A panaszos – akinek ügyvédje egyébként a súlyos betegsége miatt a méltó halál jogáért harcoló Karsai Dániel – szerette volna megtudni, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) különböző vezetői az alapfizetésükön kívül többféle címen mennyi jövedelmet kapnak. Ezt az OBH elutasította. A Fővárosi Törvényszék ugyan kötelezte a „nem vitatottan közpénz felhasználásával kapcsolatos adatok” kiadására, de fellebbezés után az Ítélőtábla ezt megváltoztatta.

Ítélete szerint a kért adatok személyes adatok, ezért nem adhatóak ki, és ez felülírja a közfeladatot ellátó OBH gazdálkodási adatainak nyilvánosságára vonatkozó szabályt.

Ezután fordult az érintett az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte az Ítélőtábla érvelése az Alaptörvénybe ütközik. Az Ab többsége azonban Schanda Balázs előadó bíróval egyetértve nem így látta. A határozat hangsúlyozza: azt kellett vizsgálni, hogy van-e olyan alkotmányosan igazolható cél, amely a nyilvánosságot ebben az esetben korlátozhatja. Hiszen „a bíróságok központi igazgatását ellátó OBH-val szemben, mint minden központi igazgatással szemben, alapvető elvárás a transzparencia. Ez az egyik alapja annak a közbizalomnak, amely megteremti a bíróságokba vetett hitet”.

Csakhogy „sem a közérdekű adatok nyilvánossága, sem a magánszféra védelme nem abszolutizálható: nem hivatkozhat minden tisztviselő a magánszférájára, ha közpénzből kapja a jövedelmét, mint ahogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogból sem következik, hogy minden állami alkalmazottra ’üvegzseb’ vonatkozik”.

Márpedig itt olyan alacsonyabb rangú vezetők, például osztályvezetők jövedelmét is kérdezte az indítványozó, akiknek jogkörei kevésbé közvetlenül érintik a közhatalom gyakorlását és a közpénzek felhasználását. Ebből az Alkotmánybíróság arra következtet, hogy az OBH mint közpénzekkel gazdálkodó szervezet köteles információt szolgáltatni arról, hogy dolgozói összességében milyen összegű juttatásban részesültek, és annak mi a háttere.

Nem jelenti azonban a közérdekű adatok megismeréséhez való jog szükségtelen és aránytalan korlátozását, ha az általános, minden vezető beosztású dolgozó juttatásaira kiterjedő adatigénylést az adatkezelő megtagadja. Vagyis a jogerős bírói ítélet megtalálta a méltányos egyensúlyt az adatnyilvánosság és a személyes adatok védelme között, ezért az annak megsemmisítésére irányuló kérelmet a testület elutasította.

Ezzel egyedül Horváth Attila alkotmánybíró nem értett egyet: különvéleménye szerint meg kellett volna semmisíteni az ítéletet, mert azt „a tartalmi mérlegelést nélkülöző formáljogi szempontokra” alapozták.