Ez a HVG hetilap ajánlója.
„Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk. S ha nem akarunk, akkor nem táncolunk” – jelentette ki október 23-án a hetyke Orbán Viktor. Oké – mondhatnánk –, de mi van, ha a világ legismertebb pávatánctanárának tanítása nyomán Bulgária is táncra perdül, csak éppen ott Moszkva érdekeire fütyülnek? Mint e heti Gazdaság rovatunkban olvasható, a szófiai kormány megkedvelte a budapesti által is előszeretettel alkalmazott különadók műfaját, így – az orosz gázt jó ideje nem vásárló – Bulgárián áthaladó, Magyarországot és Szerbiát ellátó orosz tranzitgázra kivetették ezt a bolgár büdzsé számára előnyös pluszforrást. Aminek következtében a bevételétől megfosztott Gazprom akár be is szüntetheti a jelenleg semmivel sem pótolható orosz gáz szállítását Magyarországra – azét a gázét, amelyért a múlt héten a magyar miniszterelnök oly szívélyesen kezet rázott egy körözött tömeggyilkossal, bizonyos Vlagyimir Putyinnal.
Egy ilyen fordulat esetén Magyarországon seperc alatt vége lehet a mulatságnak. Igaz, a magyar Titanic fedélzetén zajló buliban leginkább a parancsnokkal baráti viszonyt ápoló partiarcok vedelik a whiskyt, a kiszolgálószemélyzet – mint a hajdani viccben – pusztán képviselői útján részesül a finomságokból. A rozsdaövezetekről szóló összeállításunkból nemcsak az derül ki, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor döntésén múlik, hogy ilyen – állami kedvezményekkel is megsegített – ingatlanberuházásokra hol és ki kaphat engedélyt, úgy, hogy abba még a helyi önkormányzatoknak sincs beleszólásuk. A kiváltságosok névsorából – jobbára az Orbán família közismert tagjai, barátai és üzletfelei – az is újfent világosan kitetszik, hogy jószerivel semmi másra nem képesek, mint különféle konfigurációkban betonelemeket egymásra rakatni az országban. Sajnálatos módon ez történik például címlapsztorink helyszínén, Debrecenben is, ahol a kétes jövőjű állami infrastruktúra-építés elképesztő pénzeket emészt fel.Magyarország rovatunk mutatja be azt az utat, amit a hivatalosan Mészáros Lőrinc tulajdonában álló TV2 bejárt, hogy a nézettségi versenyben legyőzze az amúgy hitelesebb hírközlőnek számító rivális RTL-t. Ez a közpénzekkel kisimított, minőségi és morális gátaktól megtisztított kényelmes járda vezet ahhoz, hogy a tévénézésben élenjáró tanulatlanabb vidéki közönség – a Fidesz szavazóbázisának törzse – kritikátlanul elfogadja a kormánypárt világmagyarázatát. Ez utóbbit persze legalábbis nem akadályozza, ha a vidéki néphez közelebb élő, magukat nem fideszesnek tartó közéleti vezetők is manipulatív kommunikációba kezdenek. Interjúalanyunk, Veres Pál, az anno ellenzéki támogatással megválasztott miskolci polgármester például azt állítja, „megtiszteltetésnek” vette, hogy – más ellenzéki városvezetőkkel ellentétben – a Fidesz beültette a helyi egyetem kuratóriumába, miközben a törvényalkotó szándékáról bevallása szerint fogalma sincs.
A manipulatív, sőt hazug kommunikáció gyilkos erőszakhoz vezethet, a Hamász és Izrael közötti mostani háborúban is sokan építenek az efféle aljasságokra. A palesztinok közül nem kevesen tagadják a holokausztot, míg a zsidók közül egyesek a „Nakba” – a második világháború utáni kényszerű palesztin menekülés – valóságát kérdőjelezik meg, mutat rá a két nép traumáit kihasználó politikai manővereket is elemző írásunk a Világ rovatban. A pokolba vezető következményeket a háborús fotók borzalmain azok is láthatják, akik „csak a közjó érdekében tettem” felkiáltással mentik fel önmagukat kicsinyes megalkuvásaik alól.
Kocsis Györgyi
szerkesztő