Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként mondta ki: „a bérlővel még életében együtt lakó gyermeknek” kell tekinteni az unokát is, ha szülőjének halála után a nagyszülővel élt nevelt gyermekként.
A beadvány egy bírótól érkezett, akinek az állam által indított perben kell döntenie: bár a tulajdonos Nemzeti Eszközkezelő (a hiteleiket törleszteni nem képes egykori hitelfelvevők lakásait kezelő szervezet) annak idején hozzájárult az unoka beköltözéséhez, a nagyszülő halála után ki akarják őt lakoltatni. Az állam arra hivatkozik, hogy az eszközkezelőről szóló törvény szerint csak „a bérlővel még életében együtt lakó gyermek” folytathatja a bérleti jogviszonyt, unoka nem.
A bíró ezt a paragrafust tartotta Alaptörvény-ellenesnek, és a megsemmisítését kérte. Ezt az Ab arra hivatkozva utasította el, hogy más, átfogóbb törvények a nevelt gyermeket egyértelműen a saját gyermekkel azonos jogokkal ruházzák fel, vagyis elég, ha ezeket a jogszabályokat alkalmazzák. Ezért az alkotmánybírák elégnek tartották, ha erre mint alkotmányos követelményre hívják fel a figyelmet. Ezzel a Budai Központi Kerületi Bíróság bírájának dilemmája kezdeményezésélnek elutasítása ellenére megoldódott:
az állam követelését bizonyosan el fogja utasítani, és a már felnőtt, családos unoka bérlőként ott maradhat a lakásban, ahol már régóta élt.
