Már a 2022-es választások idején érzékelhetően a Fideszben sem mindenki örült annak, hogy a kormánypárt által egy évtizede a felismerhetetlenségig eltorzított választási és médiarendszernek köszönhetően Orbán Viktor gyakorlatilag leválthatatlanná tette magát. Egyebek között nyilván azért nem, mert míg a politikai váltógazdaságokban az új vezetőgarnitúra rendre a bukott ellenfelére kenhet minden bajt (és viszont), ott, ahol ez lehetetlen, az állampolgár számára az összehasonlítás bázisa állandó: mit mondott, mit ígért, mit tett 5 éve, 10 éve, 15 éve ugyanaz a társaság.
Mennyivel könnyebb lenne most egy ellenzéki Fidesznek, ha azt üzenhetné minden hullámhosszon, hogy mondjuk Márki-Zay miatt zuhant az idén óriásit az életszínvonal Magyarországon. Ez persze nem lehetséges: Fókuszban rovatunk mutatja ki, hogy a Fidesz által a választások előtt felturbózott keresetek és nyugdíjak vásárlóerejét a Fidesz által a választások után felpörgetett infláció vágta vissza.
Mennyivel könnyebb lenne most ellenzékben a kancelláriaminiszternek – aki a Magyarország rovatunkban elemzett, akut pedagógushiánnyal kapcsolatos reklamációkra azzal a cinikus riposzttal vágott vissza, miszerint nem kevés a tanár, mert még kevesebb a gyerek –, ha a második Orbán-kormány óta állítólag létező családbarát politika eredményeként már az iskolapadokat koptatnák azok a várva várt csemeték. De hát se gyerek, se tanár, se kormányváltás nincs a láthatáron.
Van helyettük a miniszterelnök és holdudvara által előszeretettel gyakorolt provokatív területrevíziós célozgatás Szlovákia és Románia irányába – derül ki a jelenséggel foglalkozó elemzésünkből. Mintha a Mi Hazánk szimpatizánsai – mint minden magára valamit is adó szélsőjobboldali az idők kezdete óta – hajlandók volnának a hamisítványt választani az eredeti helyett, a határon túli magyarok pedig akarnának olyan országban lakni, amelynek az egy főre jutó GDP-je alacsonyabb, mint ahol most élnek.
Holott propagálhatna még ez a kormány is valódi pozitívumokat, például azt, hogy júliustól a rezsicsökkentés elérte a kommunikációs szektort. Konkrétan – írja Gazdaság rovatunk – a távközlési cégek immár kötelesek olcsó internetszolgáltatást nyújtani az alacsony jövedelműeknek. Igaz, ennek tudatosításához nemcsak azt kellene reklámozni, hogy a lépésre az EU szorította rá a tagállamokat, hanem kormányzatilag azt is megakadályozni, hogy a cégek gondosan elrejtsék a szolgáltatás elérhetőségét éppen azok elől, akiknek jár.
Kormányzatilag nemzetellenes bélyeg jár viszont mindazoknak, akik tartanak a távol-keleti akkumulátoripar idetelepítésétől mindaddig, amíg a harmatgyenge magyar zöldhatóságok erejéből mindössze arra futja, hogy csak a dolgozók halála után büntessék az akkus cégeket a szabályszegésekért, nem pedig előtte – összeállításunk az akkuipari nyomulás szinte minden hátborzongató részletét számba veszi.
Egyértelmű, hogy – EU-s pénz híján – a Fidesz kínai tőkével igyekszik feltölteni a politikai akkumulátorait, de ezzel nincs egyedül. Világ rovatunk ismerteti az úgynevezett BRICS-országok próbálkozását arra, hogy a liberális demokráciákkal szemben álló új világpolitikai erőközpontot hozzanak létre, de a jobbára csak a Nyugat-ellenességben egységes társaság a nagyhatalmi célokat dédelgető Kína segédcsapatává válhat. Persze csak ha India is úgy akarja. A világ legnagyobb, Nyugat és Kelet között ingadozó, Kínával versengő országa a múlt héten kiemelkedő tudományos tettet hajtott végre: elsőként landolt a Hold déli pólusán és tette le ezzel egy lehetséges holdbázis alapjait. A bázishatás ezúttal a hasonló kísérlettel éppen megbukott Oroszország csúfos megszégyenülésében is megmutatkozott.
Kocsis Györgyi
szerkesztő