Több mint 17 ezer szavazólap, közel 100 doboz, 20 számlálóbiztos és egy lift volt a főszereplő kedden a VII. kerületi önkormányzat épületében. Bár akadt néhány rosszul dokumentált voks mindkét irányba, arra nem számítottak a helyi választási iroda tagjai, hogy itt fordulna meg az eredmény. Megnéztük, mi történik a színfalak mögött a Karácsony Gergely és Vitézy Dávid közötti meccsen.
Azt hiszi, elege van a főpolgármesteri választás szavazatainak újraszámlálásából? Akkor képzelje magát a VII. kerületi önkormányzat pénzügyeseinek helyébe, akik a polgármesteri hivatal negyedik emeletén dolgoznak, és kedden, az év talán eddigi legmelegebb napján udvariasan megkérték őket, hogy ne használják a liftet, mert nagyobb szükség van a felvonóra a nagyjából 100, szavazólapokkal teli doboz utaztatásához. Erzsébetváros volt az egyik a nyolc kerület közül, ahol kedden, a Kúria megismételt döntése nyomán nekiálltak a június 9-i főpolgármester-választáson leadott szavazatok újraszámolásának:
A papírrengetegeket elnézve az az érzése támad az embernek, hogy akárhányszor számolnák újra a voksokat, annyi különböző eredmény jönne ki. Persze kellő precizitással kiküszöbölhetők a hibák, ebben bízik most mindenki. Erzsébetvárosban a jelenlegi állás szerint összesen 17 396 érvényes szavazatot adtak le a helyiek a főpolgármester-jelöltekre: Karácsony Gergely ennek 51,65 százalékát, Vitézy Dávid 43,68 százalékát, Grundtner András pedig 4,67 százalékát tudhatja magáénak július 7-én reggel. Az érvénytelenekkel ezúttal nem kell foglalkozni, azokat hetekkel ezelőtt átnyálazták a Nemzeti Választási Iroda (NVI) munkatársai.
Kedden a Helyi Választási Iroda (HVI) tagjain a sor, hogy megállapítsák, mennyi az annyi. A VII. kerületre ráadásul kiemelt figyelem jut, ez ugyanis egyike azoknak a kerületeknek, amelyek eredményét Vitézy nehezményezte. A politikusnak az a gyanús, hogy az átlagnál magasabb volt itt az érvénytelen voksok aránya, ráadásul szerinte túl vékony a vonal, amellyel áthúzták az éppen az ő javára visszalépett fideszes jelölt, Szentkirályi Alexandra nevét a szavazólapon, ami megtéveszthette a választókat.
Valóban vékonyabb volt ez a vonal, mint ahol vastag fekete alkoholos filccel kisatírozták a nevet, de azért kellően egyértelmű ahhoz, hogy egy átlagszavazónak eszébe jusson legalább megkérdezni, hogy mégis mi az oka a vonalzóval meghúzott, a karikát és Szentkirályi nevét átszelő vonalnak még akkor is, ha nem követte az utolsó pillanatos visszalépésről szóló híreket a választás előtti napokban.
Én olyat még nem láttam, hogy Szentkirályi neve mellett lett volna X”
– mondja ottjártunkkor a Karácsony Gergely érdekeit képviselő felügyelő. Nyilván van benne némi elfogultság, nem is hivatalos jegyzőkönyvi adat ez, de arról azért nincs szó, hogy tömegesen maradtak volna rosszul dokumentált lapok a dobozokban. Egy-egy hiba azért akad, volt Vitézy-szavazat a Karácsony-csomagban és Karácsony-voks a Vitézy-kötegben is, Grundtner szavazatai között nem nagyon találtak rosszul elkönyvelteket.
Az újraszámlálás menete egyébként egyszerű, ha az ember már átlátja a folyamatot, csak elsőre tűnik káosznak. Ebben a kerületben 38 szavazókör voksait nézik át, egyet nem bántanak, abban csak az átjelentkezők lapjai vannak, vagyis főpolgármesterre leadott szavazat nincs közöttük. Egy-egy szavazókör teljes dokumentációja 2-3 dobozban van a polgármesteri hivatal félszuterénjében, benne a helyi képviselőkre leadott voksoktól, az EP-szavazatokon át az etikettel ellátott különböző borítékokig. Az első emeleti ülésteremben 20 HVI-tag ül párokban, a terem végében pedig dobozhegyek és még több ember.
A helyi választási bizottságok többnyire hivatali dolgozókból állnak, nekik egy átlagos választásnál aznap hajnalban véget érne a munka, most azonban újra be lettek fogva. Pluszpénz nem jár érte, elvégre hivatali időben számolnak, van viszont pogácsa, sajtos masni és édes teasütemény is, az egyik gyanúsan zserbóra emlékeztet. Gluténmentes opció nincs, van is olyan munkatárs, aki kiszalad inkább szembe a boltba venni valamit. De legalább ásványvízből van savas és mentes is, a jegyző két aláírás között figyelmeztet is mindenkit, hogy igyon, tényleg nagyon meleg van. És ha már aláírás, azt szigorúan piros tollal szabad, ez az egyetlen olyan tárgy, amiből legalább ugyanannyi akad a teremben, mint borítékból.
Visszatérve a számolásra, a számlálók választókörönként haladnak, ehhez meg kell találni az azonos körhöz tartozó 2-3 dobozt, mert nem tudni, melyik(ek)ben lesznek a főpolgármesteri lapok. Ez okozott némi lassulást, nem volt könnyű megtalálni őket, ráadásul nagyon kell rá figyelni, hogy melyik doboz merre jár, nehogy valamit duplán számoljanak. Ehhez elég elképzelnünk a már említett belvárosi félszuterén helyiséget, úgy néz ki, ahogy az ilyenek szoktak: zsúfolt, ránézésre rendetlen, és nem lehet benne elférni, dobozokat mozgatni pedig akkor sem lenne egyszerű, ha mindegy lenne, hova kerül.
A szavazókörök dobozaiban három köteg főpolgármester-jelölti szavazat lapul a többi között, szétválogatva aszerint, hogy kire adták azt le, ezeket egyben kapja meg a számlálópáros. Nekik újra le kell számolniuk a voksokat és figyelni rá, valóban annyi és arra a jelöltre leadott érvényes szavazatról van-e szó, mint ami a kötegelőn felírva szerepel. Az átnyálazáshoz segítségül jár az a tárgy, amit mindenki ismer, de a nevét valószínűleg nem tudja, a vizes szivacskorong, minden sarki kisbolt pénztárának elengedhetetlen kelléke, nagy hasznát veszik ezeknek most a HVI-sek. Amikor végeznek egy-egy adaggal, borítékba teszik a lapokat, és ha a korábbi eredményhez képest eltérés van, arról jegyzőkönyvet vesznek fel. Az egyik szavazókörnél például eggyel kevesebb lap volt a dobozokban, mint ami a jegyzőkönyvben szerepelt, ezért, hogy igazságosak legyenek, mindhárom politikustól lehúztak egy-egy voksot, majd az NVI küldöttje aláíratta ezt a jelöltek megfigyelőivel. Majd mehetnek vissza a borítékok a dobozokba, a dobozok meg a félszuterénbe.
Az egyik ilyen alkalommal én is a dobozokkal tartok, meg szeretném nézni, hogy is fest az a kulccsal lezárt, lepecsételt, aláírt szoba, amelynek a kulcsa is lezárt borítékban volt eddig, és ahol a szavazatok lapulnak. Menjek csak le a dobozokkal a földszintre, ott várjam meg a jegyző urat, hamarosan lejön ő is a következő nyitásra – szólt az ukáz.
Az első emelet és a földszint közötti nagyjából 3 másodperces liftúton kettesben maradok az újraszámolt szavazatokkal teli, lezárt dobozokkal, és még így is olyan érzés, mintha valami nagyon titkos, nagyon különleges helyen lennék. Aztán nyílik az ajtó és már viszik is a dobozokat.
Pár perc múlva jön a jegyző és még vagy négy másik ember, megyünk a félszuterénbe, ahol sorakoznak a már felnyitott, átszámolt és újra lezárt, elpakolt, majd újra elővett, újra átszámolt és ismét lezárt dobozok, amelyek az egyik munkatárs szerint “már túl sokat látták a napot”. Ő legalábbis nagyon várja már a végét, hogy visszakerüljenek a kulccsal lezárt terembe, és soha többé ne lássa őket, legutóbb ugyanis pár hete túrták át őket azért, hogy az érvénytelen lapokat kivegyék belőlük. A jegyző odalép a helyiség végében lévő ajtóhoz, letépi a papír ragasztószalagot, kinyitja a lakatot és meglátjuk azt a nagyjából 10 dobozt, ami még hátravan.
“Ez itt 30 év választásának a nyoma” – mutat az ajtófélfára, hiszen az szinte ki se látszik a pecsétek alól, de nem baj, hamarosan felújítják a raktárhelyiséget, már benne van a költségvetésben az ára. Nem kell nagy dologra gondolni, de talán egy tisztasági festés belefér.
“Ez combosabb, ez lightybb” – érkeznek a kommentek, ahogy egymásnak adogatják a hivatali dolgozók a dobozokat, amíg már csak egy marad bent. “Mi van rá írva?
39-es! Az nem kell, ezek az átjelentkezők. Akkor megvagyunk, utolsó adag.”
A többi mehet fel a lifttel az elsőre, a már átszámolt dobozok pedig vissza a kulcsra zárt szobába. Remélhetőleg tényleg utoljára, munkaidő végére pedig talán a liftet is használhatják már a pénzügyesek.
