hvg.hu: 10 év eltelt. Szépen megnőttetek. Mennyivel több most a Bike Maffia, mint hogy bringázó fiatalok visznek szendvicset az utcán élő embereknek?

Havasi Zoltán: Szendvicsekre és takarókra is szükség van a mai napig, ebben nem változtunk. Abban viszont igen, hogy ma már ezenkívül egy csomó rendszerszintű változásban gondolkodhatunk. Most egy hajléktalan nők számára tervezett nőgyógyászati rendelő kialkításánál tartunk. A hidropóniás fűszerkert-projektünkkel pedig egy olyan modellt indítunk el, amely számos családnak adhat majd munkát. Tulajdonképp az elmúlt 3-4 évben pörögtünk fel egyre magasabb fordulatszámra. Mondanám, hogy intézményesültünk, de utálom ezt a szót. Nem akarunk azért nagyon nagyra nőni.

hvg.hu: Mi volt a legnagyobb dobás, ami után kilőttetek és volt-e olyan kudarc, amikor elgondolkodtál, hogy abbahagyod?

H. Z.: Az első nagyobb dobás, amire igazán odafigyeltek, a Krízis nevű akciónk volt 4-5 évvel ezelőtt. Amikor bejött a nagy hideg, sok ezer ember jött el adományozni úgy, hogy tudták, hogy hajléktalan embereknek visszük. Mintha nyoma se lett volna annak a durva előítéletességnek, ami velük kapcsolatban él és ami miatt én elkezdtem annak idején ezt az egészet. Rendkívüli hideg volt, ezt mindenki érezte a saját bőrén is, ez segített nekik szolidárisabbá válni talán.

Havas Zoltán

Fazekas István

Kudarcnak azt élem meg, hogy mi naivan álltunk bele ebbe az egészbe. Amikor mi odamegyünk, hogy megcsináljuk és baromi jó lesz, akkor az intézmények részéről az a reakció, hogy oké, hogy de nekik rohadt sok melójuk lesz vele. Szóval sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az intézményi ellátást ne terheljük, hanem segítsük. 

hvg.hu: Honnan jött a hajléktalan nők számára tervezett nőgyógyászati rendelő ötlete?

H. Z.: Bicskei Levente önkéntesünktől. Az egyik családi átmeneti otthon igazgatójával beszélgetett, aki elmondta, hogy mekkora feszültséget okoz az alapvető egészségügyi és tisztasági feltételek hiánya. Az erre szükséges összeget, 9,8 millió forintot alig hat nap alatt dobták össze a támogatóink. Nőnapi nyitást tervezünk jövőre.

hvg.hu: Mi a női hajléktalanság és a férfi hajléktalanság közötti különbség?

H. Z.: A nők kevesebben vannak, de sokkal speciálisabb igényeik vannak. Kiszolgáltatottabbak, sokkal nagyobb veszélyben vannak az utcán - persze a férfiak sincsenek biztonságban. A rendelőben mentálhigiénés szakember is lesz, mert az még a “sima” nőgyógyászati ellátásban se ártana, de ezek a nők számtalan megaláztatáson mentek keresztül az életükben, nem csoda, ha a vizsgálatot is annak élik meg néhányan. És persze nekik törődni kell a menstruációs szegénységgel és egyéb speciális női problémával is az utcán.

Fazekas István

hvg.hu: A kertben egy speciális technológiával termesztenek majd rászoruló családok. Miért fűszer? Miért nem veteményes, amit megehetnének azok is, akik termelik?

H. Z.: Mert a fűszert tudjuk éttermeknek eladni, ebbe szívesen beszállnak. Nem romlik meg, sokáig eláll. De a fűszer csak a kezdet, később szélesítjük majd a skálát, ha ez beindult. A lényeg, hogy a családoknak legyen munkájuk és bevételük.

hvg.hu: Ex-marketingesként ismered valamennyire a magyar vállalati kultúrát. Mennyire adja el a Bike Maffiát és mondjuk az Age of Hope-ot a 'szexi rosszfiúk jótékonykodnak'-imidzs?

H. Z.: Ez abszolút működik. Akik ezen a területen dolgoznak a nagyobb cégeknél, azok pont azt keresik, mitől lehet izgalmasabb, őszintébb a jótékonykodás. Nekünk ezen nem kell külön dolgoznunk, ilyenek vagyunk alapból és ez hitelesebbé is tesz minket, mintha megjátszanánk a jótündért. Nem terézanyák vagyunk, hanem melósok, ha segítségről van szó. Metált hallgatunk és koncertekre járunk. A marketing osztályokon is fiatalok dolgoznak, ez bejön nekik.

hvg.hu: Vannak olyan szereplők, akikkel viszont nehéz együtt dolgozni? Mi a helyzet a rendőrökkel, akik hivatalból kell, hogy zaklassanak bárkit, aki életvitelszerűen tartózkodik az utcán?

H. Z.: Nekem baromi jó a tapasztalatom velük, főleg amikor tényleg nagyon hideg van. Nyilván ott is vannak borzasztóan előítéletes emberek, de velük ritkán találkozunk. Annyit szoktak kérni, hogy szóljunk, ne maradjanak szétszórva holmik a hajléktalan emberek után.

hvg.hu: Gondoltad volna 20 éve, hogy hajléktalanok megsegítése lesz a hivatásod?

H. Z.: 20 éve nem. 30 éve igen és 10 éve is. 20 éve pont egy olyan időszakot éltem, amikor nem ez motivált. Akkor máshol kerestem felületet a kreativitásnak, de akkor sem voltam előítéletes. 12-13 éve kezdett el borzasztóan foglalkoztatni a téma az akkori társadalmi apátia kellős közepén.

Fazekas István

hvg.hu: Ezt tanultad otthon? Vagy útközben volt egy fordulat az életedben?

H. Z.: Pont tegnap temettük el apám testvérét, édesapámat pedig közel 20 éve. Mindketten nevelőintézetben nőttek fel. Aztán van egy anyám, aki mindig segíteni akart mindenkin. Rakd össze ezt a kettőt. Szóval olyan helyről jövök, ahol ez alap volt.

Dolgoztam autista gyerekekkel is pár évet. Az érzékenység megvolt korábban is, csak a tagadás is mellé. Annak a tagadása, hogy a másokkal való mélyebb törődésnek van létjogosultsága, meg ezzel foglalkozni kell. Ugyanazt csináltam, mint a legtöbb ember, elfordítottam a fejemet. Most meg lehet, hogy túlzás, hogy a társadalmi problémákat ennyire mélyen élem meg. Miközben sokan azt mondják, hogy lazulj már egy kicsit. Nem annyira megy.

hvg.hu: Nem tudsz örülni dolgoknak?

H. Z.: Nehezen. Tavaly volt először ilyen, hogy hosszabb ideig, - kicsit több, mint egy hétig - nem dolgoztam fejben. Pedig muszáj pihentetni néha az agyadat és jutalmazni magad.

hvg.hu: A barátnőd hogyan tolerálja ezt az egészet?

H. Z.: Egy darabig ő is besegített és a mai napig önkénteskedik néha. De egyrészt neki is baromi sok a dolga, másrészt pedig jobb, ha nem keverjük ezt bele a közös életünkbe.

Fazekas István

hvg.hu: A kitaszítottság, a társadalmon kívül állás olyasmi, amivel tudsz azonosulni?

H. Z.: Abszolút mértékben. Az, amikor pár rossz döntés elég ahhoz, hogy az utcára kerülj, vagy kisiklik az életed és van egy olyan rendszer mögötted, ami ezen nem tud segíteni, az elkeserítő. A bike maffiázást megelőző két-három évben sokat beszélgettem hajléktalan emberekkel. Olyan arcokat ismertem meg, hogy akaratlanul is folyton előjött a kérdés: “te mit keresel az utcán?”. Rendes munkahely, vállalkozó, több autó, aztán totál lejtmenet mentálisan is.

hvg.hu: Többen vannak az utcán, mint 10 éve?

H. Z.: Nem. A szabályozásoknak köszönhetően bujkálnak az emberek. 9-10 éve sokkal könnyebben találtunk embereket az utcán. Az ellátó intézményekben viszont - úgy tudom - sokkal többen vannak. Ennek örülök, mert én is azt szeretném a legjobban, ha egyáltalán nem kéne az utcán dolgoznunk. Néha megvádolnak minket, hogy azért vannak itt a hajléktalan emberek, mert kijövünk “etetni” őket. Én meg erre azt mondom, hogy ember, gondolkodj már, azért, mert egy héten kétszer-háromszor hozunk pár szendvicset, takarót, meleg teát, senki nem fogja bevállalni azt a sok szörnyűséget, ami az utcán éléssel jár. Ez egy felületi kezelés szerintünk is, mégis baromi fontos.

hvg.hu: Akkor ez egy pozitív változás.

H. Z.: Abszolút. Éppen ezért fontos most már az is, hogy a tűzoltáson túl csökkentsük a velük szemben táplált rengeteg előítéletet is. Rengeteget hívnak minket előadni iskolákba, főiskolára, egyetemre is. Ilyenkor nem csak a hajléktalan ellátásról beszélünk, hanem a társadalmi vállalkozásról is, hogy miért fontos ez. Aztán közlöm, hogy tudom, hogy most elvesztettem a hallgatók 90 százalékát, de ebben a startupban évvégi profit, na az nincs. Ellenben fantasztikus dolgokat lehet kihozni belőle.

Fazekas István

hvg.hu: “Bár soha nem politizáltam, de volt az életemnek olyan szakasza, amikor igazi seggfej voltam” - mondtad korábban nálunk. Na mesélj! Mi volt az oka?

H. Z.: Nem foglalkoztam a saját nyomoromon kívül semmi mással. Sokkal jobban kellett volna odafigyelnem a párkapcsolataimra, a barátaimra, a szüleimre. Egy csomó restanciám van az életben, amit jobban kellett volna csinálni. Persze ezen károgni utólag elég szánalomra méltó dolog. Szóval nem mea culpázom, vagy papot játszok, hanem ettől érzem jól magam, hogy amit akkor elszúrtam, azon most javítok egy kicsit ezzel.

hvg.hu: Kompenzálsz?

H. Z.: Tulajdonképpen igen, vállalom. Senki sem születik jónak, vagy rossznak.

hvg.hu: Mielőtt belevetetted magad a BBM-be, a hazai underground élet oszlopos tagja voltál. Szórólap tervezés, buliszervezés, miegymás. Hogyan találtatok egymásra?

H. Z.: A telepi társaság egyik része Bonanza Banzait hallgatott, amit én rühelltem. Elindultam a metál és a nagyon underground stílusok felé, ipari zenék, miegymás. Nagyjából 13 éves koromban tévedtem le először a Fekete Lyukba. Idősebb haverjaim voltak és én is idősebbnek néztem ki, úgyhogy beengedtek. Az tetszett meg az egészben, hogy egy kritikus világnézet uralta az egészet. A rendszer úgy általában szar, van mi ellen lázadni és ezt a művészi önkifejezés milliónyi területén tudod artikulálni úgy, ahogy te akarod.

A másik, hogy a 90-es években ez volt, vagy a diszkók, ahol folyamatosan verekedések voltak, vagy büdös bunkók nyomulós csajozása. Mi is csajozni akartunk persze, de ott nem ez volt a vezérfonal, hanem volt valami, ami összekötött.

hvg.hu: Él ebből még valami ma?

H. Z.: Az biztos, hogy nagyjából az egyetemig semmiféle kritikai érzéket nem tanulnak a gyerekek. Ott mintha gépeket nevelnének. Nem tanulni tanítanak meg, hanem azt mondják, hogy tanuljál b*zmeg. A szabad gondolkodás, az önkifejezés elengedhetetlen, a mai oktatási rendszer ennek pont hátraarcot mutat.

A színtér viszont még él. Tavaly eljutottam végre újra Fekete Zaj fesztiválra, ahol megint nagyon jó emberekkel találkoztam. A legkeményebb zenék mennek, de kis túlzással egy hangos szót nem lehetett hallani.

Fazekas István

hvg.hu: Fontos neked a karácsony?

H. Z.: Persze, mindenkinek fontos, aki ünnepli, a családdal én is szeretem azt a pár órát, de ha a Bike Maffiát nézzük, akkor a karácsony nem fontos, a hideg az igen. Soha nem csináltunk ilyen tematikájú gyűjtést és amíg itt vagyok, addig nem is lesz ilyen. Ha ilyenkor összejövünk hajléktalan emberekkel együtt ünnepelni, az oké, de a karácsonyra felhúzni egy kampányt az nagyon nem.

hvg.hu: Tavaly megkaptad Karácsony Gergelytől a város kulcsát. Van a telefonodban politikus telefonszám? Ők szoktak keresni?

H. Z.: Nincs, de olyan volt már, hogy politikusok küldtek nekünk pénzt, ráadásul különböző helyekről. Pár ezer forintról beszélünk, tehát civilként adták, nem befolyást akartak vásárolni. Az amúgy sem menne. Nyilván könnyebb lenne úgy pályázni, hogy van hátszél mögöttünk, de ha ez az ára, hogy nem nyerjük meg, akkor nem nyerjük meg. Az elmúlt 10 évben sem volt erre szükségünk és a jövőben sem lesz.

hvg.hu: Van a BBM-n belül keménymag rajtad kívül, akik a kezdetektől részei a csapatnak?

H. Z.: Már nincs. A mostani csapatban vannak, akik velünk vannak már 4-5 éve, olyanok is, akik vissza-vissza térnek, de például tavaly is elmentek öten. Egy új modellt gondoltam ki és mint minden szervezetnél, vagy vállalatnál, ahol váltás van, kiderült, hogy ezzel nem mindenki tud, vagy akar együtt élni. Ma mindenesetre jobban működünk, mint valaha.

hvg.hu: Mit szólsz az utóbbi idők címlapsztorijaihoz, melyeken a Budapesten hemzsegő hajléktalanok tönkreteszik a várost?

H. Z.: Mit tudok erre mondani? Bántja a szememet, bántja a lelkemet. Mindig lehet találni ellenségképet. A hajléktalan emberek meg tényleg a legegyszerűbb célpont. Ott van tessék, a koszos bácsi, egész életében nem tanult, azért van az utcán, ezt baromi egyszerű leírni. Nyilván buborékban élek, de én úgy látom, hogy egyre kevésbé vevők erre az emberek.

hvg.hu: Ez azért most mégis egy hosszabb ideje tartó kampány. Hatással van a munkátokra?

H. Z.: Mondok egy példát. Amikor 2018-ban bejött az új rendelet, ami büntetni kezdte a közterületen életvitelszerűen tartózkodást, vagyis a “hajléktalankodást”, akkor ömleni kezdtek hozzánk az önkéntesek és az adományok, rengetegen írtak, hogy nekik ebből elegük van ebből a gyűlöletcunamiból, hogyan tudnak segíteni.