„Mit kellene tennie Ausztriának, hogy világklasszis tudósait az országon belül tartsa? Ön nem az első élvonalbeli tudós, aki elhagyta Ausztriát” – szegezte neki az osztrák iGlobeNews tavaly márciusban az általa osztrák–magyar fizikusként titulált Krausz Ferencnek abból az alkalomból, hogy németországi professzorként és intézetvezetőként megkapta az izraeli Wolf-díjat, amelyet a fizikai és a kémiai tudományok területén a szakmai rangsorban a Nobel-díj előszobájának tekintenek. Ezt a pályafutást koronázta meg most a Nobel. Krausz Ferenc tanulságos válasza: „A világ egyetlen országa sem képes valamennyi élvonalbeli tudósát megtartani. Ennél reálisabb (és méltánylandó is), ha több kiváló tudóst vonz, mint ahányan elhagyják az országot. (...) Erwin Schrödinger, Sigmund Freud és a modern tudomány más tudós óriásai Ausztriájának az átütő felfedezések és a kiváló egyetemi oktatás adja meg a hírnevét.”

Karikó Katalint harmincéves korában elbocsátották az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjából, amerikai egyetemeken is gyötrelmesen verekedte át magát, míg végül a német BioNTechnél ért célba. Karikó Katalint, Krausz Ferencet Fókuszban rovatunk méltatja: tisztelet az egyéni teljesítményért, tisztelet a közösségnek, amely hozzájárult személyes sikereikhez, és tisztelet azoknak az országoknak is, amelyek versenyelvű tudományos életében képességeik, tehetségük szerint boldogultak – ha nem is könnyen.

A magyar köz- és felsőfokú oktatást, akadémiai kutatást az elmúlt tíz évben a perifériára kormányzó állam naponta bukik meg tulajdonosként is. Újabban a MÁV produkál tisztes példatárat megtöltő botrányokat és zavarokat. Évtizedek óta maradványelven finanszírozták, s amióta a maradvány maradványa jut neki csupán, és a befolyásos beruházók is felsrófolják a számlát, törvényszerű volt az összeomlás – lásd Gazdaság rovatunkat. Mindeközben a haverok bemondásra is irdatlan támogatáshoz jutnak, mint például a Tungsram tulajdonosa. Az ipar egykori zászlóshajóját a General Electric négy éve a magyarországi elnökének passzolta le, aki fogadkozott, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten fog piacot robbantani. Az állami Eximbank pátyolgatta, de a cég csak a széthordásra nyert vele haladékot. „Veszít az ország, ha összeszerelő üzem marad, ha lebutítja a közszolgáltatásokat” – kommentálja a fejleményeket Magyarország rovatunkban Donáth Anna, az európai parlamenti választásokon a Momentum listavezetője. Ennek kockázatait lapunk ezúttal az Andrada akkumulátor-újrahasznosító körüli visszásságok bemutatásával érzékelteti.

„Rossz irányba mennek a dolgok” – válaszolta a Medián közvélemény-kutatásán a megkérdezettek kétharmada, ami nem lenne akadálya annak, hogy a választásokat ismét a Fidesz–KDNP nyerje meg. Szlovákiában az Orbán Viktor támogatását élvező Robert Fico diadalmaskodott; vajon milyen esélye van a kormányalakításra, és milyen irányt vesz? – latolgatja Világ rovatunk, amely bepillant az Egyesült Államok feszült, zűrzavaros pártközi alkuiba is. A Szellem rovat interjúja a 2020-ban elhunyt Reigl Judit új kiállítását mutatja be; a festő 1950-ben átszökött a magyar–osztrák határon, és Párizsban lett az, aki; képeinek legnagyobb gyűjteménye a Pompidou Központban van. „Európát akartam megismerni, Európát építem ma is” – nyilatkozta egykor. Ezt is felfoghatjuk üzenetként, minként Karikó és Krausz diadalát.

FARKAS ZOLTÁN

szerkesztő