Hiába ajánlgatta Orbán Viktor, nem lehetett Fidesz-fröccsöt kapni Tusványoson. Pedig a beszéd után sokaknak szüksége lett volna rá. Helyszíni riportunk a bocskaiban izzadó közönségről, a Varga Judit-szelfikről, a miniszterelnöki vízió fogadtatásáról és arról, hogy Tusnádfürdőn harapni lehetett az Orbán-szimpátiát, de a taps már nem a régi.
Még csak délelőtt van, és már 32 fok árnyékban. De árnyék nincs Tusványoson a nagyszínpad előtt. Izzik a levegő. Feszült a várakozás. Mindenki izgatott. Az óramutató is mintha lassabban kúszna a számlapon, csakhogy fokozza az izgalmakat: már csak öt perc és színpadra lép Orbán Viktor.
Érthető a lelkesedéssel vegyes izgatottság: három éve nem volt ilyen, utoljára 2019-ben beszélt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor színpadán a magyar miniszterelnök. Azóta történt egy s más a világban, ami úgy általában most nem egy vidám hely, de Orbán Viktor mindig segít eligazodni, értelmezni a dolgokat, irányt mutat, lelkesít és úgy általában: ha megszólal, az simogatja a lelket. Miért is lenne ez most másként?
Ne menj már el, legalább egyszer hallgasd meg Orbánt!
Nem érdekel, csak oda akarok menni előre, benne akarok lenni a tévében!
Fenti párbeszéd a színpad közelében hangzott el, mindössze pár perccel azelőtt, hogy Ő megszólalt volna. A lány hiába kérlelte a fiút, aki a kivetítőre néző jó kis állóhelyet feladva inkább előrébb ment, mert csak benne akart lenni az élő adásban. Ezzel szemben Orbán mintha egyáltalán nem akart volna benne lenni a tévében, sőt: mintha bárhol szívesebben lett volna, mint itt. Pontosabban ne legyünk igazságtalanok: szívesen jött, jól is érezhette magát, csak beszédet ne kellett volna mondania. Mert a nagy várakozás ellenére – mikor mindenki arra számított, hogy Tusványos hagyományai szerint erős beszéddel, markáns politikai vízióval tér vissza három év után – Orbán erőtlen volt, és talán egyik legkevésbé lelkesítő előadását tartotta meg.
Iránymutatás irány nélkül: kétségbeesett Orbánt hallottunk Tusványoson
Rövid távon csak reménykedés, hosszú távon a magányos farkas víziói. Így összegezhető Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott, az eddigi egyik legkevésbé lelkesítő előadása. A kicsi, de hangos Magyarország mára csak egy vitorlás, a szelet a nagyok fújják, mi pedig imádkozunk, hogy arra fújják, amerre szeretnénk.
Az Orbán-beszédet hallgatva olyan érzése támadt az embernek, hogy a kormányfő kínosan érzi magát, nincs igazán mondanivalója, ami pedig van, az sem új, és egyáltalán: annyira kellemetlen a helyzet, mint mikor a kormányülésen a “Meddig tartható a rezsicsökkentés?” napirendi ponthoz értek néhány hete.
A beszéd lelkesítés-faktora pedig alig haladta meg egy vidéki, bronzfokozatú MLM-tréningét.
Ezt a közönség is érezhette, mert a tetszésnyilvánítás a szokottnál visszafogottabb volt. Persze, kapott Orbán tapsot, de nem olyan nagyokat és nem is olyan sűrűn, mint máskor.
Pedig a fogadtatásra, a hangulatra igazán nem lehetett panasz az Olt partján. Felbolydult az egész város, Tusnádfürdő pörög és zsong, sőt még a közeli többi település is, hiszen a fesztiválozók megtöltik az egész környéket. A tábor területén pedig a lelkesedés körülölel, az Orbán iránti szimpátiát itt már szinte harapni lehet, mint a csíki levegőt. Tusványos olyan, mint a parlamenti választások előtti utolsó Fidesz-nagygyűlések, csak több a fiatal és nem gyurcsányoznak kidagadt erekkel. Sőt, mindenki kedves és vidám: itt olyan hangulatba kerül az ember, hogy messziről még a közeledő Bayer Zsolt is egy kedves fickónak tűnik.
Ilyen hangulatban készült mindenki a nagy pillanatra. Aki tehette, jó előre elfoglalta a helyét a tűző napon. Az első két sor a VIP: minisztereknek, államtitkároknak, fontos embereknek, kormányzati beszélő fejeknek, think-tank arcoknak fenntartva. Hátrébb a kevésbé prominensek. Patakokban folyik az izzadság a fekete bocskain és a fehér rakott blúzon: csorog a háton, elmossa a szemfestéket. Még hátrébb, az állóhelyeken sem jobb a helyzet, de a lelkesedés, a kíváncsiság töretlen. Kattognak a mobilok, egymást érik a szelfik, háttérben a színpad feliratával, Tusványos idei mottójával: Van, ami örök.
Ehhez képest jött az örökös miniszterelnök – akit, szakítva a hagyományokkal, ezúttal nem székely viccel, hanem egy zsidóviccel konferáltak fel –, és az unalomig ismert, az elmúlt hetekben, hónapokban szakadatlanul hallott fideszes kommunikációs panelek ismétlésén túl nem sokat mondott. Hacsak nem számítjuk azt, hogy talán a közönség megrökönyödésére is, előadta a “merjünk kicsik lenni” hangulatot:
gyönge az ország, kicsi a hadsereg, sovány a GDP, hozzá kellett nyúlni a szent tehén rezsicsökkentéshez, ráadásul a kilátásaink sem jók.
Hát nem éppen ezt várta a hallgatóság. Az első sorban ülő, a kisebbik kormánypártot, a KDNP-t vezető Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig bizonyára szintén nehezen tudta hova tenni, amikor Orbán arról beszélt, hogy “a kétharmados kormányt nem lehet feldönteni, koalíciós viták sincsenek, mert nincs koalíciónk”. Mint Orbán beszédéből kiderült, van viszont más: ambíció, méghozzá közösségi, nemzeti és európai szinten is. Jól passzolt is az energiahelyzetről előadott értékeléséhez, hogy “az ambíció fűt és hajt, ez a mi üzemanyagunk”.
A beszédet hallva tényleg legfeljebb csak az ambíció fűthette tovább a résztvevőket, a lelkesítő szavak aligha, így nem csoda, ha a zárszó után hamar ki is ürült a színpad előtti tér. Arra sem volt módja ezúttal a jelenlévőknek, hogy megszorítsák Orbán kezét, csináljanak vele egy közös szelfit, mivel a miniszterelnök a színpad mögé vonult le, és rögtön be is szállt a fekete mikrobuszába, majd elhajtatott – az út mentén csak integetni lehetett neki.
A szelfiigényeket Varga Judit igazságügyi miniszter igyekezett kielégíteni, és becsületére legyen mondva, mosolya az ötvenedik fotó után is ugyanolyan széles volt.
A többség azonban szelfi helyett inkább ebéd után nézett, mert üres hassal nehéz kicsit is lelkesedni. Így hamar komoly sorok torlódtak fel az étel- és italsátraknál. A kínálat pedig bőséges volt: sörök, üdítők, gyros, lángos, egytálételek, hurka, kolbász, szaftos húsok széles választéka – búzacsíra vagy szójatejes latte sehol. Ahogy “Fidesz-fröccsöt” sem találtunk, pedig Orbán a beszédében ezt ajánlotta, mondván: “Jó okunk van, hogy Fidesz-fröccsöt igyunk, az kétharmad-egyharmad”.
És, ha már az arányok és a keverés, akármennyire is hiányzott az Orbán-beszédből az erő, a motiváltság és a lelkesítés, sokat emlegetett idézet lesz a “kevert fajú népesség”, ahogy emlékezni fognak a kormányellenes demonstrálók is a “narkós hídfoglalókra”, az ellenzék pedig arra, hogy ők “a magyar életfa kipusztítására” szövetkeztek. Németországig is biztos eljut a híre annak a könnyen félreérthető orbáni mondatnak is, miszerint az uniós gázfogyasztás csökkentését célzó bizottsági javaslat kikényszerítésére van “német know how, régebbről”.
A magyar know how pedig a jelek szerint a Fidesz-fröccs, bár nyári melegben ezt sem szabad túlzásba vinni.
