Az nem pusztán apró rendszerhiba, hogy a rendíthetetlennek látszó NER falán repedés keletkezett, amelyen furcsa zajok szűrődhettek ki. Ez a HVG hetilap ajánlója.
Aligha van még bármi meglepődnivaló a magyar belpolitikának a Monty Python Repülő Cirkuszával versenyben álló abszurd előadás-sorozatában. Hacsak az nem, hogy egy olyan rendszer, amelyik még az övéit is porig alázza – lásd Novák Katalin, Varga Judit –, miért nem termeli ki tömegével a lázadás jogát követelőket. A legtöbben nem pusztán szótlanul tűrik, még fel is magasztalják az önbecsülésüket sárba tipró autokráciát.
Az viszont nem pusztán apró rendszerhiba, hogy a rendíthetetlennek látszó NER falán repedés keletkezett, amelyen furcsa zajok szűrődhettek ki. Magyar Péter azzal próbálja e rést tágítani, hogy a nagy nyilvánosság előtt is felfedi, a párthoz és kormányhoz látszólag hűséges felesége mit mondott akkor, amikor a négy fal közt biztonságban vélte magát.
A hanganyag a húsvét miatt rövidített lapzártánk után került ki, ami lehetőséget adott arra, hogy a Fókuszban rovatunkban arra a Schadl-ügyre koncentráljunk, ami mára a Rogán Antalt célba vevő jogi-politikai akció origójává vált.
Hogy az utóbbinak csak olyan következménye lesz-e, mint Rogán helikopterezésének – amikor a botrány nyomán Orbán Viktor meghosszabbította propagandaminisztere hatáskörét egészen a titkosszolgálatokig –, a jövő zenéje. A kimenetel attól is függ, mennyire marad közömbös a történetek iránt a „silányság maszatos mértékegységeihez szoktatott” nagyközönség.
Utóbbiról Geszti Péter beszélt lapunknak, aki az általános passzivitásra is adott egy lehetséges megfejtést. „Ez az ország nem tud másmilyen lenni, csak ilyen”, s azok – így ő maga – voltak tévedésben, akik azt gondolták, hogy a demokráciára széles körű társadalmi igény van. A szójátékok mesterét annak apropóján kérdeztük, hogy Magyarország újabb öt helyezést rontott a világ boldogság-boldogtalanság rangsorában. A tüntetők himnuszává vált Mi vagyunk a grund szerzője az autokraták sikerének titkára is rávilágít: az emberek nem szabadok akarnak lenni, hanem boldogok, a vezér pedig a valóság meghamisításával sokakkal képes elhitetni, hogy kizárólag vele és általa lehet és lesz az ország és Európa a létező világok legjobbika. Amiről Tóta W. Árpád publicistánk is megmondja a véleményét.
E heti Portré-interjúnk főszereplője, Osváth Zsolt, az Odakint most szörnyek járnak tüntetés egyik szervezője, senkivel sem akarja elhitetni, hogy egy boldogabb országhoz csak ők ismernék a kulcsot. „Aki tőlünk várt megoldást, azt a saját vágyálmai csapták be” – mondja.
A történelem, ha néha ad is kijózanító pofonokat, nem tesz igazságot. Akár még az Iszlám Állam oroszok elleni terrortámadása is Vlagyimir Putyin malmára hajthatja a vizet, aki – mint Világ rovatunk cikkéből kiderül – az ukránokra terelné a felelősséget, csak hogy tovább háborúzhasson. „Diktátorokkal nem érdemes kompromisszumot kötni, ők csak az erőből értenek” – idézi Madeleine Albright szavait Csunderlik Péter történész, aki Szellem rovatunkban elemzi a második Clinton-elnökség külügyminiszterének a NATO 25 évvel ezelőtti keleti bővítésében játszott kiemelkedő szerepét.Nagyhét elején még nem tudhatjuk, mit hoz 2024 tavasza a magyar közéletben.
Azt viszont a Bibliából már ismerjük, hogyan lett a feltámadás örömhírét terjesztők üldözőjéből, Saulusból Paulus. A damaszkuszi úton nagy volt a tolongás a rendszerváltást követően idehaza is. Hogy most még csak egy lézengő ritter bolyong-e rajta, vagy rövidesen mások is megindulnak az úton, húsvét után kiderül.
