A hitványságáért büntetésből törpévé varázsolt Nils Holgersson csodálatos utazása során a svéd tájakon végül annyi jót cselekedett, hogy visszaváltozhatott emberré. Orbán Viktorból nem váltott ki hasonló jellemfejlődést Svédország, ellenkezőleg, gonosz mitugrász viselkedését meghosszabbította Stockholmig.
Jól hangzik, de nem valószínű, hogy Bödőcsnek van igaza, aki szerint Orbánnak az a baja a svédekkel, hogy direkt szétszerelve árulják a bútorokat, hiszen maga csúfolódott azzal, hogy az összerakás csak a Karácsony-féléknek okoz gondot. Az sem sanszos, hogy azért gáncsolja Svédország NATO-csatlakozását, mert ők is kekeckedtek, amikor Semjén közlegény helikopterről lövöldözött náluk házi rénszarvasokra.
A legtöbb normális országban az Ukrajna elleni orosz agresszióból nem azt a következtetést vonták le, hogy Putyinhoz kell dörgölőzni és gyengíteni a közös védelmi rendszert, hanem sok helyen még a sorkatonaság visszaállításának amúgy ijesztő gondolata is felmerült. Világ rovatunk elemzése szerint azonban ennek nincs sem pénzügyi, sem politikai realitása, sem pedig társadalmi támogatottsága. Vagyis a NATO-nak aligha van alternatívája.
Huszárvágásokat – ami Orbán Balázs szerint kreatív merészséget jelent – a magyar gazdaságban is előszeretettel vet be a kormány, legalábbis szerzőnk így minősíti azt a bravúrt, hogy a bankok önként és lelkesen „leakciózzák”, konkrétan nulla kamatfelárral kénytelenek kínálni vállalati hiteleiket. Az így felpörgetni remélt beruházások mellett a fogyasztás is fűti majd a magas nyomású gazdaságot, s interjúalanyunk azzal kecsegtet, hogy az ehhez kilátásba helyezett tartósan magas bérnövekedést nem zabálja majd fel a magas infláció.
Akik a kormányzati hurráoptimizmus dacára borúsan látják az ország és saját háztartásuk helyzetét, nem kapnak igazán karakteres üzeneteket az ellenzéki pártoktól – ezt Magyarország rovatunk cikke állapítja meg, amely szerint az ellenzék az oktatástól az egészségügyig, az áfától az euróig, a NATO-tól az unióig egy sor témában megszorongathatná a kormánypártokat, de minimum felmutathatná, hogy Magyarország nagyobbik része nem az orosz minták szerint gondolkodik. Nem szűkölködik viszont karakteres kijelentésekben a csepeli polgármesterrel közölt interjúnk, ami a helyi fideszes belháborúba enged betekintést. Persze kormányzati körökben alighanem katonai sarzsira jogosító érdem a Németh Szilárdról megfogalmazott állítás, mely szerint a gyilkosság kivételével A Keresztapából ismert számos módszert bevetett egy kuratórium ellehetetlenítéséhez.
Mindez persze egyszerű bugristempó a kínai portréalanyunkat fenyegető retorziókhoz képest. Az álnéven külföldön rejtőzködő, a családjával azok biztonsága érdekében minden kapcsolatot megszakító politikai karikaturista azért alkot, hogy legyen bizonyíték a jövő generációknak a világ igazságtalanságaira, szabadidejében pedig azért néz horrorfilmeket, mert mégsem lehet mindig Putyin vagy Hszi miatt szorongani.
Jakus Ibolya
szerkesztő