A végrehajtói kar elnöke állítja, hogy kölcsönöket adott és szóbeli megállapodásokat kötött, ezek miatt dőlt hozzá a pénz a kinevezett végrehajtók osztalékából.
Házipénztár mindegyik végrehajtói irodában van. Az ebben található néhány milliós pénzösszegekből fedezték az irodák a napi kiadásaikat, például benzinpénzt, kávét. S. Tímea, a Schadl-ügy tanúja múlt heti meghallgatásán azt mondta, miután Schadl megjelent a szigetszentmiklósi irodában, onnantól ő töltötte a házipénztárat, ezt pedig egy Excel-fájlban S. Tímea vezette. Ugyanúgy, ahogy tette azt Budaörsön Schadl bizalmasa, F. Vivien. Ennek az Excel-fájlnak a neve szintén házipénztár volt. Kedden ezeknek a táblázatoknak az átnézésével folytatódott a Schadl-ügy bírósági tárgyalása.
S. Tímea táblázata azonban alapjaiban különbözik attól, mint amit a nyomozók 2021. november ötödikén lefoglaltak Schadl György irodájában. S. Tímeát ugyanis csak hónapokkal Schadl letartóztatása után kapták el a nyomozók, addigra pedig, hogy védje a Schadlnek a vád szerint fizető F. Miklós szigetszentmiklósi végrehajtót, átírta a táblázatokban Schadlre vonatkozó részt arra, hogy „Miklós hozta”. Később ezt a trükköt maga vallotta be a nyomozóknak, F. Miklós pedig beismerte már a bíróság előtt is, hogy valóban fizetett Schadlnek a kinevezéséért.
S. Tímea több irodában is dolgozott egyszerre. Azt vallotta, hogy a szigetszentmiklósi iroda vezetése mellett Schadl felkérte, hogy segítsen be először a fonyódi végrehajtói irodának, majd később az Üllői úti végrehajtói irodának is. A pénzügyek pedig itt kavarodtak össze.
Schadl ugyanis S. Tímea vallomása szerint mindhárom általa kezelt iroda házipénztárát töltötte. De előfordult olyan is, hogy az Üllői úti iroda házipénztárába szánt pénzt Schadl bizalmasával, M. Viktorral a szigetszentmiklósi irodába küldte. Ezeknek az összegeknek a jelölése pedig teljesen össze-vissza van a táblázatokban.
S. Tímea akkor kérte Schadltől az irodák házipénztárainak töltését, amikor az kifogyott. De elmondása szerint volt olyan, amikor a végrehajtói kar főnöke nem reagált elég gyorsan. A kért pénzt ugyan egy-két napon belül küldte, viszont abban az egy-két napban is működniük kellett valamiből, így
saját pénzéből rakott be a házipénztárba, volt, hogy négyszázezer forintot.
Ezt később elmondása szerint visszakapta, Schadl megtérítette a kárát.
A szigetszentmiklósi iroda házipénztárának ügyei Schadl 2021. november 5-ei letartóztatása után is zavarosak. F. Miklóst, az akkori végrehajtót ugyanis a nyomozók elkapták, de ő néhány napon belül szabadult az őrizetből. Ezt követően pedig azonnal a pénzhez nyúlt: felmarkolta a szigetszentmiklósi és az Üllői úti iroda osztalékát is, ez pedig nagyjából 130 millió forintot jelentett.
Azonban az egyik táblázat szerint nem csupán az osztalékokat vette ki, hanem egyszer felvett egy 900 ezer forint körüli összeget is a szigetszentmiklósi végrehajtói iroda házipénztárából is.
S. Tímea a bírósági meghallgatásán nem tudta megmondani, hogy ez a pénz miért, mire kellett F. Miklósnak.
A keddi tárgyaláson a bíró felmutatott több kézzel írt papírlapot is, az egyiken pedig az szerepelt, hogy „1 millió, Timi kivette, Miklós tud róla”, és egy dátum: 2021. november 11. Vagyis hat nappal Schadl letartóztatása után. Ebben az időszakban S. Tímea elmondása szerint a végrehajtói kar volt főnökének irodájában, Budaörsön káosz volt, azt sem tudták, hogy ki tudják-e fizetni a számláikat. S. állította: ezt az egymilliót arra szabadították fel, hogy ha kellene, akkor átvigyék Budaörsre segítségként. Végül erre nem volt szükség, így a pénz az Üllői úti iroda házipénztárában landolt.
S. Tímea azt mondta, hogy Schadl a házipénztárból adott dolgozói hiteleket a szigetszentmiklósi irodában dolgozóknak is. Ezekhez a pénzekhez F. Miklósnak, a végrehajtónak nem volt köze, hiszen nem ő töltötte fel a házipénztárt, hanem Schadl, így a végrehajtói kar korábbi elnökének kellett okéznia a hitelek kiadását is.
A táblázatokban felbukkant néhány fura tétel is, az egyikhez még Schadlnek is volt szava. A szigetszentmiklósi iroda kiadásai között szerepelt például, hogy „Protekal”, amiről S. Tímea annak ellenére sem tudott semmit mondani, hogy ő kezelte a táblázatot. Schadl erre kiabált be, hogy „fogyasztószer”.
A hosszúra nyúlt ebédszünet után a bíró átadta a terepet az ügyvédeknek, a Schadl Györgyöt védő Morvai Attila pedig azonnal visszatért arra a beszélgetésre Schadl és S. Tímea között, amin S. Tímea tudomása szerint Schadl a minisztériummal beszélt. S. erről a beszélgetésről a nyomozati szakaszban ezt vallotta: „miután engem Gyuri meggyőzött, hogy maradjak, elvileg nekem újra kellett volna szakvizsgáznom, de Gyuri felhívott valakit a minisztériumban, hogy intézzék el, hogy szakvizsga nélkül is másnaptól ugyanúgy működjön az e-szignó kártyám és a helyettesi igazolványom. Azt nem tudom, hogy kit hívott fel, csak annyit, hogy valakinek emiatt még aznap este be kellett mennie dolgozni a minisztériumba. Ezt a telefont Gyuri az én jelenlétemben intézte, és nagyon barátságosan kérte az illetőt, de szó nem volt arról, hogy ez problémát jelentene. Azt nem tudom, hogy kivel beszélt, azt sem, hogy férfival, vagy nővel-e”.
Morvai kérdésében közölte is: a minisztérium S. Tímea kártyájával kapcsolatban nem illetékes, és feltette a kérdést, hogy nem lehet-e, hogy Schadl azzal a céggel beszélt, ami a kártyákért felelős. S. Tímea azt mondta, lehet, de ő a minisztériumot hallotta.
S. állította, hogy elhallott olyan telefonbeszélgetéseket is, amik Schadl és Völner Pál között zajlottak. Mint mondta, ezekből csak félszavakat hallott, de azalapján tegezték egymást és nagy tisztelettel beszéltek egymással. Schadl itt államtitkár úrnak szólította Völnert.
Majd az ügyvédek után jött Schadl György és ráerősített Morvaira: állította, hogy ő valójában az e-szignó kártyáért felelős céget hívta fel, amikor S. Tímea mégis a maradás mellett döntött cigizés közben. S. azonban ennek ellenére is azt mondta:
úgy emlékszik, hogy Schadl aznap este a minisztériumot hívta.
Majd hosszan beszélt arról, hogy szóban valóban megállapodást kötött F. Miklóssal. Azt maga Schadl is elismerte, hogy F.-nek nem volt szakmai tapasztalata, de ezt azzal magyarázta, hogy miután a végrehajtói kamarából kar lett, felső elvárás volt, hogy ne a régi arcokat nevezzék ki, hanem új embereket vonjanak be, más jogi területekről. Így kerülhetett be a kalapba F. Miklós neve annak ellenére is, hogy F. ügyész volt, köze nem volt a végrehajtáshoz.
A végrehajtói kar volt elnöke ragaszkodott ahhoz, hogy nem ismerte F. Miklóst annak kinevezése előtt.
Schadl azt mondta, rengeteg pénzt tolt a szigetszentmiklósi irodába, becslése szerint 50-70 millió forintja szaladt bele F. Miklós kinevezéséig. F.-nek azonban egy vasa nem volt, Schadl pedig nem adta ingyen az irodát.
Schadl állította, hogy abban állapodtak meg, hogy ő továbbra is mindent fizet, sőt, fizetést ad F. Miklósnak, cserébe viszont az osztalékból vár pénzeket.
Azt pedig a bíró is megerősítette, hogy egy ilyen megállapodás még szóban sem illegális.
Schadl pedig minden megállapodását szóban kötötte. Ez a bíró szerint minimum gyanús, végképp, hogy nem pár százezres összegekről, hanem 50-70 millióról van szó, de Schadl erre csak annyit mondott:
Ha az életben még valakinek kölcsönadok, akkor azt írásba adom. De egyet megtanultam: soha többé nem adok kölcsön senkinek.
A fonyódi irodáról Schadl azt mondta, hogy ott is ő finanszírozott mindent. A vád szerint neki fizető N. Gábor helyett ő fizette ki az előző fonyódi végrehajtó által „tip-top” módon felújított végrehajtói irodát. Majd ahogy megállapodott F. Miklóssal, úgy megállapodott N. Gáborral is. Szóban.
Schadl továbbra is tartja magát ahhoz, hogy kölcsönöket adott és hosszú távú megállapodásokat kötött, ezeket fizették neki vissza, szó sem volt vesztegetési pénzekről.
S. Tímea korábbi meghallgatásáról itt írtunk:
Két korrupt végrehajtó helyett kellett dolgoznia, most a bíróságon vallott a Schadl-ügy tanúja
S. Tímea a szigetszentmiklósi és a fonyódi irodát vitte úgy, hogy mindkét iroda végrehajtója fizetett Schadl Györgynek, és egyikük sem dolgozott érdemben. Mindkét végrehajtó, F. Miklós és N. Gábor is beismerte tavasszal, hogy valóban fizettek Schadlnek. A tanú szerint a szigetszentmiklósi irodából Schadl 40-70 millió forintot szedett ki, ráadásul legalább három alkalommal.