Kilencvennyolc éves korában elhunyt Bíró András újságíró, szociológus, emberi jogi aktivista.

„Nagyon szerencsés embernek tartotta magát, és az is volt, hatalmas élet, öregen is igazi világpolgár, az autonómia elkötelezettje. Én is szerencsésnek tartom magam, például, mert az utóbbi két évtizedben barátjává fogadott, és úgy hiszem, igazi baráti szeretettel voltunk egymás iránt. Ezért is vagyok boldog, hogy 98 évesen be tudta fejezni szembenézős emlékiratát (alcíme: A vakhittől az autonómiáig), és még azt is megérhette, hogy a könyv megjelent. Teljes élete volt, békében távozott, ma, 2024. június 18-án reggel” – emlékezett Bíróra a Facebook-oldalán Hann Endre.

Bíró András 1925. október 20-án született Szófiában magyar és szerb szülők gyermekeként. A nyilas vészkorszak és a Rákosi-rendszer éveiben Magyarországon élt, majd az 1956-os forradalom után elmenekült az országból, és Franciaországban telepedett le. Alapítója volt a Ceres és a Mazingira című ENSZ-folyóiratoknak. 1986-ban tért vissza Magyarországra, 1990-ben megalapította az Autonómia Alapítványt, amely kisebb projektek támogatásával, például földvásárlással segítette a magyarországi romákat. Munkájáért 1995-ben ő és a szervezete megkapta a Right Livelihood-díjat, amelyet Alternatív Nobel-díjnak is neveznek. 

A HVG 1996-ban készített portréinterjút Bíró Andrással:

Nyitóképünk forrása: Right Livelihood