A gyenge, levert lakatokat erősebb lakatokra cserélték a kapukon. Ennyi változás történt az ikladi, faluszéli akkuhulladék-telepen, mióta múlt héten valaki rátalált és feljelentést tett. A szemét és vele együtt a szúrós szag maradt, sőt, a telepen dolgozó szerelő szerint egy éve még ennél is durvább volt. Mivel a bűz a település lakóövezetéig nem nagyon jut el, az ikladiaknak fogalmuk sincs, mi van a határban. Találkoztunk olyannal, aki a mai napig nem hiszi el, hogy akkutelep-lerakat van tőle nem messze.
ráült a nyelvünkre, torkunkat, szemünket kaparta, és enyhe, de lassan múló szédülést okozott.
A bűz, amit a szél visz magával, fullasztó. A Pest megyei település határában álló épületre az Átlátszó talált rá, múlt heti beszámolójuk szerint óriási mennyiségű akkumulátorcellát raktároznak itt. Azóta a mostani látogatásunkig annyi történt, hogy
új lakatokkal zárták le a raktár bejáratait.
Ezek a kapuk korábban sem voltak teljesen nyitva, de a korábbi, láthatóan gyengébb lakatokat leverték róluk, azok roncsai ott sorakoznak a kapuk mellett. A hatalmas garázsajtók alatt, illetve néhány, még be nem deszkázott ablakon azért még be lehet leskelődni, de ehhez már az is kell, hogy az ember bírja az onnan kiömlő tömény savszagot. Ami annyira erős, hogy szerdán egy óránál többet nem tudtunk a közelében tölteni.
Pedig lenne mit nézni odabent is: közterületről fotóztunk be a szemétlerakó belsejébe, ahol továbbra is stócban állnak a hatalmas hordók, valamint bálák, amiken egytől egyig a „Made in Korea” felirat olvasható. De van ott más felirat is: SDI Cell, hirdeti az egyik hordó, ez alapján pedig logikus következtés lenne, hogy a hordók a gödi Samsung SDI-ből származnak. (Igaz, a területen akadt olyan hordó is, amin a „Tomato Paste” felirat díszelgett, annak az eredetével kapcsolatban inkább nem is találgatnánk.) Iklad nagyjából félúton van Göd és Bátonyterenye között, ahol a Samsunghoz hasonlóan szintén dél-koreai SungEel Kft. dolgoz fel akkumulátorokat. A bátonyterenyei üzemnél pedig nemrégiben tüntetést tartottak, miután kiderült, hogy a létesítményt ellenőrző szakemberek is rosszul lettek azoktól a vegyi anyagoktól, amik ott a levegőbe kerültek.
Kié a bűz?
A Pest megyei Ikladon a telep nagy része kihalt: ottjártunkkor mindössze páran lézengtek arra, egy kamasz rollerrel húzott el mellettünk, míg a mindössze 2400 fős faluhoz közelebb eső részen munkások pakoltak. Az az épület, amiből a savszagot felkapja a szél, egy becsődölt, fénykorában gumiabroncsok feldolgozásával foglalkozó cég telephelye volt.
Ennek a cégnek, vagyis a 2021 óta felszámolás alatt lévő Granuplay Kft.-nek sokkal több hulladéka áll a telepen, mint ahány savszagot árasztó hordó. De a telepet körbejárva találtunk régi telefonokat, magnókat, meg rengeteg sörösdobozt. Valószínűleg vannak, akik fel-feljárnak a faluból a kihalt épülethez.
A területen látható egy másik érdekes hulladék is: a szabad ég alatt hatalmas zsákok állnak, színültig fekete porral, rajtuk a felirat: Lotte Chemical. Cikkünk megjelenése után a Lotte Chemical jelezte, hogy a cég nem beszállítója a Samsung SDI-nek, az Átlátszó pedig korábban helytelenül írta róluk, hogy akkumulátor alkatrészek beszállítói lennének. A cég műszaki műanyag alapanyagot gyárt, nem akkualapanyagot. A cég azt írta, hogy hulladékkezeléssel foglalkozó partnerük hatósági engedély alapján értékesíti az újrahasználatra még alkalmas zsákokat, ezzel foglalkozó kereskedőn keresztül. A Lotte szerint ezeket a zsákokat elsősorban a mezőgazdaságban hasznosítják újra.
Azt ugyanakkor jogszabály nem tiltja, hogy hulladékot tároljanak benne, de kizárólag nem veszélyes hulladékot lehet benne tárolni. „Ezek a zsákok nem ADR minősített zsákok, így kizárólag nem veszélyes hulladék tárolható bennük. Ennek az előírásnak a betartása a zsák megvásárlójának és felhasználójának a felelőssége” – írták.
A teleptől nem messze egy férfiba botlottunk, aki másodmagával szerelt valamit. Elmondása szerint az a bűz, ami szerdán facsarta az orrunkat, elenyésző ahhoz képest, amit egy éve lehetett a telep körül érezni. „Akkor kijöttek a hatóságok „és mindent végignéztek. Utána a bűz sokat javult, már másnap kamionok jöttek és rengeteg anyagot elvittek”, magyarázta élénk gesztikulációval.
Amikor arról kérdeznénk, hogy ki a bűzért felelős telep tulajdonosa, elcsöndesül:
nagyon gazdag ember. Mi csak kis szarok vagyunk hozzá.
Ennél többet azonban nem mond, hiába faggatnánk. De akkor kié a hordókban tárolt, savszagú szemét? Erre egyelőre senkinek nincs válasza, vagy legalábbis a nyilvánosság felé biztosan nincs: azon a helyrajzi számon, ahol a telep található, hivatalosan a Recycling & Trading Service Kft. tárolhat nem veszélyes hulladékokat, más nem. A cégtulajdonos pedig az Átlátszónak állította, nincs közük ahhoz a raktárépülethez, amiből a savszag jön.
A telep közelében folyamatosnak tűnik a munka: a környező telepeken szintén gumiabroncsok darálásával foglalkoznak, egy sor épület pedig olyan rozoga állapotban van, hogy csak az elkerülhetetlen, valószínűleg hamarosan bekövetkező omlásra vár.
A bűzt pedig ugyan a szél felkapja, de ötszáz méterrel arrébb már nem érezni belőle semmit, Ikladon, a lakóépületek közelében pedig végképp semmit – így a helyieknek fel sem tűnik igazán, hogy a hátsó kertjük mögött akkumulátorhulladékot tárolhatnak.
A településen érdeklődve kiderül, annyira nem tűnik fel a lerakat a helyieknek, hogy volt olyan is, aki nem is tudott róla. Egy idősebb nő még hitetlenkedve vissza is kérdezett, hogy teljesen biztos vagyok-e abban, hogy jó helyen keresek. Majd megígérte: biztosan fel fog menni a falu feletti dombon lévő épülethez, hogy meggyőződjön a saját igazáról, hogy nincs ott semmi, de legfőképpen sav nem.
Mindez azt jelentheti, hogy a telep szagát valóban nem vitte soha igazán messze a szél, így valóban csak azoknak tűnt fel, akik közvetlenül elmentek mellette. De azt is jelzi, hogy hiába kerül be a média egy részébe egy ügy, még a helyieket sem feltétlenül éri el a sztori.
Többen azonban sejtették, hogy valami nincs rendben a telep körül, de nem a szag miatt. Akad, akinek a kamionok járkálása tűnt fel, míg másnak az, hogy a telepnél több luxusautó is megfordult. Vagy az, hogy van olyan, a teleppel szomszédos raktár és műhely, amit az utóbbi hónapokban többször is kiraboltak. Mindebből pedig csupán annyi következtetést vontak le, hogy „valami nem okés az Iklad feletti domboknál".
Ottjártunkkor és utána többször is próbáltuk elérni Iklad polgármesterét, először azt a választ kaptuk titkárságáról, hogy ugyan a falun belül, de a hivatalon kívül van, később már fel sem vették nekünk a telefont a hivatalban, és e-mailen is hiába tettük fel kérdéseinket.
Az továbbra sem világos, kinek a hulladékát tárolják itt, ki tárolja azt, és milyen hulladékról van szó pontosan. Az Átlátszó azt írta, hogy a lerakat az egyik magyarországi akkumulátorgyár nem hivatalos külső raktára lehet. A lap hiába kereste bármelyik céget is, aki kapcsolatba volt hozható a teleppel, egyikük sem reagált.
