Felavatták Csurka István szobrát a lakitelki Hungarikum Ligetben. A szombat délutáni eseményen Schmidt Mária mondott beszédet, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, hogy:

• Csurka István hivatása, vallása a magyarság sorsa volt, és csak ez érdekelte, ez fűtötte
• Csurka István a magyar rendszerváltozás meghatározó alakja, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosa volt
• Kiemelt szerepet játszott a “kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet játszott a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében
• Csurka politikusként és íróként is egyaránt azért küzdött, hogy “a magyarok felemeljék a fejüket, öntudatra ébredjenek, és kiegyenesítsék a gerincüket”
• a magyarok önérdekalapú politizálásának a szószólója volt, ezért kikiáltották a demokrácia ellenségének
• azok vádolták és illették ezzel, akik “a kommunista rendszer bukása után sem keltek fel a húsos fazekak mellől, és akik a kommunista diktatúra működtetői és haszonélvezői voltak”, de mint mondta, Csurka ismerte, sőt kiismerte őket

“Amint Csurka a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, szélsőséges, radikális, jobboldali, fasiszta, sőt náci, de főleg antiszemita és persze Nyugat- és Amerika-ellenessé vált, s így minden állítása, érve érvényét vesztette”, nem játszották többé a darabjait, kiírták a magyar drámairodalomból, mondta az avatón Schmidt. Aztán arról beszélt, hogy Csurka leplezte le előszőr a “Soros-hálózatot,” tárta fel gyökereit, mutatta be céljait és hívta fel a figyelmet arra az “eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”, amiért rágalmazták, támadták és meg akarták félemlíteni.

A főigazgató szólt arról is, hogy Csurka írásai, megszólalásai “kellemetlen figyelmeztetések voltak”, a realitással szembesítette a magyarokat, és “diagnózisaiban szinte soha nem tévedett”, majdnem mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés. Hozzátette, nem neki “akartunk hinni, hanem a vágyainknak,” de Csurkának a magyarság sorsa volt az első, és ő a magyarság jövőjéért aggódott, ellenfelei pedig azért, hogy ne lepleződjön le “foltos múltjuk”.

Schmidt Mára úgy véli, Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az “nagyon is kapóra jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel “ússzák meg az elszámoltatásukat”.

A Mazsihisz pénteken adott ki állásfoglalást, melyben azt írták, Csurka munkásságát “határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít.” És leírták azt is, hogy Csurka-szobornak nincs helye a lakiteleki Nemzeti Pantheonban.

A szoboravatóra visszatérve: ott Schmidt mellett beszélt még Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő, aki szerint Csurka a korát megelőző látnok volt. Mint mondta, lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében, de hogy később sok mindenben igaza lett, azt az egykori ellenfelei sem tagadhatják.

Szatmáry szerint, ha Csurka személye vitákat is generált a múltban, életművének egyes elemei vitathatatlanul a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem előremutató, megkerülhetetlen részét képezik manapság. Szerinte Csurka István a magyar nemzet igaz ügyének “golyófogója” volt.

Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító elnöke is köszöntt mondott. Ő úgy fogalmazott, törekedni kell arra, hogy Csurka István életműve “közkinccsé váljon”. Egyik utolsó drámájáról, a Hatodik koporsó című művéről azt mondta: ezzel a drámával Csurka István a magyar történelem, a magyar élet egyik tragikus groteszkjét teremtette meg.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke kifejtette, hogy a Hungarikum Ligetben három pantheon van, és Csurka István szobra a nemzeti pantheonba került. Idézte Csurka István egyik híres mondatát, miszerint “golyófogónak még jó leszek”, majd hozzátette: a rendszerváltáskor kellett az az erő, ami Csurkában volt.

A bronzszobrot Lantos Györgyi szobrászművész készítette, és Kókai Géza, Lakitelek lelkipásztora áldotta meg.

(Nyitóképünkön Schmidt Mária és Lezsák Sándor Csurka István szobránál.)