
Mit tudnak majd az új gyűjtőpontok?
„A gyűjtőpont legtávolabb 800-1000 méterre lehet egy lakástól, jellemzően ennél jóval közelebb lesz” – ígéri a MOHU, ez azonban nem tűnik reálisnak a város adottságait tekintve. Bár nem kezdtünk el körzővel méricskélni Budapest térképe fölött, megkérdeztük a ChatGPT-t, egyáltalán matematikailag megvalósítható lenne-e ez.
Lehetséges, hogy ha Budapest minden kerületében 10 pontot jelölünk ki, akkor minden lakcímtől maximum 1000 méterre legyen egy ilyen pont? – tettük fel a kérdést, nem kizárva azt a nyilvánvalóan elképzelhetetlen opciót, hogy az M3-as autópálya bevezetőszakaszának középső sávját vagy a Hősök terét nevezzük ki szemétlerakónak.
A mesterséges intelligencia szerint „elméletben lehetséges” a felvetés, de figyelmeztet, a nagyobb, ritkábban lakott kerületekben ez több nehézséget okoz majd, és több pontra lehet szükség. Felvetette, hogy csak a lakóingatlanokkal számoljunk, így az ipari zónák, parkok kiesnek a számításból, valamint vegyük figyelembe az utcahálózatot és ne légvonalban mérjük az ezer métert, hanem útvonalban.
„Ha gyalogos megközelítést veszünk figyelembe, és csak a lakóingatlanokra koncentrálunk, akkor az 1000 méteres szabály megvalósítása jelentősen bonyolultabbá válik” – szól a ChatGPT diagnózisa. A belvárosi kerületekben még a mesterséges intelligencia szerint is elég lehet tíznél kevesebb átvevőpont, a külvárosban és a hegyvidékeken, ahol nehezebb egyenletesen lefedni a területet, viszont már több helyszín kéne, így inkább 10-15-ös átlaggal kéne számolni.
Jól hangzó ígéretek
Ha abból indulunk ki, hogy ahelyett, hogy a házunk elé lerakjuk a kikopott kanapét, és az mágikusan eltűnik, ezentúl egy kilométerrel arrébb kell majd cipelnünk, nehéz elhinni, hogy van előnye az átalakításnak.
A MOHU érvelése szerint pedig van, mégpedig azért, mert „az új rendszerben a mindinkább elfogadottá váló környezettudatos hulladékgazdálkodás elveit az egyéni szinten is könnyebb megvalósítani”. Azt azért nem állítanánk, hogy könnyebb lesz, de ha sikerül jól megvalósítani, számos környezeti előnnyel járhat.
Talán a legnagyobb probléma jelenleg, hogy a lomtalanítások során nem csak olyan hulladékok kerülnek ki, amelyeket a szabályozás szerint ilyenkor elszállítanak. Még ha el is viszik a többivel együtt, a szemetet nem válogatják szét aprólékosan, hogy újrahasznosíthassanak mindent, amit lehet, a veszélyes hulladékot pedig biztonságosan kezeljék.
2024 végéig hivatalosan bútort, matracot, szőnyeget, bőröndöt, valamint olyan nagy méretű használati tárgyakat vagy hulladékot lehetett kitenni, ami a sima kukába nem fért. Nem lett volna szabad így megválni például építési törmeléktől, sittől, gumiabroncstól, síküvegtől, textiltől, elektronikai és veszélyes hulladékoktól. Márpedig aki látott már lomtalanítást, tudja, hogy a szabály betarthatatlan volt.
Az új rendszerben viszont a fa-, fém-, műanyag-, üveg-, textil-, elektronikai és veszélyes hulladékától is szabályos módon szabadulhat meg a lakosság a MOHU ígérete szerint. Ezeket eddig többségében külön hulladékudvarba vagy gyűjtőpontra kellett (volna) vinnünk.
És ha valamiért nem tudom elvinni a kiszuperált kredencet?
Nem feltétlenül kell attól tartani, hogy saját szemetünkben fulladunk meg a lakásunkban, de tény, hogy kicsit több időt és energiát, adott esetben pénzt kell fektetnünk a lomtalanításba.
Ami nem változik, hogy már nem használt tárgyainkat továbbra is díjmentesen elvihetjük majd az erre szolgáló hulladékudvarokba. Budapesten jelenleg 18 ilyen telephely működik, ebből öt vesz át lomot, illetve sittet is. A szolgáltatás igénybevételéhez előzetesen kell időpontot foglalni, alkalmanként 150 kilogramm, évente összesen maximum 1200 kilogramm szeméttől szabadulhatunk így meg. Arról, hogy melyik udvarban milyen hulladékot lehet leadni, a MOHU honlapján lehet tájékozódni.
A jellemzően külvárosi helyszínek azonban leginkább autóval közelíthetők meg praktikusan, márpedig erre nem mindenkinek van lehetősége. Viszont az önkormányzatoknak lehetősége lesz rászorultsági alapon kijelölni adott címeket, ahova a szolgáltató térítésmentesen házhoz megy, és elhozza a lomot. Abból kiindulva, hogy több polgármester elsősorban az idősebb, nehezebben mozgó lakókat érintő nehézségekre hívta fel a figyelmet az átalakítás hírére, nem kizárt, hogy helyben is próbálnak majd megoldást találni a problémára. Soproni Tamás például jelezte is, már gondolkodnak azon, hogyan tud segíteni az önkormányzat.
Ezen kívül elérhető a polgármester által korábban említett szolgáltatás, a házhoz rendelt lomtalanítás – igaz, nem ingyen. Az aktuális díjszabás szerint előre egyeztetett időpontban, köbméterenként 7366 forintért viszi el a szemétszállító cég a lomot lakásunkból.
One man’s trash is another man’s treasure
Ami valakinek szemét, az másnak kincs – tartja az angol mondás, ami rámutat egy másik fontos jelenségre, ami eltűnik az átalakítással. Míg sokaknak csak passzió, szép számmal vannak olyanok, akiknek a megélhetése múlik rajta, hogy milyen kincsekre találnak az utcára hányt szemétkupacokban.
Az ilyen jellegű guberálás azonban 2013 óta illegális, attól függetlenül, hogy kevés esetben büntettek miatta. Ahogyan a visszaváltható műanyag palackok, úgy a lomok is a koncessziós társaság vagy alvállalkozójának tulajdonába kerülnek abban a pillanatban, hogy kitesszük a közterületre a hulladéktörvény értelmében. Ennek megfelelően ezeket elvinni szabálysértésnek minősül, és akár 65 ezer forintos büntetést vonhat maga után.
„Nemkívánatos, közrendet veszélyeztető jelenség,
amely turisztikai és közbiztonsági szempontból is károkat okoz a városnak” – így írja körül a MOHU a lomizást anélkül, hogy megnevezné azt.
A turisztikai szemponthoz kollégánk idézett fel egy nagyjából tízéves történetet, amikor a Király utca és a körút sarkán egy turistacsapat szembesült egy, a lomtalanítás alatt kipakolt komplett videotékával. Amikor pedig csodálkozva kérdezték, mit keres 20 ezer kazetta halmokban az utcán, idegenvezetőjük tört angolsággal csak annyit mondott: ez egy magyar nemzeti hagyomány.
Van azonban a lomizásnak egy kevéssé ismert alternatívája, mégpedig a MOHU Szemléletformáló és Újrahasználati Központjai. Jelenleg csak két ilyen működik a fővárosban, a megunt, számunkra már használhatatlanná vált, de tökéletesen működő használati tárgyakat tehetjük le itt. Többek között babafelszerelést, játékokat, sporteszközöket, bútorokat, könyveket, konyhafelszereléseket, lakberendezési tárgyakat, vagyis pont azt, aminek egy szerencsés lomizó nagyon megörülne.
Ez a szolgáltatás nem ingyenes, annak, aki lecsapna egy-egy kidobott tárgyra, meg kell fizetnie a raktározási költséget. Könyveket, CD-ket és kisebb játékokat 100 forintért, franciaágyat vagy konyhai bútorsort pedig a maximális 10 ezer forintért lehet innen elvinni.
Összességében jobb lesz?
Ez az a kérdés, amire szinte lehetetlen választ adni. Ha jól működik, akkor az új rendszernek nagyobb esélye van betartatni a meglévő hulladékgazdálkodási szabályokat, arra azonban nem lesz alkalmas, hogy minden problémát megoldjon.
Miközben a MOHU azzal érvel, hogy tisztábbak lesznek az utcáink, hiszen nem a járdán gyűlik majd a szemét, kár lenne csodát várni az intézkedéstől. Ez ugyanis leginkább azoknak örömteli változás, akik eddig is kényesen figyeltek arra, minden szemetet csak oda dobjanak, ahol reményeik szerint a legjobban hasznosul. Az ő számukat növelni egyedül szemléletformáló programokkal, mindenki számára könnyen elérhető tájékoztatással lehetne növelni.
Az eddigi szabályok szerint a lomtalanítást követően a közterület-fenntartók takarították az úttestet, az ingatlan előtti terület és járdát pedig a tulajdonos vagy felhasználó felelőssége volt tisztán tartani. Ez nyilvánvalóan nem működött zökkenőmentesen, és bár jövőre már nem kell a lakóknak járdát seperniük lomtalanítás után, nő az illegális szemétlerakás veszélye.
Kérdés, hogy erre hogyan hat majd az átalakítás. Szerencsés esetben azáltal, hogy kicsit több utánajárást igényel majd a lomok kiszórása, jobb lesz az újrahasznosított használati tárgyak aránya, a veszélyes hulladékok pedig megfelelő helyre jutnak el. A pesszimista forgatókönyv szerint ezek a kommunális kukákban, még rosszabb esetben az út szélén végzik majd. Abban azért bízhatunk, hogy aki eddig vette a fáradságot, hogy hulladékudvarba vigye a hulladékot a közeli erdő széle helyett, ezután is megteszi ezt, akinek pedig eddig se jutott eszébe utcára vágni a nagypapától örökölt tévét, ezután sem fogja.
