A hülye bűnözők beazonosításához vannak egészen jó kapaszkodók. Például ha van egy ember, aki jogosítvány nélkül száguldozik az autójával a belvárosban, miközben a rendőrség körözi, akkor jó eséllyel hülye bűnözővel van dolgunk. Másokat fékezhetetlen érzelmei rántanak az ostobaság bugyrába.
A bűnözésről azt gondolnánk, hogy mégiscsak az okosok sportja - legalábbis abban az esetben, ha valaki hosszú távon és sikeresen műveli ezt a becstelenségre épülő szakmát. Nagyon hülye embereknek éppen ezért nem is tanácsos professzionális szinten bűnözni, mert borítékolva van a bukásuk. A nagyon hülye bűnözők annyiban szerencsésnek mondhatják magukat, hogy nincsenek tisztában az ostobaságukkal, így a kudarcaikért sem magukat, hanem másokat okolják, netán a körülményeket.
A professzionális bűnözés olyan, mint egy vállalkozás. A bűnöző felméri, hogy egy adott bűncselekmény elkövetése megéri-e neki azt a kockázatot, ami azzal jár. Ha úgy látja, hogy megéri, belevág. Ezért aztán ha nem az öncélú erőszak a cél (és ez csak a legritkább esetben lehet a cél), akkor a bűnözés legalább egy icike picike észt mindenképpen megkövetel. Ha egy unokázós csalóba egy cseppnyi ész sem szorult, biztosak lehetünk abban, hogy a nagymama rácsapja a telefont. Kitalálni (vagy megtalálni) az okosságot, kiszúrni a tömegből a megfelelő áldozatot, túljárni a rendőrök vagy éppen az adónyomozók eszén, netán konspirálni, rejtőzködni - ezek mindegyike igényel a belefektetett energián kívüli némi gondolkodást, ön- és emberismeretet. Nem kell persze zseninek lenni, még csak az átlagnál intelligensebbnek sem, de ha valaki nagyon ostoba, vagy nagyon ostobán éli az életét, akkor túl nagy karriert nem futhat be a bűn világában.
Ám hülyének lenni és hülyeséget csinálni nem ugyanaz.
Egy okos bűnöző is csinálhat egyszer-egyszer hülyeséget. Éppen ezért nem olyan könnyű eldönteni, hogy ki tekinthető hülye bűnözőnek. De szerencsére akadnak olyan kapaszkodók, amelyek segítségével ez többé-kevésbé eldönthető, hogy az, akiről a bűnügyi hírekben olvasunk, csak egy peches rosszfiú, aki bal lábbal kelt fel, esetleg egy szerencsétlen, kétbalkezes flótás, vagy egyszerűen csak hülye.
Néhány éve egy drogdíler azt mesélte, hogy a police.hu-t azért szereti elolvasni, mert abból tanulja meg, hogy mi az, amit még véletlenül se csináljon. A hülyék kárából tanul. Neki eddig ez bevált, még soha nem gyűlt meg a baja a törvénnyel, pedig hosszú évek óta árul kábítószert.
Természetesen nem attól hülye bűnöző valaki, mert a rendőrök elfogják. Már csak azért sincs így, mert a bűnözőket a legtöbb esetben előbb-utóbb elkapják. Még rendkívül okos bűnözők is megbuknak. Néhány hónapja éppen Budapesten fogták el az egyik legrafkósabb brazil drogbárót, aki a kokaincsempészésen kívül a pénzmosásban is nyakig benne van és elég okos volt ahhoz, hogy a saját kamu személyazonosságának a halálát is “megrendezze”. A “brazil Escobarként” emlegetett gengszter minden bizonnyal jóval intelligensebb, mint egy átlagbűnöző, úgyhogy őt meglehetősen nagy tiszteletlenség lenne butának nevezni.
Saját álneves karakterének koronavírusos halálát is megrendezte a most Budapesten elfogott brazil kokainbáró
A brazil hadsereg egykori őrnagyát, Sergio Roberto de Carvalhót, a világ egyik legnagyobb drogkereskedőjét hosszas hajtóvadász után fogták el. Hamis személyazonossággal élt Magyarországon, mexikói útlevéllel. Már régóta vadásztak rá, a nyomozók szerényen csak a "brazil Escobarnak" nevezték, nem ok nélkül: több százmillió dollárnyi vagyonnal az egész világra kiterjedt hálózatot irányított.
De említhetnénk azt a T. Alexet is, aki Dominikáról - amolyan fantomként - laptop és mobiltelefon segítségével építette fel azt a hálózatot, amelynek révén milliárdos csalásokat követett el Magyarországon - mindezt távmunkában. Alex zsenialitását akkor sem lehet megkérdőjelezni, ha a több éves ténykedése végén elkapták.
Nem attól hülye bűnöző valaki, hogy téved vagy hibát követ el. A hülye bűnöző nem azért bukik le, mert hibázik. Nem azért fogják meg, mert valaki elárulja őt. Nem azért kerül rácsok mögé, mert rafináltabbak nála az őt üldözők. A hülye bűnöző azért bukik meg, mert a józan észnek teljesen ellentmondó, irracionális ostobaságot követ el, de mindezt józanul. És ami talán a legfontosabb, hogy egymás után többször is elköveti ugyanazt az ostobaságot. Talán ez az egyik legfőbb ismertetőjele a buta bűnözőnek.
Nézzük például P. Csaba esetét! A férfiról annyit lehet tudni, hogy motorokat lopott. A lopott motorokat a saját otthonában tartotta. A jogosítványát már korábban elvették tőle, sőt a siófoki rendőrök súlyos testi sértés miatt körözték is. Mit csinál ilyen esetben egy nem hülye bűnöző, ha el akarja kerülni a börtönt? Természetesen meghúzza magát. Ha folytatja is a lopásokat, arra kínosan ügyel arra, hogy amennyire csak lehet, láthatatlan maradjon. Kerüli a feltűnést.
Ezzel szemben Csaba mit tett? Jogosítvány nélkül autóba ült. Még talán ezzel sem kockáztatott volna túl sokat, de mintha szándékosan azt szerette volna, hogy a rendőrök felfigyeljenek rá. Július 27-én a budapesti Rákóczi hídon az autók között cikázva száguldott a Fiatjával, már-már kikövetelve magának a zsaruk figyelmét. A rendőrautó szirénázva Csaba autója után ment, de ő ekkor emelte a tétet: a Soroksári út felé vette az irányt, majd a kereszteződéshez érve a gyalogos járdán keresztül visszafordult híd felé, és elhajtott. A nyomába eredő rendőröknek szerencsére több eszük volt, mint neki és nem folytatták az üldözését, nehogy mások biztonságát veszélyeztessék. Ehelyett a Fiat rendszáma és a térfigyelő kamerák felvételei alapján beazonosították őt. Bár Csabát rögtön nem találták meg, de eljutottak az otthonáig és ráleltek a lopott motorokra. Az előzmények ismeretében talán nem meglepő, hogy Csaba ezután újra autóba szállt, ugyanabba a Fiatba, amit ekkor már vele együtt javában kerestek a rendőrök. A kocsival a belvárosba ment, ahol már nem volt nehéz kiszúrni. Ekkor fogták el. Tettére nehéz racionális magyarázatot találni, ha csak nem azt, hogy mindenáron börtönbe akart jutni. Csaba története kis túlzással ahhoz a tálib parancsnokhoz, Mohamed Aszanhoz hasonlít, aki 2012-ben odasétált egy afgán rendőrhöz, rámutatott a körözési fotójára (amin természetesen saját maga szerepelt) és kérte a 100 dolláros vérdíjat. Aztán csodálkozott, hogy letartóztatják.
A bűnözés nem könnyű, az embert érhetik kisebb-nagyobb kudarcok. Ám a kudarcokból csak a buta bűnöző nem tud vagy nem akar tanulni. Ha egy bűnözőnél mindez azzal is párosul, hogy a kudarcok okozta frusztrációját sem képes kordában tartani, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy ő egy hülye bűnöző. Ilyen bűnöző az a 20 éves fiatalember, aki tavasszal egy győri üzletben próbált aranyként eladni egy gagyi gyűrűt. Amikor a mesterterve kudarcot vallott, mert a bolt vezetője átlátott a szitán és kiküldte őt a boltból, a fiatal képtelen volt feldolgozni a történteket. Miután megfenyegette az eladót, hogy visszatér és kirabolja, a bolt előtt törni-zúzni kezdett - mindezt rögzítették a biztonsági kamerák. Talán ez az ostobaság még megúszható lett volna, ám a frusztrált férfi ezek után többször visszament a helyszínre és tovább szidta az eladót. Stratégiai hiba? Lehet. Mindenesetre mire harmadszor (!) is visszament, a szomszédos üzlet egyik alkalmazottja a rendőrök kiérkezésééig visszatartotta őt. Bármi is lesz ennek a fiatalembernek a sorsa, már most borítékolható, hogy ezzel a stratégiai gondolkodással a szervezett bűnözés krémjében nem számíthat komoly előmenetelre.
De a hülye bűnözők detektálása azért sem mindig könnyű, mert néha hülyének tűnik egy-egy sztori főszereplője, miközben az alkohol vagy a drog okozza a hülyeséget, nem pedig a bűnözői elme, ami még akár ragyoghat is józan állapotában. Még májusban történt, hogy a 36 éves T. László betört egy pesterzsébeti házba. Zsebre tett egy mobilt, két biciklilámpát, majd megitta a házban talált pezsgőt, befeküdt a fürdőkádba, ahol békésen álomra hajtotta a fejét. A szundikáló betörőre a kádban talált rá a később hazaérkező tulajdonos, aki azonnal hívta a rendőröket. Lászlót már a zsaruk ébresztették fel és ezzel egy csapásra a bűnügyi hírek nevetséges figurájává vált.
Pedig bármilyen hihetetlen, elég gyakori, hogy a betörők a betörés közben alszanak el. Legutóbb júliusban járt így egy betörő Zuglóban. Ő a kiszemelt lakás teraszáig jutott csak, ott aludt el. Tavaly decemberben pedig egy XIII. kerületi házban szenderült álomra egy másik betörő, őt is a lakás tulajdonosa találta meg a kanapén.
Ám ezekre az irracionálisnak tűnő magatartásokra van egy racionális magyarázat: a betörő részegsége vagy fáradtsága. Egy okos bűnöző is elszenderedhet az alkoholtól és egy rafkós betörő is elfáradhat a szajré pakolása közben, ahogy történt ez a XIII. kerületben. És ez még csak nem is magyar sajátosság! A BBC néhány éve a világ 13 leghülyébb bűnözőjéről készített összeállításában beszámolt egy 2014-ben történt lanchesteri esetről, amikor egy brit nyugdíjas házaspár a nyaralásukról hazatérve talált alvó betörőt az otthonában. Mielőtt elaludt, a lengyel bűnöző rendet rakott a házban, bevásárolt, de még el is mosogatott. Szerencséjére a börtönt megúszta, csak fizetnie kellett a hülyeségéért.
Az is megesik, hogy egy bűnöző hülyének tűnik, pedig csak az átlagosnál optimistább. Vagy nem olyan negatív gondolkodású, mint azok az emberek, akik meg sem próbálnak javítani az amúgy valóban kilátástalannak tűnő helyzetükön. A 21 éves R. Erikről is elmondható, hogy igyekszik a végsőkig kihasználni a lehetőségeit, bármit is kínál neki a sors. Amikor idén áprilisban a rendőrök az érdi házába mentek, a több bűncselekmény miatt körözött Erik az ágyneműtartójában bújt el. Ott találtak rá a rendőrök. Erik akár tűnhet hülye bűnözőnek is, de tettére van racionális magyarázat: ha számított is rá, hogy megtalálhatják az ágyneműtartóban, legalább megpróbálta.
Erik módszere nem példa nélküli, de még csak nem is hungarikum. Idén augusztusban egy 18 éves manchesteri autótolvaj egy óriási plüssmaciban bújt el a saját lakásában. A kiérkező rendőröknek azonban feltűnt, hogy a maci lélegzik.
Kiemelt képünk illusztráció, fotó: AFP / GEORGES GOBET
