„Nem leszünk gyarmat” – skandálta az Orbán-korszak kezdetén a Békemenet – az unió, a nyugati demokrácia, a globalizáció, a multikulturalizmus értékeiből sok tekintetben nem alap nélkül kiábrándult, felheccelt – sokezres tömege. Most nem szerveznek felvonulást, holott címlapsztorink szerint közel ezermilliárd forinttal adósította el és hozza függő helyzetbe Magyarországot a Kelettől a kormány két kínai beruházása, a Belgrád–Budapest vasútvonal és a Fudan Egyetem betelepítése – nem beszélve a paksi atomerőmű orosz bővítéséről. Pedig „a keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket.” Ezeket a szavakat Orbán Viktor mondta 2007. október 23-án. Az idő múltával alighanem mégis

úrrá lett rajta a nosztalgia.

Magyarország nem követi Amerika és az unió – a Világ rovatunkban bemutatott – Kínával és Oroszországgal szembeni kardcsörtető politikáját, sőt igyekszik visszafogni az eredménytelen és a saját gazdaságunknak sokat ártó szankciókat. Igaz, a németek is vacillálnak Navalnij megmentése és az olcsó orosz gáz között. Utóbbiról Gazdaság rovatunkban adunk betekintést.

Orbán elsőként ismerte fel az unióban, hogy a keleti vakcinák bevonásával lerövidítheti a járványt, és megvalósíthatja a világ egyik leggyorsabb oltási programját. Ám az életmentő gyorsaság sem menti fel a sajtó és az ellenzék által joggal követelt transzparencia alól, hiszen ennek hiánya is emberéleteket követel.

A kormány azonban hallgat, hogy az ellenzéket, hamisan, oltásellenességgel vádolhassa.

Pedig nagyon kevés kellene ahhoz, hogy nyugodtabban tartsuk oda a karunkat a kínai vakcinát tartalmazó injekciós tű elé. Például statisztikai számítás az oltottak későbbi megfertőződéséről, vagy olyan antitestvizsgálatok, amiket még Szerbiában is nagy számban végeznek, egyébként megnyugtató eredménnyel. Nálunk azonban csak őszre ígérnek hasonlót, addig maradnak a magánlaborok kétes értékű, ám drága vizsgálatai azoknak, akiknek kétségeik vannak a keleti vakcina hatékonyságával kapcsolatban, és persze Fókuszban rovatunk, amely ismét megpróbál némi információval szolgálni az állam helyett. Arról is, miért kiugróan magas a lélegeztetőgépeken lévők halálozási aránya nálunk. Meglepő a válasz, az viszont nem, hogy ebben az esetben is segítene az őszinte beszéd. Csak ezt, nem a több száz hiányzó ápolót és az egészségügy általános helyzetét kérjük számon, még 11 év pénzben fürdő kormányzás után sem. Bár a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformjának megpuccsolásáért történelmi bűn terheli a Fideszt, mint Gazdaság rovatunkból kiderül, most suttyomban előveszi az SZDSZ-es elképzeléseket a csaknem 1270 milliárd forint uniós pénz elköltését vizionáló egészségügyi tervében. Legalábbis a kórházbezárások tekintetében.

„Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat” – folytatta 14 évvel ezelőtt Orbán az ötvenhatos forradalom napján, de mondhatja ezt majd első ünnepi beszédében az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje is. Októberre lezajlik ugyanis az előválasztás, amelynek esélyeit Magyarország rovatunkban latolgatjuk a Medián felmérése alapján. Annyit itt is elárulhatunk, hogy a választók abban az ellenzéki jelöltben bíznak, aki már most, egyszerű, de hangos szavakkal és gesztusokkal beleáll a kampányba.

A szerző a HVG szerkesztője