Vannak nagy országok, amelyek hatással vannak a korra, és szerencsés időben és helyen élő emberek, akik át tudják formálni a világot. Kis országoknak és szerencsétlenebb helyre születetteknek legfeljebb némi mozgástér jut, és arra megy el minden energiájuk, néha az életük, hogy azt a legjobban és legtisztességesebben próbálják kihasználni.
Mi bejátszottuk azt a pályát, amire lehetőségünk volt, egy másodpercet sem hagytunk a futamunkban – mondja a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének mára legfontosabb szervévé vált – a Kúriát és az Országos Bírósági Hivatalt felügyelő, a bírák által választott – Országos Bírói Tanács elnöke, Matusik Tamás a kollégájával együtt adott interjújában. Címlapsztorinkban elmondják, hogyan sikerült az elmúlt évek során példátlan módon, független testületként érdemi hatásköröket szerezniük, és erősíteni a „harmadik hatalmi ág immunrendszerét”. Az már csak bónusz, hogy azok, akik mindezt kiharcolták, és most már jogosítványokkal, anyagi eszközökkel a kezükben működhetnének, elutasítják, hogy törvényt módosítsanak a kedvükért, hogy újraválaszthassák őket, hiszen korábban épp a személyre szabott törvényhozást bírálták.
Ilyen önérzetes mondatokat ne keressen az olvasó Magyarország rovatunk cikkében, amely a magyar ellenzék önkormányzatokban végzett teljesítményét és újraválasztási esélyeit latolgatja. Viszont felmutat számos példát arra, ki hogyan játszott ezen az igencsak a kormánypártnak lejtő pályán. Baranyi Krisztina a saját útját járja, és az elveiért megharcol nyílt és barátoknak tűnő ellenfeleivel, Veres Pál, Miskolc első embere pedig úgy harcol a városáért, hogy elfogadta a Fidesz szabályait. Lehet egyszerre rendszert bontani és várost építeni?
Könnyebb dolga volt a nyolcvanas években Soros Györgynek, aki apró réseket próbált „ütni a kommunizmus címszó alatt ismert építményen, abban a hitben, hogy egy kis repedés is képes lehet összeomlasztani egy merev szerkezetet” – olvashatjuk a szavait Szellem rovatunk cikkében, amely az alapítvány lebegtetett kivonulása kapcsán idézi fel annak 1984-es magyarországi csendes bevonulását. A rovat két interjúja is a magyar értelmiség Orbán-rendszerbeli mozgásterének témáját feszegeti. Jónás Tamás író a Biblia szavaival azt tanácsolja: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” – ez akár az ellenzéknek is szólhatna. Reisz Gábor rendező pedig elmondja, mostani filmjéhez – a Magyarázat mindenre címűhöz – már nem is pályázott állami pénzekre, inkább baráti szívességekkel, minimális bérekkel és komoly technika nélkül dolgoztak.
Gazdaság rovatunk azt vizsgálja, hogyan kerültek akaratuk ellenére nehéz helyzetbe azok, akik napelemet telepítettek, mert arra számítottak, hogy nem változtatgatják havonta a szabályokat. Világ rovatunk Ukrajnával foglalkozó cikke viszont arra ad példát, hogy a kényszerpályáról is lehet előrejutni. Zelenszkij sikeresen használja fel a háborús helyzetet arra, hogy leszámoljon az oligarchákkal, és visszaszorítsa a mindent átszövő korrupciót, hiszen feneketlen zsákba Ukrajna nyugati támogatói sem szívesen hányják a pénzt.
Varga Zsolt, a vb-aranyérmes férfipólócsapat szövetségi kapitánya a róla készült Portrénkban arról beszél, hogyan lehet győztes csapatot építeni. A legfontosabb szerinte a biztonságos környezet megteremtése: „Amikor tudod, hogy nem árulnak el, nem szúrják beléd a kést.”
HAMVAY PÉTER
szerkesztő