Az egy héttel ezelőtt történt rendőrgyilkosság óta kétszer álltak ki a hatóságok a sajtó elé, kérdésekre viszont egyszer sem válaszoltak. Helyette inkább a "légből kapott információkat", "alaptalan sajtóértesüléseket" és a "dilettáns megállapításokat" emlegettek. Márpedig ezeket csak a rendőrség képes a helyükre tenni: ha válaszol.
Több mint egy hét telt el azóta, hogy Baumann Pétert, a XI. kerületi körzeti megbízott főtörzsőrmestert (posztumusz kinevezett főhadnagyot) kétszer szíven szúrta és megölte Sz. Szilárd, büntetett előéletű, 35 éves férfi. A gyilkosság körülményeit komoly érdeklődés övezi, de ezúttal a hatóságok az ilyenkor – a vizsgálat korai szakasza miatt – egyébként érthető szűkszavú kommunikáción is túlmutatóan elzárkóztak.
A gyilkosság másnapján a rendőri állomány és az ország is gyászolt, hiszen polgártársai védelme közben halt meg egy ember, alig 30 évesen. A helyszínen már másnap reggel mécseseket és virágokat helyeztek el, a rendőrség több telephelyén pedig hivatalos megemlékezés volt, ahogyan megemlékezést szervezett a helyi önkormányzat is.
Érezhetően sokkolta az eset a rendőröket is, az első sajtónyilvános eseményeken is tapintható volt a döbbenet és a gyász. A gyilkossággal kapcsolatos kommunikáció erőteljes visszafogottságát azonban ez már nem igazolhatja.
A múlt hét csütörtök éjjel történt gyilkosság óta az ügyben eddig két, jobb híján sajtótájékoztatónak nevezett eseményt szerveztek a hatóságok. Az elsőt a tragédia másnapján, pénteken reggel 10 órakor tartotta Gál Kristóf rendőr alezredes, az ORFK Kommunikációs Szolgálatának szóvivője és Fürcht Pál Zsolt, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője. Itt egyetlen újságíró tett fel kérdéseket az elkövetőről, de azokra nem adtak választ, majd a szóvivő és a KNYF vezetője kisétált a kamerák kereszttüzéből. Az erről készült Facebook-videó azóta már nem elérhető a rendőrség közösségi oldalain.
Arról, hogy mit lehetett megtudni a sajtótájékoztatón, itt olvashatnak bővebben. Ott elhangzott, hogy “az elmúlt évek hasonló esetei miatt kialakított szigorított protokollnak megfelelően több egység indult a Lecke utcai társasházhoz, megnövelt létszámban érkeztek a helyszínre a rendőrök”.
Január 17-én, 5 nappal a gyilkosság után még egy ennél is kurtább sajtótájékoztatóra került sor az ORFK Teve utcai épületének előterében. A kevesebb mint 5 percig tartó “eligazításon” mindössze megerősítették azt, amit az “első információk” alapján már korábban is említettek a BRFK közleményeiben, “szakszerű volt a lőfegyverhasználat”. Ez az eset könnyebben megítélhető oldala, hiszen a lövésről legalább készültek videófelvételek is, amelyeket pár órával a történtek után már közölt a sajtó. Gál Kristóf hozzátette, hogy a “munkatársak minden szükséges képesítéssel rendelkeztek, minden kényszerítő eszköz is megvolt náluk”, és nem volt olyan információ, ami alapján több emberre lett volna szükség a helyszínen.
Ezután viszont a szóvivő a sajtótájékoztatóktól kissé szokatlan módon elkezdett bizonyos találgatásokról beszélni, mélyen lesújtónak nevezte azokat a nyilatkozatokat, amelyek légből kapott információkra, alaptalan sajtóértesülésekre hivatkozva, a “szakmaiság látszatába burkolva” osztanak meg vélelmeket. Ezeket dilettáns megállapításoknak nevezte, amelyekre se most, sem később nem fognak reagálni.
Ezután a szóvivő se a dilettáns, se az egyéb kérdésekre nem válaszolva sarkon fordult és elsétált. Ez nem jelenti, hogy a Gál Kristóf nem akarta elmondani, amit tud. Sőt, a gyakorlatnak megfelelően valószínűleg mindent elmondott, amit elmondhatott – ám a rendőri vezetés ennyit akart kommunikálni.
Baumann Péter halálának és Sz. Szilárd támadásának számos részlete azóta sem nyilvános. Ezekről csak hivatalos megerősítés vagy cáfolat nélkül hagyott sajtóhírek keringenek.
Arra a kérdésre egyelőre nincs válasz, hogy ha minden szakmai feltétel adott volt, minden szükséges kényszerítőeszköz a járőrök rendelkezésére állt, és a helyszínre érkező létszám is indokolt volt, akkor Sz. Szilárd miért nem ült megbilincselve a járőrkocsiban a rendőrök kíséretében, akik egy karcolás nélkül tartottak volna vele az illetékes kapitányságra.
Arról, hogy egészen pontosan mi történt, valóban csak értesülések, nem hivatalos forgatókönyvek révén hallunk. Hiszen a lépcsőházban lekapcsolt villanyról, a rendőrzsebből kiesett késről szóló verziókat nem hogy nem erősítette és nem cáfolta senki, de amint láttuk, még a kérdéseket sem lehetett róluk feltenni.
Az ügy tisztázásához valóban nem fotelszakértőkre van szükség, de arról, hogy a rendőri állományon belül is felmerültek az általános felkészültséget illetően kritikák, egy rendőr által írt olvasói levél is tanúskodik, amely a Kaliber magazin honlapján jelent meg. A levélíró egyetért azzal, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a magánlakásban végrehajtott intézkedések gyakorlására, ám ez szerinte meglepő módon sokszor az állomány körében is ellenállásba ütközik. Szóvá teszi az elektromos sokkoló, vagyis taser használatára felkészítő kiképzés elégtelenségét. “A gyakorló kilövőfej kb. 35-40 ezer forint. Ahhoz pedig el kell használni legalább egyet, hogy valaki jogosult legyen a kilövőfejjel használni az eszközt. Ezt lefújták, mert nincs rá pénz” – írja. Szóvá teszi még a használatban lévő paprikaspray csekély hatásfokát is, és a rendőrök lőgyakorlatára biztosított lőszer alacsony darabszámát is.
A január 12-i tragédia pontos körülményeit kizárólag azok ismerik egészen pontosan, akik ott voltak. Lehetséges, hogy az adott helyzetben a szűk, belső terekre tervezett kiképzés, vagy az elektromos sokkoló segíthetett volna megelőzni a tragédiát – és az is lehet, hogy nem. Ahogyan a levélíró rendőr is írja, nem fog ítélkezni: ha ő lett volna a helyszínen, lehet, hogy ő hal meg.
Természetesen a sajtó részére is vannak tanulságai a múlt hét csütörtöki rendőrgyilkosságnak. Nem kezelünk tényként meg nem erősített félinformációkat, nem vonunk le téves következtetéseket ezekből, vagy akár szűken mért, hivatalosan közölt tényekből és nem zaklatunk rokonokat, szomszédokat, ha visszautasítják a médiafigyelmet – ezek az alapvető médiaetikai elemek a rendkívüli hírhelyzetben, a hírverseny nyomása alatt sem szorulhatnak háttérbe. Mostantól az is tanulság, hogy a hivatalos források olykor még kérdéseket sem engednek feltenni, ehelyett megjegyzéseket tesznek az újságírókra. Ezeket a helyükön kell kezelni és hiteles tájékoztatással lehet kivédeni.
Azt viszont fontos volna megértenie a rendőri vezetésnek, hogy kérdéseket feltenni nem kegyeletsértés, sőt éppen akkor jár a legjobban mindenki, ha az információk birtokában lévő forrás tisztázza a találgatásokat. Ez nem csak a közvéleményt segít megnyugtatni, hanem magukkal a rendvédelmi dolgozókkal szemben is korrektebb. A sajtó nem a kést akarja megforgatni a gyászoló rendőrségben (ezúttal többnyire nem is rosszindulatú, a rendőrséget lejárató híresztelések terjedtek), hanem meg nem erősített információkat akart tisztázni a segítségükkel. Sokszor pedig a cáfolat is sokkal több információ, mintha kérdést sem lehet feltenni. Erős érvek szólnak emellett, hiszen mi, állampolgárok bízzuk a biztonságunkat a rendőrségre, és legközelebb is őket fogjuk hívni, amikor egy ámokfutó az ajtónkon dörömböl.
Elengedhetetlen a tanulságok levonása ezért is, mert a mostani támadás alaphelyzete egyáltalán nem egyedi. Sőt, az ilyen gyakorisággal előforduló késes támadások miatt már felmerülhetne a védőfelszerelések optimalizálása is.
A legtöbben már az első hírek után a 3 évvel ezelőtti újpesti, Kassai utcai esetet emlegették, amikor hasonló szituáció miatt riasztották a rendőröket. 2020 karácsonyán egy szintén 35 éves bedrogozott férfi rugdosta és verte a szomszédok ajtaját. Akkor csak két járőr érkezett a helyszínre. Egyiküket, Lingvai Péter őrmestert 13-szor szúrta meg az elkövető. Társa, Szarvas Erika őrmester 11 célzott lövést adott le, melyből kilenc okozott lőtt sérülést a támadónak, akit csak az utolsó két lövés állította le. A támadó a helyszínen meghalt, a rendőr életveszélyes sérüléseket szenvedett, de túlélte.
2020 januárjában is megkéseltek egy rendőrt. Akkor egy vállsérülésre hivatkozó férfit szállítottak, akit sérülése miatt nem bilincseltek meg. Útközben a férfi az ablaknak szorította a mellette ülő rendőrnőt, akit késével megszúrt. Amikor ezt a járművet vezető rendőr észlelte, üresbe tette a kocsit, hátrafordult, hogy lefogja a támadót, aki viszont kiszabadította a kezét és többször megvágta a rendőrt. Amikor a járőrnek sikerült megfognia a támadója csuklóját, a társa elővette szolgálati fegyverét, amelynek a csövére viszont a késes támadó ráfogott és megpróbálta megszerezni. Ezt a rendőröknek sikerült megakadályozniuk, így a rendőrnő a fegyverével ki tudott szállni a kocsiból és fegyverét az elkövetőre irányította. Ugyanígy tett a társa is, miután kivette a kést a férfi kezéből, majd erősítést és mentőt hívott. Nem sokkal később kiérkezett két, a közelben tartózkodó rendőr, akiknek a segítségével – hosszas ellenállást követően - végül sikerült megbilincselni a támadót.
2021. május 15-én egy férfi egy 50 centis bozótvágóval támadt rendőrökre. A rendőrök a fenyegetőzve, a machetét lóbálva közeledő férfi elrettentésére leadtak egy figyelmeztető lövést, de az alkohol és gyógyszer hatása alatt álló férfi erre nem reagált. Végül az egyik rendőr a háta mögé kerülve lefogta a kezét, majd másik két társa segítségével lefegyverezte és megbilincselték. Közben a fogásból menekülni akaró férfi üvöltve fenyegette őket. Az egyik rendőr – miközben a machetét próbálta a férfi kezéből kicsavarni – nyolc napon belül gyógyuló vágott sérüléseket szenvedett a kezén.
2019 júliusában a mentőszolgálat értesítette a rendőrséget egy agresszív beteg kórházba szállításakor Abdán. A kiérkező rendőrök egyikére bozótvágó karddal támadt rá az őrjöngő férfi. A rendőrök többször felszólították, de továbbra is támadóan lépett fel, ekkor célzott lövést adtak le rá. A sérült rendőrt a mentők kórházba vitték.
2019. augusztus 21-én egy 18 éves fiú támadt tapétavágóval a gyanús viselkedése miatti bejelentés nyomán kiérkező rendőrökre. Az először menekülni próbáló, aztán hirtelen megfordulva a sniccerrel a rendőrök felé tartó fiút először könnygázzal fújták le a járőrök, de ez hatástalannak bizonyult. A fiú ezután egyenesen az egyik rendőrre támadt, aki egy figyelmeztető lövést követően először könyökére adott le célzott lövést. A fiatal támadót ez sem állította meg, a második célzott lövés után azonban összerogyott.
Még alig három nappal a rendőrgyilkosság előtt is történt hasonló támadás rendőrök ellen. A KNYF közleménye szerint január 9-én hajnalban egy budapesti ház egyik lakásában lévők hangosan mulattak és az ezt kifogásoló lakókkal szemben agresszíven viselkedtek. A rendőröknek ajtót nyitó 40 éves román férfi egyre erőszakosabban lépett fel, majd a konyhából egy 14 centiméter pengehosszúságú kést hozott, és nagy lendülettel elindult a rendőrök felé, miközben azt kiabálta: „Most megszúrlak titeket!” A rendőrök közölték a férfival, hogy további ellenszegülés esetén elektromos sokkolót fognak használni. Ennek hatására annak élettársa el tudta venni a kést. A rendőrök végül – az erősítés kiérkezését követően – egyesével kihívták a lakásban tartózkodókat, majd a férfit megbilincselve előállították, ő a rendőrautóban is többször megöléssel fenyegette a rendőröket.
Ez csak néhány kiragadott példa az elmúlt három évből és kizárólag a szúró-vágó eszközökkel rendőrök ellen elkövetett támadások közül, de volt olyan eset, amikor a támadó megharapta a kiérkező járőröket, és olyan is, amikor baltával vagy berregő láncfűrésszel fenyegették őket. Arról nincs pontos – nyilvános – statisztika, hogy hány esetben támadtak hasonló eszközökkel rendőrökre Magyarországon, de semmiképpen sem lehet elszigetelt esetről beszélni.
A január 12-én zajló intézkedések során az előzetes vizsgálat alapján minden megfelelt az intézkedések menetét szabályozó előírásoknak. A történtek fényében legalábbis felmerül, hogy vagy az előírásokkal lehet-e gond, vagy vis maior, hogy meghalt egy rendőr intézkedés közben, két másik pedig megsebesült. Mert jelenleg nagyjából ennyit üzen a hatóságok kommunikációja.
