Szabálytalanul járt el a rendőrség egy olyan budapesti társasházban létesített lőtér engedélyeztetésekor, amelyet egyébként rendőrök is használnak - állítja az ingatlan egyik tulajdonosa, aki egy ideje már szélmalomharcot vív az ügyben.
Nem ügyfél - ezzel az indokkal pattintotta le a Budapesti Rendőr-főkapitányság azt az ingatlantulajdonost, aki egy budai társasházban működő lőtér engedélyeztetési eljárásának dokumentumait kívánta megszerezni. Nem sokkal azután ugyanis, hogy a cége ingatlant vásárolt a társasházban, megtudta, hogy a lőtér üzemeltetétéséhez szükséges engedélyezési eljárásban az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni lapja lett beadva.
Az, hogy a rendőrség az ingatlan tulajdonosát nem tekintette ügyfélnek, furcsa, mivel a szabályok szerint a társasház, az albetét tulajdonosai és a hatásterületen lévők is ügyfeleknek számítanának. Ehhez képest az engedélyezési eljárásban és utóbb is a rendőrség egyedül a lőtér üzemeltetőjét tekintette ügyfélnek, noha utóbbi a társasház egy ingatlanja háromnegyedének volt csak a birtokosa.
A rendőrségnél reklamáló ingatlantulajdonos azt szerette volna, ha a szerinte szabálytalan eljárás miatt a rendőrség visszavonná a lőtér engedélyét, legalábbis azon a helyrajzi számon, amely alatt azt engedélyezték. Az ingatlantulajdonos tehát nem a lőtér ellehetetlenítését akarta, csak azt, hogy folytassanak le egy új eljárást, amiben már nem az ő ingatlanja van megjelölve.
Azt a BRFK is elismerte az ingatlantulajdonosnak küldött egyik válaszában, hogy nem rendelkezik a társasház közgyűlési határozatával, amiben a társasház megszavazta volna, hogy a pinceraktárból lőtér legyen. Az üzemeltető cégének ráadásul nem telephelye a lőtér, holott több jogszabály is előírja ezt. Sőt, az üzemeltető cége nem is rendelkezik azzal a jogosultsággal, hogy lőteret üzemeltessen.
Hosszas huzavona, a BRFK-val és az Országos Rendőr-főkapitánysággal folytatott levelezés után végül a reklamáló ingatlantulajdonos a bírósághoz fordult, beperelte a rendőrséget. Emiatt aztán a bíróságon keresztül hozzájutott az engedélyezési eljárás dokumentumaihoz. Ekkor derült ki, hogy az “elcserélt” helyrajzi szám csak az egyik hiba, amit az engedélyezési eljárás során elkövettek, de szép számmal akad más is.
Kiderült például, hogy az engedélyeztetéshez szükséges kérelem dokumentumaiban a lőtér pontos címét egyszer sem sikerült megadni, címként mindig az egész társasházat írták be. A kérelemben a lőtér állandó jellegű tereplőtérként van megnevezve, noha az valójában épített lőtér.
A kérelemhez csatolt lőtérszabályzatban nincsenek benne olyan kötelező elemek, mint például a veszélyességi terület. A lőtér üzemeltetőjének rendelkeznie kellene olyan felelősségbiztosítással, ami veszélyes üzemre vonatkozik, de a lőtérnek csak általános felelősségbiztosítása van. A lőtér engedélyezéséhez a társasházban található ingatlanok tulajdonosainak a hozzájárulása is kellett volna, de ez is hiányzott. A kérelem mellé benyújtott alaprajzokon sehol nem jelölték meg a lőtér határait, de a helyszíni szemlék sem írnak a terület határairól. Hab a tortán, hogy a lőtér egy vájt pincében van, noha a helyi építésügyi szabályzat ezt nem engedi.
Ám hiába fordult a bírósághoz a lőtér engedélyezési eljárásának szabályszerűségét megkérdőjelező ingatlantulajdonos, végül hoppon maradt. Kiderült ugyanis, hogy arról csak egy mulasztási perben lehetne dönteni, amiről viszont az ingatlan tulajdonosa lecsúszott. Ennek viszont szerinte az az oka, hogy a rendőrség nem tekintette őt ügyfélnek, így csak későn jutott hozzá azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek szerinte az engedélyezés szabálytalanságát igazolják.
Megkerestük az ügyben a rendőrséget az ügyben, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy forduljunk a Fővárosi Törvényszékhez.
(Nyitóképünk illusztráció)
