„Egyedi – átfogó jellegű – vizsgálat.” Ilyet indított a februárban felállt, Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal a napokban a Transparency International Magyarország (TI) és az Átlátszó oknyomozó portál ellen. Hogy mindez valójában mit is jelent, egyelőre nem teljesen világos, ám annyit már mind a TI, mind az Átlátszó közölt, hogy kérdéseket kaptak a hatóságtól. A TI 62, az Átlátszó 11 darabot, ezek megválaszolására harminc napjuk van. A kérdések legtöbbje mind a lap, mind a korrupcióellenes szervezet szerint olyan információkra kérdez rá, amelyek amúgy elérhetők a honlapjaikon, ez pedig önmagában felvet kérdéseket a Szuverenitásvédelmi Hivatal képességeivel kapcsolatban.

Kurta jogkörök, politikai bunkósbot

A Szuverenitásvédelmi Hivatal új szervezet, csupán a decemberi, szuverenitásvédelminek nevezett törvénnyel hozta létre a parlament azt megszavazó, kormánypárti többsége. Az nem precedens nélküli, hogy egy kormányközeli szervezet nekiszaladjon akár a független sajtónak, akár egy jogvédő szervezetnek, az viszont új, hogy mindezt egy pontosan erre létrehozott, állami szervezet tegye meg. Mivel nem volt rá példa, kizárólag a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelenleg törvény által garantált jog- és hatásköreiből tudunk kiindulni azzal kapcsolatban, hogy mi jöhet most.

Jogi értelemben a jelenlegi hatáskör alapján abból, hogy a hivatal vizsgálódni kezd, nem következik semmi.

Hatáskörük ugyanis mindössze arra terjed ki, hogy bekérhetnek adatokat, azokat átvizsgálhatják, majd ez alapján jelentést írhatnak és azt nyilvánosságra hozhatják. Néhány hónapos működésük során egy honlapot jókora késéssel ugyan, de létrehoztak, ide tölthetik fel majd a jelentésüket, de akár a bekért dokumentumokat is. Ezt tették például nemrég a Datadat-ügyhöz kapcsolódó iratokkal is. Ezenfelül viszont csupán annyit tudnak tenni, hogy ha bármilyen, szerintük illegális folyamatra, törvénysértésre utaló jelet találnak, akkor ajánlásokat fogalmaznak meg, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulnak. Nyomozást viszont ők már nem folytathatnak le, az nem tartozik a hivatal hatáskörébe.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal mozgástere ez alapján gyengének tűnik, valójában a kormánynak bőven megfelel a hivatal így is két dologra. Az egyik, hogy begyűjthet egy csomó szenzitív adatot a kipécézett civil szervezetekről, kormánykritikus lapokról, amelyekhez másképp csak jóval körülményesebben tudnának hozzáférni. Az adatok birtokában pedig a kormányzati kommunikációt irányító agytröszt eldöntheti, mihez kezd azokkal, bár az eddigi gyakorlat alapján feltételezhető, hogy leginkább lejárató kampányokhoz fogják ezeket felhasználni.

Van azonban a Szuverenitásvédelmi Hivatalon a kormánynak egy másik nagy haszna is. A hivatal felállításakor az azt vezető Lánczi Tamás arról beszélt, hogy elsődleges feladatuk feltárni azokat a kockázatokat, amelyek „a magyar szuverenitásra leselkednek”, sőt, meg kell tenniük mindent, hogy ezeket a veszélyeket elhárítsák. Mindez tökéletesen beleillik abba a képbe, amelyet az utóbbi 14 évben a kormány magáról és bürokráciájáról kíván sugallani, ez pedig egy szóval írható le a legjobban: cselekvőképes.

Az egész szuverenitásvédelmi kérdéskört, így a hivatal felállítását is a kormány azzal indokolta, hogy a 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően az ellenzéki pártok külföldről kaptak, a mai napig tisztázatlan körülmények között, több milliárd forintot. Erre pedig amellett, hogy a kormányzat kommunikációjában igyekezett hazaárulónak feltüntetni a külföldi pénzt elfogadókat, reagálniuk, lépniük is kellett valamit. Ez lett a szuverenitásvédelmi törvény és a hivatal.

Ezzel azonban van egy komoly probléma. Nincs ugyanis magyarázat arra, hogy ha a hivatal feladata valóban a külföldi fenyegetések elhárítása, akkor miért nem kapott bővebb, nyomozati hatásköröket, hogy érdemben fel is tudja deríteni a befolyásolási kísérleteket. Mindez amúgy titkosszolgálati hatás- és feladatkör lenne.

Nem kell félnetek jó lesz

„Nem érinti a szerkesztőségek szabadságát vagy a sajtószabadságot, így nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra” – Gulyás Gergely ezt még egy tavaly novemberi kormányinfón mondta, a héten ezt a mondatát a Telex idézte fel.

Hasonlóról beszélt Hollik István is tavaly, akkor még a Fidesz kommunikációs igazgatójaként. Ő a Szegedernek adott interjújában állította, hogy a törvény a médiumokra nem fog vonatkozni, kizárólag a pártok vagy társadalmi szervezetek külföldi befolyásoltságát fogják vizsgálni. „Kíváncsi leszek, hogy a Telex mikor veszi le az El a kezekkel! című hirdetéseket” – jegyezte meg Hollik, utalva arra, amikor több független szerkesztőség egyszerre figyelmeztetett a hatalom újabb fenyegető lépésére.

Az, hogy a sajtó aggódott a kormány szuverenitásmániája miatt, nem volt véletlen. A törvénycsomagot ugyanis Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője azzal harangozta be a párt tavaly novemberi frakcióülése után, hogy „borsot fognak törni a külföldről finanszírozott újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok” orra alá.

Vagyis az már Gulyás és Hollik szavai előtt nyilvánvaló volt, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal felléphet gyakorlatilag bárki ellen. Így nem meglepetés sem az, ami az Átlátszóval történik, sem az, hogy a kormányzati kommunikáció pillanatok alatt fordult, és csináltak ismét célpontot a hatalomtól független újságírókból, szerkesztőségekből.

Orbán Viktor ugyanis 2023. december 15-én már arról beszélt, hogy nem csupán a politikusokat és pártokat, de az általa csupán „baloldalizott” független médiát is meg kell abban akadályozni, hogy külföldi pénzek segítségével befolyásolják a választást. Ez a sajtó szerepének alapvető félreértését jelenti, a független sajtó feladata ugyanis a tájékoztatás, elemzés, nem a választások befolyásolása, utóbbira eszköztára sincs.

Mi jöhet most?

Egyelőre a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem tett mást, mint hogy adatokat kért be. Mindeddig csupán a Transparency International jelezte, hogy fognak is válaszolni, az Átlátszó nem. Ha küldenek bármit, feltételezhető, hogy azokat a Szuverenitásvédelmi Hivatal közzé fogja tenni, kontextust is biggyesztve hozzá egy jelentés képében. Utóbbi, a korábbi példákból kiindulva, feltehetően meg fogja állapítani, hogy Soros, és azt is, hogy baloldal. Ha az Átlátszó úgy dönt, hogy nem válaszol, akkor a hivatal ezt legfeljebb közölheti róluk, azonban egyebet nem tehet ellenük, eljárást indítani, szankciót alkalmazni – mondjuk, bírságolni – nincs joga.

Arról azonban korábban több szerkesztőség is kommunikált, hogy indultak és nyertek is nemzetközi pályázatokon működésükhöz szükséges összegeket. Ilyen például a legnagyobbak közül a 444, a Telex és a Partizán is, elképzelhető, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellenük is fel fog lépni.

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

Erre a Transparency International reakciója lehet iránymutató. A korrupcióellenes szervezet kedden jelezte: bár válaszolni fognak a hivatal kérdéseire, az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Mint írták, a Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárása és megállapításai ellen nem lehet sem bírói, sem más jogorvoslattal élni, ez pedig sérti a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogokat. Szerintük a hivatal eljárása nyilvánvalóan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát is.

Hasonlóan gondolja az Európai Bizottság is, amely februárban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a szuverenitásvédelmi törvény miatt. Mint írták, a törvény sérti az uniós jog több rendelkezését is, például a demokratikus értékeket, a demokrácia elvét, az uniós polgárok választójogát és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített több alapvető jogot is. A kötelezettségszegési eljárástól a Bizottság azt várja, hogy jogharmonizációra veszi rá Magyarországot. Az ilyen eljárások azonban egészen addig, amíg pénz nem forog kockán, nem szokták érdekelni a magyar kormányt. Főleg, hogy ha igazodni akarnának az uniós joghoz, akkor jó eséllyel úgy kellene átszabniuk a szuverenitásvédelmi törvényt, hogy az a hivatal végét jelentené.