Orbán Viktor, Márki-Zay Péter és Novák Katalin alap, de rajtuk kívül is bőven akadnak meghatározó arcok, akik érdemben befolyásolhatják Magyarország sorsát – akár itthonról, akár külföldről.
2022-ben Orbán Viktorra és Márki-Zay Péterre fogunk figyelni a leginkább. Áprilisig mindenképp: Orbán akkor is rendkívül érdekes, ha elveszti a választást, Márki-Zay viszont már nem, még akkor sem, ha Lázár Jánost legyőzve egyéniben bekerül a parlamentbe. Az előválasztáson meglepetést okozva győzött, az ellenzék ezért felsorakozott mögötte, de ha veszít, valószínűleg ugyanolyan gyorsan ki is hátrálnak mögüle azzal a tudattal, hogy legalább nem "saját ember" arcára égett a vereség.
Novák Katalin államfőként egy Márki-Zay vezette kormánnyal szemben lesz érdekes szereplő. Bár saját nézőpontja szerint nem lesz bábu, tőle sem várunk másmilyen keménységet, mint amit Áder Jánostól láttunk. Ő hébe-hóba visszaküldött néhány törvényt a parlamentnek megfontolásra, volt pár alkotmánybírósági beadványa is, de a legerősebben kifogásolt jogszabályokat gondolkodás nélkül aláírta. Elődje, Schmitt Pál még ennyit sem akadékoskodott.
Bár a magyarországi választást az egész világ figyelemmel kíséri, sokan az EU jövőjét meghatározó voksolást látnak benne, a világ, így hazánk sorsát azonban más történések, személyek is befolyásolják majd. Nézzük, kit érdemes figyelni idén:
Rogán Antal
A Miniszterelnöki Kabinetet vezető Rogán Antal alig szerepel már nyilvánosan (2021-ben azzal került be a hírekbe, hogy új felesége és annak családja majdnem megvett ezer hektár földet, ehhez pedig az állami tulajdonban levő Budapest Bank egymilliárd forintnál több hitelt kínált fel), informális befolyása viszont hatalmas, bizonyos területeken – például az állami hirdetéseknél – élet-halál ura.
Tavaly is több tízmilliárd ment el kormánypropagandára, a megbízásokon ugyanaz a kör keres. Rogán erős kampányt ígért 2022-re a "gyermekvédelmi" népszavazás elé, de biztosak lehetünk benne, hogy a választási kampány is ugyanilyen erős lesz. Karácsony Gergely főpolgármester szerint Rogán keze (pontosabban agya) van a Városháza-gate mögött, ahogy szerinte ő találta ki Gattyán György indulását is a választáson.
Rogán személyesen is intézkedik, ha kell: miután elégedetlenek voltak a kormánymédia teljesítményével, elküldték a Mediaworks vezetését. A 444 szerint Szabó László elnök-vezérigazgatót személyesen Rogán hívta fel, hogy kirúgja.
Hiába tudunk a fenti ügyekről is keveset, ennél is vannak átláthatatlanabb területek. A minisztériuma alá tartozik a Koncessziós Hivatal, amely 30 évre osztogat engedélyeket olyan területeken, mint az autópályák kezelése vagy a hulladékgazdálkodás. Tárcája felügyeli a szintén kiemelt ágazatot, a turizmust – pontosabban a Magyar Turisztikai Ügynökséget –, amelynek pályázati pénzei szintén aranybányát jelentenek a NER-hez kötődő vállalkozók számára.
Lázár János
A 2018-ban kegyvesztetté vált Lázár János a jelek szerint visszakapaszkodott: eddig kormánybiztosként felelt a Mezőhegyesi Ménesbirtokért, most viszont két, agráriumhoz kötődő közalapítvány vezetésébe is bekerült, és kibékült Csányi Sándor OTP-vezérrel. Abban azért nem lehetünk biztosak, hogy harmonikus lenne körülötte a légkör: a Vidékfejlesztési Kormánybizottság üléséről Navracsics Tibor olyan képet posztolt, amiről levágták a miniszterelnökkel srégen szemben ülő Lázár Jánost.
Most revansot vehet Márki-Zay Péteren, aki egyéniben kihívta Hódmezővásárhelyen. A kampányba már az előválasztás alatt beszállt Orbán Viktor is, aki először megosztott egy olyan videót, amelyen Lázár láttán jobban visonganak az asszonyok, mint Orbán érkezésekor, majd egy közös, halsütős képet is posztolt.
Nagy kérdés, hogy meddig emelkedik Lázár: a politikust rendre Orbán utódjaként emlegetik, és eddigi tudásunk szerint ambíciója is volna erre. Az önjelöltség azonban veszélyes a Fideszben, minél magasabbra vágyik valaki, annál nagyobb lehet a bukás.
Jakab Péter
Múltja miatt a Jobbik, illetve annak elnöke lóg ki leginkább az ellenzéki összefogásból, és a jelek szerint Jakab Péter tartja is ezt az attitűdöt. Ő az, aki nyilvánosan is kritizálja Márki-Zay Pétert. Az Mfor-nak adott interjúban például azt mondta, háromszor találkozott Márki-Zayval, legutóbb tavaly, mikor a jelölt arra kérte, álljanak be mögé. Ezt nem tették meg, mert Jakab szerint ott
egy olyan ember benyomását kapta, aki kicsit talán önfejű, kicsit erőszakos, és nem kész a kompromisszumra.
Jakab az említett interjúban végig a pártelnökök egységéről beszélt, érzékeltetve, hogy ezen Márki-Zay kívül esik. Az oda-vissza üzengetésekből látszik, hogy a felek között vannak konfliktusok, a nyílt részét pedig Jakab viszi. Gyurcsány Ferenc az ellenpont, aki arról posztol, Márki-Zay a kapitány, az ő szava dönt, és ha Márki-Zay nem akarja, hát ő nem kampányol.
Azt, hogy később hogyan mozog Jakab, nem tippelnénk meg, de 10 éves távlatban nem zárta ki, hogy miniszterelnök lesz.
Az Ördög ügyvédje
A választások előtt újra aktivizálhatja magát az Ördög ügyvédje, aki most éppen Varga Judit miniszter leleplezését ígéri. Hosszú idő után karácsony után publikált első posztja szerint a miniszter állítólagos magánéletéről vannak kompromittáló felvételek, ahogy a Völner-ügyben játszott állítólagos szerepéről is. Hogy ebből végül mi lesz, nem tudni, az Ördög ügyvédje két évvel ezelőtt még Rogán Antal leleplezését lebegtette meg, ami elmaradt.
Az ügyészség szerint a Borkai Zsoltot megbuktató Ördög ügyvédje Czeglédy Csaba DK-s politikus, amit az érintett tagad.
Jellinek Dániel
A magyar gazdaságnak kevés olyan ága van, amelyben nem növelte befolyását 2010-es hivatalba lépése óta a Fidesz-kormány, vagy legalábbis nem tett azért, hogy a külföldi szereplőket a magyarok rovására igyekezzen (akár jogi eszközökkel) kiszorítani. A választások előtt pedig mindig olyan érzése lehet az embernek, hogy a „hatalomátvétel” a szokottnál is nagyobb sebességgel zajlik. Bár az egyik nagy falatról, a ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airportról látványosan lemondott egy időre – a választásokig – a kormány, a másik régi fájdalom, a kiskereskedelemben való nemzeti tulajdonrész erősítése gőzerővel folyik tovább. A két ágazatban van két közös pont: nagyon sok (a soknál is több) pénzre van szükség a kívánt befolyás megszerzéséhez, és jó eséllyel az sem elég a sikerhez. Az üzleteknél a fogyasztókat sokkal jobban vonzza a kedvező ár, a nagy választék vagy éppen az akciók, mint a magyar tulajdonos, a reptér jövedelmezőségét is sok egyéb dolog befolyásolja – és ezzel tökéletesen tisztában vannak a jelenlegi gazdái is.
Van azonban még egy közös pont a két ágazatnál: Jellinek Dániel neve mindkét mozgolódásnál feltűnt. Miközben az egyik leggazdagabb magyar, Csányi Sándor OTP-vezér óvatosan fejtegette, miért nem érdemes beszállni a kiskereskedelembe, Jellinek volt az, aki szándéknyilatkozatot írt alá az Auchan itteni érdekeltsége felének átvételéről. Az Indotek vezérigazgatója volt az első, aki elismerte: magyar üzletemberekkel karöltve tárgyal a Budapest Airport megvásárlásáról. Jellinek állítja, ő jó üzleteket keres, és nem a NER része, ám bárhogy is van, tökéletesen beleillik a nemzeti nagytőkés kör Orbán (és Matolcsy) által kialakított képébe. Az, hogy merre lép – előre vagy vissza – sokat mondhat el a hazai konjunktúra állapotáról is.
Olaf Scholz
Orbán Viktor ugyan már hivatalba lépése napjától hangosan tiltakozik a német kormány ellen, az valójában még nem mutatta meg a foga fehérjét. Így egyelőre azt is nehéz megjósolni, hogy az új kancellár valójában mennyire lesz kemény ellenfele a magyar vezetésnek, és – ami talán még fontosabb, akár európai szinten, akár Budapestről nézve – mit tud kezdeni Angela Merkel örökségével.
Természetesen a 16 éven át hivatalban levő előd sem volt mindenható, elég csak arra gondolni, hogy a migráció kérdését minden igyekezete ellenére máig nem sikerült megoldani (sőt), Merkel meg tudta azonban őrizni azt az illúziót, hogy kormányában – akár nagykoalíciójában – tökéletes harmóniában tudnak működni, és hogy részben emiatt is az európai problémákra kívülállóként, vagy legalábbis azok felett állva tud kínálni megoldásokat.
Scholznak egyik sem adatik meg, elég csak arra gondolni, hogy a német ipar lassulása miatt már nem is elszenvedője lehet egy euróövezeti gazdasági lassulásnak, hanem akár eredője. Tudják ezt persze partnerei is a hagyományos európai berendezkedés határait feszegető Orbán Viktortól a hagyományos európai hatalmi centrumnak tartott német–francia tandemen jó ideje a hátsó hajtó helyét elfoglaló Franciaországig. Scholznak így nagy a tét, nyugodt határozottsága (vagy határozott nyugodtsága) azonban előny lehet a koalíciós vagy akár uniós nagy zajban.
Emmanuel Macron
A francia államfő már beiktatásakor sem csinált titkot abból, hogy a par excellence európai politikusként kívánja elfoglalni az Elysée-palotát: az Örömóda dallamára vonult be, és késlekedés nélkül kezdte szapulni az uniós játékszabályokat nem eléggé tisztelő kollégáit. Az, hogy máig ezekre a momentumokra emlékezünk, csak részben magyarázható azzal, hogy időközben a koronavírus-járvány elvonta az európai közvélemény figyelmét. Macronnak elnöki mandátuma finisében azonban újból alkalma nyílik arra, hogy csillogtathassa uniós skilljeit, ez ugyanis egybeesik azzal, hogy Párizs adja az EU féléves elnökségét.
Csak a naptár ronthatja el azok örömét, akik a második Jean Monnet eljövetelét remélik a most következő hat hónaptól, Macronra ugyanis április közepén államfőválasztás vár, ha pedig ezen sikerrel túlesik, jön egy parlamenti választás. Ezek pedig – bár külföldről nézve az uniós elköteleződés fontos töréspontnak látszik a jelöltek között – sokkal kézzelfoghatóbb dolgokon dőlhetnek el, mint az, ki mit gondol mondjuk a közös külpolitika jövőjéről.
A francia elnök számára mégis Európa lehet az a kiút, amelyen haladva esélye lehet megtartani az elnöki címet (az elmúlt húsz évben ez egyik elődjének sem sikerült) jobboldali kihívóival szemben. Így bár az uniós elnökség korlátozni fogja a kampányban uniós kollégái nyílt bírálatában, épp elég rejtett utalást hallhatunk majd tőle az Európát szélsőjobboldali ellenfeleivel a végveszélybe taszító, meg nem nevezett közép-európai ország(ok)ról, hogy az már-már a magyar választási kampányba való beavatkozásnak tűnhet.
Laura Kodruta-Kövesi
Ahogy a Nagy Kompromisszumkeresés Politikája a végóráit éli az EU-ban, úgy kaphat egyre nagyobb szerepet az újonnan létrehozott Európai Ügyészség, amely egy-két elszigetelt eset után nagyobb sebességbe kapcsolhat első teljes évében, 2022-ben. Az, hogy elnökéül nem egyet választottak ki a több tízezer eurokratából, hanem az unió egyik legkorruptabb államának tartott Románia volt korrupcióellenes főügyésze, Laura Kodruta-Kövesi került az élére, nyílt provokációval ért fel azon tagállamok számára is, amelyek a szuverenitásukra hivatkozva torpedózták meg annak idején az ügyészség felállítását. Köztük volt természetesen a magyar kormány is, amely épp a Brüsszelből elégtelennek tartott korrupcióellenes fellépés miatt nem jutott hozzá eddig az országot megillető uniós forrásokhoz.
Ez utóbbi vitának a kimenetele nagyjából biztosra vehető, a kérdés leginkább az, a kormány milyen gesztust tesz annak érdekében, hogy elinduljanak az utalások. És természetesen az, mikor teszi ezt meg: kivár a választásokig, és az uniós bojkottból politikai mártírként előnyt igyekszik kovácsolni, vagy enged a nyomásnak, és a pénzesővel igyekszik demonstrálni az ellenzék és az uniós vezetők előtt is európaiságát. Akármi is történik, Kodruta-Kövesi éber szemmel figyeli a fejleményeket, különösen, hogy az ügyészségben való részvétel kérdése is ott lehet a kormány számára felkínált opciók között. A főügyésznek elemi érdeke, hogy bizonyítsa szervezete fontosságát, a magyar kormánynak az az érdeke, hogy irányítani tudja, mely korrupciós eseteket tárnak fel – a megtisztulás éppúgy jól jöhet, mint pár éve a milliárdok.
Jerome Powell
A közért húspultja felett ámuldozva azt gondolhatjuk, a drágulás ördögi erők, a kormány vagy Matolcsy György személyes műve, ám az infláció olyan világjelenség, amelyre most olyan helyeken is rácsodálkoznak, ahol jó ideje nem találkoztak vele. Bár a Magyar Nemzeti Bank fentebb emlegetett elnöke sokszor leírta már, hogy a globalizáció helyett a gazdaság jövőjét szuperrégiós folyamatok határozzák majd meg, a mostani inflációs hullám még a „hagyományos” gazdasági rend világjelenségeként értelmezhető.
Magyarul: karosszékünkből szoríthatunk ugyan, hogy a jegybank sikerrel járjon az infláció minél előbbi (vagy legalábbis a választások előtti) leszorításával, de ahhoz, hogy a forint is normális mederben csordogáljon, és a világpiaci árak se úgy ugráljanak, mint borzok a John Lewis szép emlékű trambulinos reklámjában, ennél több kell.
Christine Lagarde-nál, az euróövezeti infláció megjelenésére rácsodálkozó EKB-elnöknél is több: Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nemrég (egy új washingtoni vezetés által) megerősített elnöke. Elég csak arra gondolni, hogy az itteni inflációt jórészt az üzemanyagárak elszállása okozza, és megértjük, miért fontos nekünk az Egyesült Államok monetáris politikája: az olajat dollárban jegyzik, a dollár erősödik – és miközben abba fektetnek, az olyan devizákat, mint a forint eladják, mélybe lökve az árfolyamot, és ezzel még tovább drágítva az olajat, meg gyakorlatilag minden mást, amihez köze van a nyersanyagnak alapanyagként, üzemanyagként vagy fűtőanyagként.
Ha a Fed közbelép az ott is szokatlan infláció megfékezésére, azt mi is megérezzük – a többi már tényleg a magyar jegybankon és a magyar kormányon múlik.
Donald Trump
Messze még a következő amerikai elnökválasztás – legyinthetünk, ám ugyanazzal a mozdulattal búcsút is inthetünk az ottani rendszer számos tradíciójától. Például attól, hogy egy bukott elnök egy életre bukott elnök marad. Nem árt emlékezni arra, hogy amikor Donald Trump (hívei szerint csalással) alulmaradt 2020 őszén ellenfelével, Joe Bidennel szemben, az elemzők második mondata mindig az volt: azért 75 millióan mégiscsak rá szavaztak, ezek az emberek pedig nem valamelyik nagy párt újabb nyakkendős politikusát látták benne, hanem egy baseballsapkás, túlsúlyos Amerika kapitányt. És nem csak ők: Trump visszatérése Orbán Viktor számára is komoly megerősítés lehet.
És Trump a háttérből tudatosan készíti elő második eljövetelét: azon túl, hogy már 100 millió dollárt gyűjtött össze, a párton belül építi ki hátországát. Ennek fontos mérföldköve lehet a 2022-es időközi választás, amelynek során 36 államban választanak kormányzót, de a regisztráltak dönthetnek a kongresszus 435 képviselőjéről, és a 100 fős szenátus 34 tagjáról is. Ez pedig kiváló lehetőség arra, hogy a párton belül megerősödjön a Trumphoz köthető irányvonal – nehogy még egyszer megtörténjen az, ami 2021. január 6-án a Capitoliumban: a galádul elcsalt választás eredményét jóváhagyták a republikánusok prominensei is. A volt elnök pedig már él is vele, az előválasztáson indulóknak nyújtott támogatása pedig – legalábbis szóvivője erről beszélt a CNN-nek – nyerő kártya bármelyik jelölt számára.
