Sokáig a miniszterelnök egyik lehetséges utódjaként tartották számon, aztán egy újságíró lekapta jachtozás közben. Brandje az utóbbi tíz évben olyan balhékat, botrányokat élt túl, amelybe egy demokráciában akár egy egész kormány is belebukhatna.
Akár egy szülinapi köszöntésnek is beillett volna az az alányalás, amit a közmédia munkatársa megengedett magának hétfőn, amikor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert kérdezte New Yorkban a következőképp:
„A mai nap akár egy ünnepnap is lehetne, hiszen ma tíz éve, hogy letette a miniszteri esküjét. Nos ezt… Hogyan fogadja ezt az évfordulót?”
A kérdés annak ellenére is meglephette a minisztert, hogy a lelkes riporter már az adás elején is utalt rá, hogy már tizedjére ment Szijjártó az ENSZ éves közgyűlésére. A válaszadást azonban, bár megspékelte némi nevetgéléssel, teljesen nem viccelte el. „Ez a legnyugisabb állás, ha nincs háború” – idézte egy barátját, majd hozzátette: „minekünk magyar szemszögből kell nézni a világ dolgait és ennek megfelelő döntéseket kell hozunk. Tehát én azt tudom ígérni, hogy ameddig végezhetem ezt a munkát, addig mindig is egy szuverén és magyar külpolitika megvalósítására fogok koncentrálni, amely kizárólag a magyar nemzeti érdekek érvényesítését tartja szem előtt.” Lássuk, ez mennyire sikerült!
Kosarasnak készült, focista lett
2012-ben az akkori Index egy hosszú portrét közölt Szijjártóról. Akkor ő még nem volt miniszter, de az azóta kiépült rendszerhez, valamint annak vezetőjéhez való kapcsolatát jól jelzi már a cikk címe is: „Akinek Orbán volt az álma”. Szijjártó ugyanis a cikk megjelenése előtt 17 évvel, 1995-ben, még a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanulójaként találkozott először a miniszterelnökkel. Ez a találkozás az őt ismerők szerint nagy hatással volt rá: 1998-ban belépett a helyi Fideszbe, megalakította a győri Fidelitast, 2002-ben pedig bekerült az Országgyűlésbe is. 2006-ban már a Fidesz szóvivője volt (ezen a poszton már egykori padavanját, Menczer Tamást tisztelhetjük), az Indexnek pedig hat évvel ezután már arról mesélt, hogy erre a posztra maga Orbán kérte fel, ráadásul egy focimeccs félidejében. A még mindig csupán 45 éves politikus villámgyors emelkedését a párton, majd a kormányon belül az őt ismerők két dolognak tudják be: lojalitása megkérdőjelezhetetlen, munkabírása pedig legendás.
Lojalitásáról annyit, hogy Szijjártónak a hírek szerint nincs klientúrája, hátországa. Gyakorlatilag mindent feladott azért az álmáért, hogy Orbán Viktorral dolgozhasson.
„Sokan mondták rám, hogy Orbán embere, Orbán árnyéka, Orbán nem tudom én, mije vagyok. Azt hitték, sértegetnek, miközben én büszkén hallgattam a minősítéseket”
– magyarázta egy alkalommal.
Az utóbbi években szinte nem volt olyan focimeccs, amelynél, ha magyar csapat (akár a válogatott, akár a Fradi) játszott külföldön, Szijjártó ne mozgatott volna meg mindent azért, hogy a szurkolóknak nyugtuk legyen a helyi hatóságoktól. Rényi Pál Dániel azonban Győzelmi kényszer – Futball és hatalom Orbán világában című könyvében azt írja, Szijjártóval kapcsolatban az sem zárható ki, hogy „a fociba is Orbán miatt szeretett bele.” Rényi arról ír, hogy 2008-ban Szijjártó még arról mesélt, kosárlabdaedzőnek készül, sportoktatói képzésre is beiratkozott, „mert örök szerelme a kosárlabda”.
Az élet azonban úgy hozta, hogy mégsem a kosarat, hanem a focit választotta, 2011-ben az ő vezetésével alakult meg a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapata. A csapatot kitömték pénzzel, mind az akkor még Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép, mind a párt kedvenc biztonsági cége, a Valton döntötték oda a forrásokat. Innen van a jó barátság a PSG és a Bayert München korábbi másodedzőjével, Lőw Zsolttal is, hiszen itt közösen rúgták a bőrt.
Európa helyett keleti nyitás
Azt, hogy eljött Szijjártó ideje, tudni lehetett. 2014-ben, miután a Fidesz másodjára is kétharmadot szerzett az országgyűlési választásokon, Orbán Martonyi Jánost a külügy élén Navracsics Tiborra cserélte. Róla azonban nyílt titok volt, hogy a miniszterelnök uniós biztosnak szánja, így került a képbe a már a minisztériumban dolgozó Szijjártó, aki miniszterként azonnal jókora átalakításba kezdett.
Hogy az átalakítás léptékét értsük, érdemes kicsit megnézni, hogyan alakult a külügyi tárca struktúrája tíz évvel ezelőtt. A 2014-es országgyűlési választásokig alapvetően a külügyhöz tartoztak az Európai Unióval kapcsolatos ügyek, ezek azonban Szijjártó érkezése után nem maradtak ott, hanem átkerültek az akkori kormányzatban erős embernek számító Lázár János Miniszterelnöksége alá. Szijjártónak azért nem volt oka szomorkodni: az EU helyett megkapta a külföldi beruházások kezelését, ideértve azt, amikor külföldi beruházó akar Magyarországra jönni, ahogy azt is, amikor magyar beruházó menne külföldre.
Ennek megfelelően a friss miniszter átalakította hivatala személyi állományát. A miniszter teljes sorcserét hajtott végre államtitkári és helyettes államtitkári szinteken is, majd szakmányban cserélte le a nagyköveteket is:
113 nagykövetből három hullámban hívott vissza 84-et és nevezett ki a helyükre újakat.
Kinevezése idején azonban már bő egy éve megvolt a kormány akkori vezető politikai kommunikációs terméke: a rezsicsökkentés. Energiahordozókat pedig olcsón egy helyről lehetett szerezni: Oroszországból. És ha ez nem lett volna elég: 2014 elején a kormány váratlanul mindenféle pályáztatás helyett kétoldalú megállapodást írt alá Moszkvával a paksi atomerőmű bővítéséről. 2014-ben azonban volt egy olyan esemény, amely Európa-szerte riadalmat váltott ki, arra viszont nem volt elég, hogy bárki megszakítsa miatta gazdasági kapcsolatait az oroszokkal. Oroszország ekkor annektálta a Krímet, ezzel gyakorlatilag háborút indítva Ukrajna ellen.
Az a mai napig rejtély, hogy a magyar kormány miért érezte jó döntésnek a diplomáciai és gazdasági értelemben vett közelebb húzódást Oroszországhoz, ami tíz évvel később – és két és fél évvel az Ukrajna elleni totális háború elindítása után – már ott tart, hogy Nyugaton orosz hídfőállásként tartják számon Magyarországot. Az azonban világos, hogy ennek a folyamatnak az arca az utóbbi tíz évben Orbán Viktor mellett Szijjártó Péter külügyminiszter volt. Ő az egyik leghangosabb ellenlábasa az oroszok elleni uniós szankcióknak, és Orbán teret engedett maga mellett arra neki, hogy „békemissziójának”, „békepárti” kommunikációjának egyik arca legyen. Szijjártó volt az is, aki amellett, hogy kommunikációjában szinte démonizálta Európa mellett az Egyesült Államokat, nyitott az olyan demokráciának aligha tekinthető országok felé, mint Kína, vagy Irán.
Akad azonban egy találós kérdésünk: mi a közös Szijjártó Péterben és Törőcsik Mariban?
Bizony, az orosz Barátságért kitüntetés! Szijjártó ezt 2021 decemberének végén, szűk két hónappal Ukrajna lerohanása előtt vette át mosolyogva Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől.
Barátságuk legendás, feltehetően az sem teljesen véletlen, hogy a miniszterelnök a 2022-es választások után Orbán az ő tárcájához csapta a legnagyobb magyarországi orosz beruházást, Paks II.-t. Igaz, Szijjártó alatt is legfeljebb több győzelmi jelentést hallhattunk, de érdemben nem gyorsult fel a kivitelezés: több mint tíz évvel a szerződés aláírása után még most is csupán ott tartunk, hogy talajszilárdítási munkálatok zajlanak, ja, meg a munkagödröt sikerült kiásni.
Szijjártó azon kevés fideszes politikus közé tartozik, akik szívesen válaszolnak hosszan a nem kormánybarát sajtónak is. A politikus közelmúltjából is csupán néhány olyan alkalom tűnik ki, amikor ha nem is billent ki látványosan szerepéből, mégis érződött hangján, testtartásán, mimikáján, hogy nem túl komfortos a helyzet, amelybe hozták.
„Ez hogy került önhöz?! Tegye el a papírt, én azt javaslom!”
– ripakodott rá például tavasszal a 444-es Kaufmann Balázsra, aki szembesítette egy olyan dokumentummal, amelyből kiderült, a külügy nagyon is tudta, hogy az oroszok ki-be járnak szervereikre. A sztorit ugyan két éve megírta a Direkt36, Szijjártóék mégis letagadták a biztos tudás ellenére is.
„Atyaég, bazmeg! Ez a Szijjártó és a felesége!”
Magyar Péter a Partizánnak adott első, februári interjújában Szijjártó Pétert az Orbán legszűkebb körébe tartozók között említette. Való igaz, már említett lojalitása, munkabírása miatt többen a miniszterelnök potenciális utódjaként tekintettek rá, ha esetleg Orbán hátrább lépne, vagy orosz mintára prezidenciális rendszerré alakítaná Magyarországot. A felívelés és vele együtt az ábránd azonban abban a pillanatban törhetett meg, amikor az akkor még az Átlátszónak dolgozó Németh Dániel száján a horvát tengerparton kiszaladt néhány meglepett mondat:
„Atyaég, bazmeg! Ez a Szijjártó és a felesége! (…) Szia, Peti! Hát mit csinálsz te ott?! Bazmeg…”
Németh ekkor már hónapok óta követte a Lady Mrd. nevű luxusjachtot, amely 2020-ban még Szíjj László NER-oligarcha tulajdonába tartozott, és amelyet korábban Mészáros Lőrinc is előszeretettel használt nyaralásai során. Ezer kérdést felvet, hogy mit keresett a külügyminiszter egy a rendszerrel szimpatizáló és annak regnálása alatt százmilliárdokat begyűjtő ember jachtján, ahogy az is, hogy közben a Facebookon miért számolt be ekkor arról, mintha a belarusz válsággal foglalkozna – Budapestről. Azon a négy évvel ezelőtti nyáron ugyanis reális kockázatnak tűnt, hogy egy forradalom elsöpri a magyar kormánnyal és személyesen Szijjártóval is jó barátságot ápoló Aljakszandr Lukasenka fehérorosz diktátor rendszerét. A Nyugat azonban Oroszországgal szemben nem avatkozott be a már-már polgárháborúvá szélesedő konfliktusba, így az Lukasenka javára dőlt el.
Szijjártóról azonban legkésőbb ekkor lehullt a lepel, Németh fotója bizonyította, hogy a Facebookon közvetített látszat ellenére ő is a NER elitjének része, és mint ilyen, ki is élvezi annak előnyeit, például a nyaranta szinte vállalati üdülőként használt luxusjachtot. A nyaralásokat persze Orbán Viktor sem veti meg, de ő még az urizálás látszatát is igyekszik kerülni: bár a horvát tengerpartra jár, a jachtnak közelébe sem megy, igyekszik úgy nyaralni, ahogy egy középosztálybéli magyar.
A külügyminiszter hűséges katona, a miniszterelnök nem is engedte el a kezét annak ellenére sem, hogy egy hasonló nyaralgatásba demokráciákban illik belebuknia egy miniszternek. Főleg úgy, hogy Szijjártónak a jachtozás abban az évben már nem az első balhéja volt: a HVG tárta fel, hogy messze áron felül sikerült hasznavehetetlen lélegeztetőgépeket vennie a külügyminisztériumnak a koronavírus kellős közepén. A sorozatos botrányok ellenére úgy fest, Orbán díjazza a hűséget, legalábbis ez látszik azokból a rendre felmerülő kormányátalakítási pletykákból, amelyekben ugyan közös, hogy Szijjártót a miniszterelnök elmozdítaná jelenlegi helyzetéből, de hasonlóan bizalmi szerepkörben hagyná meg.
Brandépítés
Szóvivői múltjából fakadóan Szijjártó remek kommunikátor. Ez 2019-ben vált hirtelen fontossá, amikor a Fidesz, ha nem is hasalt el az EP- és az önkormányzati választásokon, egy-egy kijózanító pofont kapott, és a vezérkar realizálta, hogy a közösségi médiát nem lehet átengedni az ellenzéknek. Ekkor épült meg a Megafon, ekkor kezdett maga Orbán is százmilliókat eltapsolni a Facebookon. Szijjártó azonban ebben is kiemelkedett, hiszen mára 417 ezresre duzzadt követőtáborát organikusan, vásárlás és fizetett hirdetés nélkül tolták fel idáig.
A külügyminiszterből brand épült, ebbe a brandbe pedig belefért még a keresztpromóció is, például hogy élő adásban vett méregdrága sportcipőt Pachert „Sneakerpápa” Balázstól, szigorúan készpénzért – elindítva egy kormánypárti készpénzmániát.
És Szijjártó Péter mint diplomáciai divat megújítója:
Ez a brand elviseli azt is, ha baráti tüzet kap. Még akkor is, ha ez olyan közelről jön, mint a miniszterelnök, aki nyáron Tusványoson arról beszélt, hogy
„lesznek a liberálisok, meg lesznek a nemzetiek. És azt kell mondanom, hogy a liberális, slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes, öntetszelgő politikusok lesznek az egyik oldalon, és velük szemben állnak a két lábbal a valóságban álló, nemzeti érzelmű, vagány fiatalok.”
Az azóta sem derült ki, hogy Orbán Viktor saját külügyminiszterét pontosan melyik oldalra is sorolja.
