A cseh uniós elnökség által bejelentett megadeal után előállt lélektani helyzet Milos Forman ősrégi csehszlovák filmjének tűzoltóbáljára emlékeztet, ahol a tombolasorsolásig az összes nyereményt szétlopkodták, és végül az lett a kompromisszum, hogy akik nem loptak, vegyék úgy, hogy nem nyertek.

A mostani megállapodás persze kicsit komplikáltabb, de címlapsztorink elolvasása után mindenki eldöntheti, ki a nyertese annak a meccsnek, amelynek során az Európai Uniót folyamatosan zsaroló Don Vétó végül feladta, hogy széttrollkodja a globális minimumadót és Ukrajna közös megsegítését. Cserében viszont a magyar kormány időt nyert a jogállami és antikorrupciós feltételek teljesítéséhez, és egy lőrincnyi, azaz a felcsúti gázszerelő vagyonával egyenértékű készpénzhez is jut a befagyasztott uniós források mérséklése révén. Ráadásul Orbán még egy magas labdát is kapott az Európai Parlamentben kitört vesztegetési botrány formájában, melynek hátterét a Világ rovatban részletezzük.

Miközben az EP-ben máris hullanak a fejek és kattannak a bilincsek a korrupciós ügyben, itthon zavartalanul folytatódik a lopás. Magyarország rovatunkban Jávor Benedeket idézzük, aki szerint még meg sem érkeztek a helyreállítási alap forrásai, máris lenyúlnák azokat: Mészáros Lőrinc kilométerenként annyiért újítana fel egy alföldi vasútvonalat, amennyiből máshol egy hegyek-völgyek között kanyargó szuperpályát is kihoznak. És csak remélhetjük, hogy nem hosszabbítják meg Bicskéig.

Mindegy is persze, mert a rovat másik cikkéből viszont az derül ki, hogy a gázos veje, Homlok Zsolt szerezte meg azt a céget, amely megannyi vasúti projekt műszaki ellenőrzését végzi. Köztük olyanokét, amelyeknek az ő vagy az apósa vállalata a kivitelezője. A Gellért Szálló ugyancsak e rovatban olvasható sztorija szintén bizonyítja, hogy vejétől is bűzlik a NER: a patinás épület a Danubius Hotelstől Jellinek Dániel ingatlanfejlesztőn keresztül a minap a Tiborcz István-féle BDPST-csoporthoz került. Végül is nemhiába mondta Andi férjura, hogy legyetek bátorak – na ugye!

Az olajfuck hegyén is folytatódik a nyerő széria. Alighogy elsiratták a kormányinfón a benzinársapkát, egyházi áldással avatták fel a Mol rongyrázó campusát. Gazdaság rovatunk cikke szerint Hernádi Zsolt elnök lehajtott fejjel tudomásul vette az olajvállalatra kivetett 95 százalékos különadót, ami után még így is négymilliárd dollár felett lehet a cég eredménye.

Azokkal is cikkek sorában foglalkozunk a héten, akik soha nem nyernek semmit. Magyarország rovatunkban a kormányzati önkénynek mostanság leginkább kiszolgáltatott pedagógusokra fókuszálunk, akiknek bántalmazásához most az Alkotmánybíróság és a katolikus püspöki kar is csatlakozott. Gazdaság rovatunkban az Európában legmagasabb infláció vesztesei sorakoznak. Összeállításunk szerint hiába a nyugdíjemelés, az élelmiszerek csaknem 50 százalékos drágulása miatt csökken a nyugdíjak vásárlóereje. Az öt–tízszeresére nőtt energiaárak és az alapanyagok drágulása miatt sorra csődölhetnek be az élelmiszeripari és vendéglátós vállalkozások, a fogyasztás máris 15 százalékkal csökkent. A válság a haza far-hát állományát is fenyegeti, interjúalanyunk szerint a takarmány- és energiaköltségek emelkedése miatt csődveszélyben van a baromfiágazat.

A NER posztmodern gazdasági és társadalmi képződményét Csunderlik Péter történész helyezi történelmi és aktuális perspektívába Szellem rovatunkban. Szerinte Orbán úgy küzd Brüsszelben a nemzeti szuverenitásért, hogy közben a munkavállalókat kiszolgáltatja a tőkének, a lakosság jelentős részét elszegényíti, félfeudális függésben tartja. Nem a közjó szolgálata a célja, hanem a pillanat uralása, márpedig annak csakis katasztrófa lehet a vége.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő