Az amerikai nagykövet beszédében több esetben is olyan kijelentéseket tett, amiket nagyon nehéz másként értelmezni, mint utolsó figyelmeztetésként:

• „Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.”
• Magyarország egyre inkább elszigetelődik a NATO közösségétől.
• Magyarország tettei aláássák a bizalmat és a barátságot.
• Még csak nem is azzal van gond, amit a magyar kormány mond, hanem azzal, amit tesz.
• „Nem szoktunk szövetséges országokban ilyen beszédeket mondani, de a magyar kormányt kevéssé érdekli a konstruktív párbeszéd.”
• „Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink.  Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk.”
• A NATO kerüli Magyarországot.
• „A jelen pillanatban, amikor ilyen nagy a tét, az Egyesült Államok aktívan kommunikál Magyarországgal, nyíltan és egyértelműen fogalmazza meg álláspontját, és ha szükséges, akkor cselekszik az ügyek rendezése érdekében.”
• Magyarország háborúval kapcsolatos hozzáállása „távol áll a Transzatlanti Szövetségtől, amely szövetség szilárdan állt a szovjet birodalommal szemben, és sértetlenül, megerősödve emelkedett ki a küzdelemből, mialatt a Szovjetunió összeomlott.”

„Miközben Magyarország megpróbálja kivárni azok távozását, akikkel nem ért egyet, akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban, a világ többi része halad előre. Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk” – jelentette ki David Pressman budapesti amerikai nagykövet a Magyarország NATO-csatlakozásának 25. évfordulója alkalmából mondott beszédében.

Pressman a CEU Demokrácia Intézetének vendégeként szólalt fel, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy felhozta a Magyarországról méltatlan körülmények között kigolyózott egyetem ügyét.

„Az egyetem Magyarország keleti nyitásával párhuzamosan nyugatabbra költözött […] Ahol ezelőtt a folyosón magyar diákok készültek a vizsgáikra… ott most egy reggeliző van” – szemléltette a változást.

A beszédnek gerincét az amerikai-magyar kapcsolatok fokozatos romlása képezte, David Pressman beszélt arról, hogy a magyar kormány minisztereinek ígérete ellenére három éve nem sikerül elérni, hogy a pápai légibázison szolgáló amerikai katonák regisztrálhassák autóikat Magyarországon és ezzel magyar rendszámhoz jussanak, ehelyett havi több tízezer forintot kell fizetniük az ideiglenes bejegyzésért.

Pressman azt is elmondta, hogy idővel kiderült, hogy a miniszterek tehetetlenek, mivel a kérdést „a legmagasabb szinten várakoztatják.”

Az amerikai kormány nem hagyhatja figyelmen kívül Kövér László házelnök azon kijelentését, hogy az USA vezeti az ukrajnai háborút, ahogyan azt sem, hogy egy hivatalban lévő magyar miniszter úgy beszél az országról, mint a halottról, amelyiknek még nő a körme és azt sem, hogy Orbán Viktor az Egyesült Államokat Magyarország legfőbb ellenfeleként jelölte meg.

Ezután Pressman utalt arra a szintén Orbántól eredő kijelentésre, hogy ne azt nézzék, amit mond, hanem amit tesz, de a nagykövet szerint éppen ezen utóbbival van a baj. És itt Pressman hosszasan sorolni kezdi a média elfoglalásától kezdve az adóhivatal politikai bunkósbotként való használatán keresztül a helyzetbe hozott oligarchákon át a szuverenitásvédelmi törvényig és a state capture-ig bezárólag mindazt, amivel az Egyesült Államoknak Magyarországgal kapcsolatban gondja van. „Ezek nem szavak, hanem tettek” – mondta Pressman.

Mindezzel szemben Washington Magyarország-politikája három elemből áll. A párbeszéd kereséséből, az őszinte beszédből és ha kell, akkor a cselekvésből.

Mindezt a korábbi hasonló esetekkel illusztrálta is a diplomata. Emlékeztetett, hogy ugyanez a hármas játszódott le a kémbank néven is ismert orosz Nemzetközi Beruházási Bank budapesti megjelenésekor is. Washington (és ez még a Trump-kormányzat volt) előbb figyelmeztetett az orosz pénzintézet befogadásának veszélyeire, majd éveken át küldözgette a vészjelzéseket és amikor azt látta, hogy ennek ellenére a magyar kormány nem eltávolodni készül a projekttől, hanem még szorosabbra fűzi a bankkal és az orosz állammal is a kapcsolatait, lépett és szankciók alá vonta a kémbankot.

Ugyanez a folyamat játszódott le az egyszerűsített honosítási eljárás keretében kiállított útlevelek esetében is, amikor az amerikaiak éveken át jelezték a biztonsági aggályaikat és amikor látták, hogy nem történik semmi, léptek és előbb a Trump-kormányzat elrendelte, hogy azok a magyar útlevéllel rendelkezők, akik nem Magyarországon születtek, csak vízummal utazhatnak be az Egyesült Államokba. Aztán amikor látták, hogy ez sem vezet eredményre, „tavaly júniusban korlátoztuk a vízummentességi program ESTA jóváhagyásának érvényességét a magyar utazók számára.”

„Most Magyarország szövetségesei Magyarországot az Oroszországgal való szoros és bővülő kapcsolatainak veszélyeire figyelmeztetik. Ha ez Magyarország politikai döntése, akkor döntenünk kell arról, hogy hogyan védhetjük meg legjobban a biztonsági érdekeinket, amelyeknek szövetségesekként a közös biztonsági érdekeinknek kellene lenniük. Ezeket a jogos, Magyarország harmincegy szövetségese által is osztott biztonsági aggályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni” – jelentette ki Pressman.

A nagykövet arról is beszélt, hogy az amerikai érdekek képviselete túlmutat náluk a pártpolitikán, így az Orbán-kormány rosszul teszi, ha a reményeit a kormányváltásba fekteti. Erről elmondása szerint Orbánék is meggyőződhettek volna, amennyiben fogadják azt a kétpárti kongresszusi küldöttséget, amelyik egy hónapja járt az országban. Talán éppen azért nem akartak találkozni velük, mert nem akarták ezt hallani – véli Pressman.

Hogy mi lesz az amerikai-magyar kapcsolatok sorsa és hogy a két ország képes-e demokratikus szövetségesekként együttműködni, arról a döntés Magyarország, annak kormánya és népe kezében van – zárta beszédét Pressman.