A még megmaradt hat állami egyetemből a hvg.hu információi szerint több is fontolgatja a modellváltást. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint ennek a "kuratóriumi modell sikeressége az oka", de ennél sokkal nagyobb szerepet játszik a félelem attól, hogy aki kimarad, annak nem lesz pénze ahhoz, hogy versenyképessé váljon.
Még javában folyik a vita az Európai Bizottság és a kormány között, hogy elvesztik-e az uniós támogatásokat a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett egyetemek, de az sem kizárt, hogy a kérdés a jövőben még több intézményt is érinteni fog. A hvg.hu információi szerint több magyarországi egyetemen is folytak már tárgyalások a kormánnyal arról, hogy csatlakozzanak a modellváltó, vagyis alapítványi formában működő egyetemekhez. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter így valószínűleg nem a levegőbe beszélt, amikor pénteken úgy fogalmazott, a még nem közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonában álló egyetemek is fontolgatják a modellváltás.
A 64 magyarországi felsőoktatási intézményből mára csak hat maradt állami fenntartásban. Navracsics Tibor ezek közül négyet külön megnevezett: szavai szerint „sokasodnak az érvek”, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vagy a Magyar Képzőművészeti Egyetem is modellt váltson. (A bajai Eötvös József Főiskolát, illetve a kormánypárthoz sok más szálon kötődő Nemzeti Közszolgálati Egyetemet nem sorolta ide.) Azt azonban a miniszter is hozzátette, hogy nem mindegyik váltásnak lenne értelme.
Szabadon ösztönözve
Azt, hogy modellt akarnak-e váltani, hivatalosan az egyetemek döntik el, de Navracsics sem tagadta, hogy ehhez mindig is voltak ösztönzők (legfőképpen a pénz). Példaként a Pannon Egyetemet hozta fel, melynek kuratóriumát éppen ő vezeti. Szerinte amikor náluk felvetődött az átalakítás lehetősége, összeült az egyetem egész vezetősége, köztük a Hallgatói Önkormányzat, és közösen, „konfliktus” nélkül szavaztak igennel.
A még állami tulajdonban lévő egyetemeknél azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű a helyzet.
A hvg.hu kérdésére a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem sajtóosztálya röviden azt válaszolta, hogy náluk
nincs napirenden a modellváltás”,
vagyis ezzel gyakorlatilag megcáfolták a minisztert. Ebben nincs semmi meglepő, a művészeti egyetemek többségénél valóban nem lenne sok értelme egy alapítványi struktúrának. Érdekes fejlemény viszont, hogy néhány hete Kotán Attila lett a zeneművészeti egyetem kancellárja, aki előtte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen töltötte be ugyanezt a posztot, és úgy tudjuk, ez utóbbi intézményben a modellváltás támogatói közé tartozott. Ez persze önmagában még nem jelenti azt, hogy a Zeneművészetin is hasonló lenne a hozzáállás.
Más a helyzet a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, amely lapunknak megerősítette, hogy vizsgálták a kuratóriumi struktúra lehetőségét. Erős István, az intézmény rektora a hvg.hu-nak küldött válaszában azt írta, szenátusuk tavaly nyáron hatalmazta fel őt, hogy a fenntartó Kulturális és Innovációs Minisztériummal tárgyalásokat folytasson a modellváltással kapcsolatos kérdésekről.
„Az egyetem, működése során általában, így a modellváltással kapcsolatosan is számításba vesz és megfontol minden olyan körülményt és lehetőséget, amely az Intézményfejlesztési Tervében foglaltaknak, valamint a stratégiai céljainak megvalósításában támogathatja” – tette hozzá.
A fenti válaszban említett tavaly nyári felhatalmazás megegyezik a HVG korábbi információival is, amely szerint a még állami tulajdonban lévő egyetemek meg akarták várni a választások eredményét, mielőtt bármit is lépnek a kérdésben.
Ahogy azt már korábban is megírtuk, a műszaki képzést nyújtó BME-től eddig sem állt távol egy, a piaci működéshez közelítő modell. A kérdés ugyanakkor információink szerint főleg a pénzhiány miatt merült fel. Erről az egyetem vezetősége a HVG hetilap információi szerint tavaly januárban levelet írt az akkor még a felsőoktatásért felelős miniszter Palkovics Lászlónak, amelyben megbeszélést kezdeményeztek a miniszterrel a BME-vel kapcsolatos további tervekről, hangsúlyozva, hogy becslések szerint a jelenlegi költségvetési szinten két évig tud működni az egyetem.
A BME vezetése nem sokkal később Zalaegerszegen találkozott Palkoviccsal egy szakmai egyeztetésen, ahol a modellváltás is szóba kerülhetett. Erre utal az is, hogy nem sokkal a választás után, tavaly májusban egy tájékoztatót is kiadott az egyetem, mely szerint
a szenátus egyhangúlag elfogadta, hogy az elnök felhatalmazást kapjon lehetőség megvizsgálására.
Információink szerint – a Képzőművészetihez hasonlóan – ők is egyeztettek Csák Jánossal, valamikor a nyár végén.
Úgy tudjuk ugyanakkor, hogy az egyetem vezetése meglehetősen kettészakadt a kérdésben, és ugyanez igaz a különböző karokra. Ennek oka, hogy az olyan képzések, mint az informatika és a járműipar valószínűleg sok megrendelést és diákot vonzanának a kuratóriumi modellben, míg az építészek, a gazdasági karok vagy a vegyészek esetében már nem biztos, hogy olyan sok előnnyel járna az új struktúra. Sokan félnek attól is, hogy a kuratórium azt a képzést támogatja majd, amit az esetlegesen odahelyezett politikusok akarnak majd.
A már említett Kotán Attila kancellár korábban támogatta a modellváltást, az azóta a helyére kinevezett Verseghi-Nagy Miklós (Szentendre korábbi fideszes polgármestere) álláspontja pedig még nem ismert. Az esetleges modellváltásról kérdéseket küldtünk a BME-nek is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Tisztább a helyzet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely mindig is ellenezte a modellváltást, és a kérdés azóta sem merült fel komolyabban. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen az ELTE sok különböző kart foglal magában, és éppen azoknál képzelhető el nehezen egy piaci modell – pedagógusképzés, bölcsészkar – amik az intézmény erősségei.
Navracsics Tibor a már említett interjúban külön kiemelte az ELTE-t, mely szerinte azért nem akart a modellváltásba belemenni, mert „fideszes machinációtól” tartott – vagyis attól, hogy fideszes politikusok jelenhetnek meg a kuratóriumokban. Szerettük volna, ha az intézmény erre a kijelentésre reagál, de kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk tőlük választ.
A félelmeik mindenesetre egyáltalán nem alaptalanok, hiszen a Bizottság és a magyar kormány között éppen azért megy a vita, hogy a fideszes politikusokkal teletömött politikusokat, köztük számos minisztert, ki kell-e tenni a kuratóriumokból.
Pénz vagy siker?
Felvetődik a kérdés, hogy ha eddig ellenálltak, akkor most mi lökné a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kezei közé a még állami egyetemeket. Főleg úgy, hogy azóta kiderült, az Európai Uniós döntések miatt még az is lehet, hogy komoly pénzektől fognak elesni (bár a kormány azt ígéri, hogy ezeket pótolja majd). Navracsics szerint ennek oka a modellváltás sikeressége, amit a kiválósági rangsorok és a nemzetközi hallgatók számának növekedése is bizonyít.
Valójában azonban ilyen kevés idő elteltével azonban a legtöbb egyetem esetében még nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni, arról nem is beszélve, hogy a koronavírus-járvány alatt világszerte kevesebben tanultak külföldi egyetemeken – ezeket a számokat tehát nem nehéz most felülmúlni.
A területfejlesztési miniszter külön kiemelte, hogy a modellváltó egyetemeken dolgozó tanárok sokkal jobban keresnek most, mint a régi struktúrában, igaz, ezért komolyabb teljesítményt is le kell tenniük az asztalra, mint ahogy az egyetemnek is teljesítenie kell a vállalt irányszámokat.
Bár a modellváltásról a politikusok és az egyetemi vezetők egész pályás sikerpropagandát folytatnak, az oktató kar felől érkező vélemények ezt erősen árnyalják. Mint korábban írtuk, a Corvinus oktatói közül többen hívták fel a figyelmet arra, hogy gyakorlatilag megszűnt a szakmai autonómiájuk, „a karok átszervezése után az egyetlen megmaradt középvezetői szinten ezentúl kizárólag olyan emberek ülnek, akik a felső vezetés bizalmából vannak ott”.
Volt, aki kijelentette, hogy az „egész átalakítás vállalati szellemben zajlott és zajlik, az utolsó emberig le akarják uralni az intézményt vagy legalábbis mindenkit függésben akarnak tartani”. Egy a folyamatokra rálátó oktató szerint óriási probléma, hogy a modellváltás után elvonták a szenátus szinte minden döntési jogkörét. „Az autokratikus menedzsment azt érte el, hogy az innovatív, tudásmegosztáson alapuló munkához szükséges belső bizalom megszűnt. Ezt a dolgozók visszajelzései bizonyítják. A legrosszabb értelemben vett vállalati működés felé mozdultunk el. Egy ennyire centralizált, autokratikus vezetés megöli az alkotói szabadságot.”
Hogy ez nem csak a Corvinuson probléma, bizonyítja egy minapi beszélgetés, amiről a Jelen számolt be. Ezen számos egyetem oktatója fejtette ki véleményét a szakmai autonómiájuk leradírozásáról, és ennek hatásairól a színvonalas oktatásra.
A legfőbb motiváció a modellváltásra kétségtelenül továbbra is a pénz, és persze a kormányzati nyomás. Ezt Stumpf István, a modellváltásért felelős kormánybiztos sem tagadta a HVG Diploma különszámának adott interjúban, amelyben arról beszélt, hogy hiába hangoztatják a modellváltás önkéntességét, az állam nagyon könnyen tud olyan helyzetet teremteni, hogy ne nagyon legyen más választásuk az intézményeknek.
"Nyilvánvalóan nem ellenzékieket fog kinevezni a kormány" - interjú Stumpf Istvánnal a modellváltásról
A modellváltásért felelős kormánybiztos szerint nem igaz, hogy a kormány erőszakolta volna ki a modellváltást, és az utóbbi időben jelentősen csökkentek a félelmek az átalakítással kapcsolatban.
Ráadásul hiába garantálta a kormány a nem modellváltó intézmények oktatóinak is a kétszer 15 százalékos béremelést, attól még más fontos célokra – az infrastruktúrára, kutatásokra vagy akár sztároktatókra – már nem biztos, hogy jut pénz. Ebben a helyzetben egyáltalán nem kizárt, hogy az állami egyetemekről elvándorolnak a professzorok, és akár még kutatási projektjeiket is magukkal viszik, amivel gyengítik az állami intézmények helyzetét. Ennek a kockázatát pedig nyilván kevesen engedhetik meg maguknak.
A több pénz ára az autonómia felszámolása – így zajlik az egyetemi modellváltás
