Az Országos Közös Akarat folytatja munkáját a kirobbant kegyelmi botrány után, gyermekvédelmi szakemberek, ügyvédek, jogvédők és civilek ültek le, hogy közösen dolgozzanak ki megoldásokat a gyermekvédelmi rendszer problémáira. Ezúttal újságírókat is bevontak a folyamatba. Megnéztük, hogy épül fel a „Dialógus a gyerekekért”.
Krízisotthonok kialakítása, civil tao és az önkormányzatok szorosabb bevonása a gyermekvédelembe – többek között ilyen javaslatokat fogalmaztak meg csütörtök délután az Országos Közös Akarat (OKA) által szervezett gyermekvédelmi kerekasztalon. Az eseményen részt vettek gyermekvédelmi szakértők, gyermekvédelmi rendszerben dolgozók, ügyvédek és jogvédők is.
Az OKA korábban oktatással kapcsolatos témákban tartott úgynevezett dialógusokat, amelyek során szakemberekkel és érintettekkel közösen dolgoztak ki szakmai javaslatokat. Mióta kirobbant a kegyelembotrány és ehhez kapcsolódóan kerülnek nyilvánosságra gyermekbántalmazási esetek, a szervezők úgy gondolták, hogy a dialógusok témáját a gyermekvédelem irányába kell tovább bővíteni.
Első alkalommal február végén ültek össze, akkor hat áldozattal közösen álltak neki a munkának, annak, hogy összerakjanak egy olyan szakmai alapot, amely nyomán tovább tudnak haladni a jövőben, és rövid, illetve hosszú távú javaslatokat tudnak majd összeállítani. Ezután felkeresték az ellenzéki pártokat (kivéve a Mi Hazánkat) és azt kérték tőlük, hogy ők is tekintsék át a gyermekvédelmi rendszer szakmai hiányosságait és problémáit, majd szedjék össze a saját javaslataikat.
A terv az, hogy a pártok ajánlásait továbbítják a kormánypártoknak, abban bízva, hogy azok közül felhasználnak majd javaslatokat a készülő jogszabályokhoz.
Egy asztalnál
Csütörtök délután azonban nem a pártoké volt a főszerep, hanem a szakmabelieké és civileké. Az eseményen három különböző asztalt különítettek el témák szerint:
- asztal: társadalom, szülők, gyerekek. Ennél az asztalnál olyan javaslatokat próbáltak kidolgozni, amelyek arra vonatkoztak, hogy a társadalom, a civilek, beleértve a családokat (akár érintettek akár nem), hogyan tudnak nyomást gyakorolni a kormányra arra vonatkozóan, hogy tegye jobbá, erősebbé, működőképesebbé a gyermekvédelmi rendszert.
- asztal: gyermekvédelemben dolgozók. Itt egyértelmű, hogy a rendszert belülről látók próbáltak meg javaslatokat kidolgozni.
- asztal: politikai, finanszírozás. Itt pedig olyan résztvevők ötleteltek, akik a konkrét szakpolitikai ajánlásokkal, annak finanszírozási kérdéseivel próbáltak meg foglalkozni.
A kora estébe nyúló párbeszéd és ötletelés fókuszában a gyermekvédelmi alapellátás volt, mindhárom asztalnál többek között arra a fő kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehet megakadályozni azt, hogy egy gyermeket kiemeljenek a családjából.
Edukáció
Több asztalnál visszatérő téma volt az edukáció kérdésre, egyrészt a résztvevők szerint képezni kellene a gyermekvédelemben dolgozókat, akiknek nemcsak a jogszabályokkal kellene tisztában lenniük, hanem azzal is, hogy felismerjék a gyermekbántalmazás jeleit, legyen az fizikai vagy verbális. Emellett az is felmerült, hogy minden olyan felsőoktatási intézményben legyen gyermekjogi, gyermekvédelmi és mentálhigiénés képzés, ahol a hallgatók gyermekekkel fognak dolgozni. Tehát például pedagógusok, szociális munkások, gyermekorvosok lesznek. Ezzel párhuzamosan a gyermekek képzését is el kellene kezdeni, nemcsak gyermekjogi témában, hanem egyfajta családi életre való neveléssel kapcsolatban is. Ehhez persze az is kellene, hogy a kormány ne tiltsa ki a civil szervezeteket az iskolákból, akik korábban szexuális felvilágosító órákat tartottak.
Kiemelés előtt
Több asztalnál felmerült a szegénység kérdése és az, hogy a családok szétválasztását, a gyerekek családból való kiemelését meg lehetne előzni azzal, ha megerősítenék ezeket a családokat. A résztvevők szerint több családok átmeneti otthonára lenne szükség, illetve felmerült egy úgynevezett krízisotthon létrehozása is, amely egy új intézmény lenne a meglévők mellett. Ez azt a célt szolgálná, hogyha bármilyen nehézség, akár szociális, akár szerhasználatból fakadó probléma miatt a szülők, vagy szülő átmenetileg nem tudja biztonságban nevelni a gyermekét, akkor anélkül, hogy a felügyeleti jogot elvennék a szülőktől, el lehetne helyezni a gyermeket ilyen otthonokban, ahol traumatudatosan segítenének a gyermeknek egészen addig, amíg az eredeti otthona újra biztonságossá nem válik.
„Nem biztos, hogy a pénz, hanem az akarat hiányzik a kormányzatból”
– fakadt ki az egyik résztvevő, amikor az ötletek prezentálása zajlott. A gyermekvédelmi szakértők hosszú évek óta szajkózzák, hogy mit és hogyan kellene csinálni, amelynek fontos része persze a pénz is, de többen úgy érzik, hogy a mindenkori kormányt egyáltalán nem érdekli az, hogy komoly változásokat hozzon annak érdekében, hogy minden gyermek boldogságban nőjön fel.
Uszító plakátok helyett segítséget reklámozó felületek
Az országot időről időre ellepő, propaganda célú óriásplakátokat lehetne jóra is használni – veti fel az egyik ötletelő. Szerinte krízistelefonszámokat, hasznos honlapokat és minden olyan felületet lehetne ezeken az óriásplakátokon hirdetni, amelyek információt, segítséget nyújtanak a bántalmazott nőknek, gyermekeknek, családoknak.
Ha már tájékoztatás, fontos lenne a résztvevők szerint, hogy az állampolgárok tisztában legyenek olyan alapvető fogalmakkal, mint a jelzőrendszer és annak működése. Erre vonatkozó tájékoztató kampányokat is lehetne indítani.
Emellett felmerült, hogy az önkormányzatok vállaljanak nagyobb szerepet a családok megmentésében. Ezt úgy lehetne a résztvevők szerint elérné, ha érdekeltté tennék az önkormányzatokat abban, hogy a településen a családokból ne minden esetben emeljék ki a gyereket. Nyilván vannak olyan esetek, amikor olyan helyzet áll elő, hogy nincs más megoldás, de alapvetően helyben kellene erősíteni a szociális munkát, nagyobb figyelmet szentelni a nehézségekkel – legyen az egzisztenciális vagy addikciós – küzdő családoknak.
Legyen civil tao – hangzik el az egyes asztalnál.
„Ne csak a focistákat lehessen kitömni pénzzel, hanem az olyan civil szervezeteket is, akik gyermekvédelemmel foglalkoznak”
– mondja Simkó Edit pályaelhagyó pedagógus, aktivista.
A megkezdett munka ezzel koránt sem fejeződött be, a témában lesznek további gyermekvédelmi dialógusok, az OKA pedig országjárásba kezd, céljuk, hogy a kormányzat ne csak látszatintézkedéseket hozzon a botrány kapcsán, a gyermekvédelmi rendszerben, hanem valódi megoldásokat nyújtson.
