Egy augusztus végi éjszaka történt az a sajóbábonyi foszgénmérgezés, ami miatt négyen is kórházba kerültek. Szűkszavú polgármester, rendőrrel fenyegetőző biztonsági főnök, újságíróktól tartó ügyvezető igazgató, panaszkodó helyiek – riportunkban bemutatjuk, hogyan keseríti meg a bábonyiak életét az ipari park, aminek a múltjában két komoly robbanás, egy klórgázömlés és egy halálos mérgezés is van.
Nézzen az órájára, legyen szíves! Mit szokott csinálni ilyenkor?
– kérdezte Szilva István, Sajóbábony polgármestere, miután a sokadik próbálkozásra sikerült csak elérnünk telefonon. Dél volt, Szilva pedig kioktatott minket, hogy ilyenkor „normális ember” ebédelni szokott.
Azért mentünk Sajóbábonyba, mert a településről egy olvasónk jelezte: a település mellett ipari parkban foszgénmérgezés történt, és négyen kórházba kerültek. Ezt később a kormányhivatal, a rendőrség és a katasztrófavédelem is megerősítette. Szilva viszont hajthatatlan volt: telefonon annyit árult el, hogy
a négy kórházba szállított ember a gyár területén dolgozott, amikor a baleset történt, nem bábonyiak voltak, már jól vannak.
Ennél többet, ha tudott is, nem árult el nekünk, személyesen beszélni pedig annak ellenére sem tudtunk, hogy a telefonban jeleztük: ott állunk közvetlenül a hivatala előtt. Szilva nem értette, mit keresünk Sajóbábonyban: szerinte a hatóságok már mindent elmondtak a mérgezésről, ő ahhoz nem tud mit hozzátenni, a lakosság pedig nem volt veszélyben.
Így folytattuk utunkat a Sajóbábony mellett lévő ipari parkba. A park területén ért minket egy kellemes meglepetés: annak ellenére, hogy jeleztük, újságírók vagyunk, a portás gond nélkül beengedett minket a zárt park területére. Ez nem csak Magyarországon, de sehol a világon nem szokás. Csupán az indiai többségi tulajdonosú, növényvédő, gyomirtó szereket gyártó SPL Europe Kft., a korábbi Kischemicals sorompója előtt akadtunk el, amikor az egyik biztonsági őr jelezte, hogy nem mehetünk tovább.
A park területén van egy buszmegálló, ott beszéltünk egy olyan munkással, aki elmondta, tudomása szerint mi is történt augusztus 28-án. Mint mondta,
éjszaka történt a baleset az SPL-nél, ekkor szabadult ki foszgén a gyár területén.
Ő úgy tudja, hogy a telep hátsó, északi részén lévő foszgéntározóknál követhettek el hibát az éjjeli műszakban dolgozók, akkor juthatott ki a gáz a szabadba és lélegezhették be azt a környéken állók. A foszgén nem játék: ha valaki belélegzi, annak a tüdejét vizenyőssé teszi, egy bizonyos dózis felett pedig akár hat-nyolc órán belül meg is ölheti az embert. „Emberek vagyunk, hibázunk” – tette hozzá a férfi.
Azt az ipari telepen műszakjukban már végző, hazafelé tartó munkások és a kattintgató fotóriporterünket egyre szúrósabb szemmel nézegető biztonsági őrök is megerősítették, hogy a telepen gyakoriak a kisebb balesetek, gyakran megjelennek miattuk a rendőrség, a mentőszolgálat, vagy a katasztrófavédelem autói. „Amit lehet, megoldanak házon belül” – magyarázta lapunknak az egyik munkás, aki szerint csak akkor szólnak a hatóságoknak, ha tényleg nagy a baj. Az ipari parkban van egy mini tűzoltótelep is, ők avatkoznak közbe, ha házon belül kezelhető a gond. Ha négy ember foszgénmérgezést szenved, akkor azt nem lehet a gyár falain belül kezelni, így augusztus 28-án hajnalban ellepték a telepet a hatóságok emberei. A rendőrség lapunknak csütörtökön megerősítette: szakértők bevonásával vizsgálják a baleset körülményeit.
Apró közjáték, hogy miután a munkásokkal beszéltünk, egy fehér pick-up fékezett mellettünk. Az ipari park biztonsági főnöke volt, aki közölte: nem közterületen vagyunk, illegálisan fotózunk, azonnal rendőrt hív és kihívja az SPL ügyvezetőjét is. Mivel utóbbival, Lakatos Józseffel amúgy is szerettünk volna beszélni, nem ellenkeztünk. Végül viszont a biztonsági főnök által csak „Jóskának” szólított ügyvezető nem jött ki, miután meghallotta, hogy újságírók vagyunk. A biztonsági főnök pedig átnézte a képeket, megállapította, hogy semmi olyan nincs rajtuk, amivel kárt okozhatnánk a cégnek, majd otthagyott minket. Az SPL-nek küldtünk e-mailt is, cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
Sajóbábonyba azonban nem csupán az augusztus végi eset miatt mentünk: több olvasónk is jelezte, hogy a településen gyakori, hogy szúrós gázszag terjeng. Ezeket pedig nem csak a telep melletti utcákban, hanem távolabb is érezni. Sőt, beszéltünk olyan helyivel is, aki szerint a szél a bűzzel sokszor nem csak Sajóbábonyt, hanem a környező településeket, Parasznyát, Varbót, Radostyánt, Sajólászlófalvát és Sajókápolnát is beteríti. Azonban a szagtól leginkább a bábonyiak szenvednek, főleg azok, akik közel laknak a telephez.
Egy Bacsó Béla úti műhelyben arról beszéltek, hogy az üzem területéről általában kora hajnalban szokott csípős, maró szag jönni, de olyan erősen, hogy ablakot sem lehet miatta nyitni. A szag pedig gyakori, van, hogy hetente érkezik. A helyiek foszgént emlegettek, de a foszgénnek nincs szúrós bűze: leginkább szénaszagnak írják le, akik már érezték. A szúrós szag mások szerint merkaptán lehet, ami állítólag az egyik legbüdösebb anyag a világon. Kis mennyiségben ártalmatlan, de ha valaki nagy dózist kap, akkor elszédülhet, hányhat, fájhat tőle a feje.
Elvileg pont az ilyen esetek észlelésére telepített Sajóbábonyba MoLaRi-t a katasztrófavédelem. A Monitoring és Lakossági Riasztó rendszert rejtő kódnév mögött országszerte 768 sziréna és 419 monitoring végpont, vagyis szenzor van. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 64 sziréna van összesen, a sajóbábonyi Ady Endre utca végén pedig mi is láttuk az egyik szenzort. Ha baj van, akkor a szirénák felbúgnak, figyelmeztetik, információval látják el a lakosságot. Augusztus 28-án éjszaka, amikor a foszgénmérgezés történt, a szirénák némák maradtak, a kiömlő gáz a hatóságok információi szerint nem volt veszélyes a lakosságra.
A MoLaRi azonban a helyiek szerint vagy nem működik rendesen, vagy nagyon magasan van a határértéke, ugyanis akkor sem kezd el ordítani, amikor nagyon erősen érezni a szúrós szagot.
Az Ady Endre utcában lakóknak elmondásuk szerint van más gondjuk is: egyikük szerint nincs rendesen megoldva az esővíz elvezetése, így nagy zuhéknál rendszeresen elönti a kertjüket a sár. Hivatalosan szerintük a szagot, vagy más gondokat felesleges jelezni: úgysem történik semmi.
A Laci nagy ember. Zsebébe’ van itt mindenki. Nem tudnak vele mit kezdeni
A helyiek bizonyos Lacit emlegetnek, mondván, a miskolci üzletember a tulajdonosa volt a sajóbábonyi ipari telepen álló egykori Kischemicalsnak, amire a helyiek a szagok miatt panaszkodtak. Az Opten szerint azonban már nem Kiss Lászlóé a növényvédő, gyomirtó szereket előállító cég, neki csupán az ipari parkban maradt részesedése. A korábbi Kischemicals már a Magyarországon bejegyzett SPL Europe Kft.-é, ezen a néven fut a gyár. Az SPL tulajdonosa az indiai Shiva Pharmachem Limited.
Ha itt döglünk meg, akkor se csinálnak semmit
– magyarázta egy Adyban lakó férfi, akitől megtudjuk, hogy korábban ő is rendszeresen riasztotta a hatóságokat a szúrós szag miatt.
Volt, amikor itt állt az utcában, a házam előtt az oltókocsi. Kiszáll a srác, mellkasán a gép, ami sikít, ha mérges gázt érez. Nem jelzett, nem csinált semmit. Dolgoztam a tűzoltókkal, mondtam neki, hogy tesó, ha az jelezne, az egész utcában mindenki halott lenne
– magyarázta a szerinte magas határértékre kalibrált gépről. Elmondása szerint nem csak a gyárból dőlő levegő tud éktelen büdös lenni, hanem a mellette elfolyó Bábony-patak is. A bábonyiaknak azonban mára sem energiájuk, sem idejük, sem pénzük nincs arra, hogy lerohangáljanak a patakhoz hajnalban mintát venni, majd mobillaborba vinni, kivizsgáltatni a mintát. Ez amúgy is a hatóságok feladata lenne szerintük.
A Miskolctól nagyjából 12 kilométerre lévő parkkal már csak annak múltja miatt is foglalkozhatna élénkebben a hatóság, hiszen ott korábban is történtek komoly balesetek. Legutóbb tavaly, amikor hasonlóan az augusztusi esethez, foszgén szabadult el a gyár területén, egy ember bele is halt a mérgezésbe.
A helyi önkormányzat 2015-ben pedig egy tájékoztató füzetben foglalta össze, hogy mi a teendő súlyos ipari baleset esetén:
Védelmi tájékoztató by HVG on Scribd
A Katasztrófavédelemnek pénteken küldtünk kérdéseket, hogy reagálhassanak a helyiek állításaira. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megkeresésünkre közölte: augusztus 14-én valóban kaptak lakossági bejelentést arról, hogy bűz van Sajóbábonyban. Kivonultak, mobillaborjuk pedig másnap helyszíni méréseket is végzett, nem találtak a levegőben káros anyagot. A szag viszont ott volt: a katasztrófavédelem a hvg.hu-nak azt írta, hogy az ipari parkban karbantartás volt, annak a szagát érezhették a helyiek, a lakosság viszont nem volt veszélyben. (A katasztrófavédelem válaszát a cikk megjelenését követően illesztettük be az anyagba.)
A telep múltja még rosszabbul néz ki. Az ipari parkot az 1950-es évek elején hozták létre, azonban kezdetben nem növényvédő szerek, hanem katonai, harcászati eszközök gyártására használták. Robbanóanyagok, puskapor és nikkel-kadmium akkumulátorok készültek ott a ’60-as években, a csúcson a telepen háromezernél is több munkás dolgozott. Az akkori Észak-magyarországi Vegyiművek eddigi legnagyobb baleset 1979-ben történt:
akkor a TNT-gyártóegység robbant fel és nagyjából tíz tonna TNT repült a levegőbe, 13 munkás halálát okozva.
A gyárat a rendszerváltás után privatizálták, több alegységre bontották szét, ekkor indult meg a növényvédő szerek gyártása. 1999-ben a telepen egy vasúti tartálykocsi lefejtése közben történt baleset: megsérült az elzárószelep, emiatt pedig elkezdett ömleni a levegőbe a klórgáz. Bár a lakosságot a hatóságok gyorsan felkészítették rá, végül nem kellett őket evakuálni. Szerencsésen alakult a széljárás is: ha a település felé fújta volna a gázt, akkor biztos, hogy sokaknak el kellett volna hagyniuk otthonukat, mivel a klór nem játék. Ha valaki nagy mennyiségben belélegzi, akkor akár tüdőembóliát is okozhat.
2002-ben a Greenpeace a korábbi Észak-magyarországi Vegyiművek „hagyatékát” tárta fel. A szervezet szerint a gyár tevékenysége csúnyán elmérgezte a Bábony-patakot, rengeteg káros anyagot találtak benne, az ipari park és a patak élővilágának nagy része pedig egyszerűen eltűnt. A következő komoly baleset 2014-ben történt:
március 25-én felrobbant egy tartály, a robbanás miatt pedig káros anyagok kerültek a levegőbe, egy ember meghalt, ketten pedig súlyosan megsérültek.
Sajóbábonyban olyannal már nem találkoztunk, aki az 1979-es robbanás idején is a környéken lakott volna, de olyanokkal igen, akik 2014-ben ott éltek. Ők azt mondták, hogy a tartály akkorát szólt, hogy bevitte az ablakokat is. Félnek a következő ilyen esettől.
A kormány 2020-ban 4,4 milliárdos támogatással tolta meg az akkor még Kischemical néven futó gyárat. A támogatástól akkor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter harminc új munkahelyet remélt, azonban ez nem jött össze. Akkori sajtóhírek szerint a gyárban 2020-ban 171-en dolgoztak, az Opten cégbázisában elérhető adatok szerint most 179 a létszám.
