Még neve sincs, be sem jegyezték azt a rejtélyes céget, amelynek tevékenységéről azzal a címmel adott hírt egy portál, hogy “katonai küldetésekre alakul egy nem mindennapi magáncég Magyarországon”. Az ominózus cikkben megszólaló Bagjos Richárd neve katonai körökben nem ismert, biztonsági őrként viszont igen. A férfi tavaly azzal került bele a Blikkbe, hogy idén ősszel az Észak-sarkra megy.
Szinte az egész magyar sajtóban végigfutott az a hír (a hvg.hu is átvette), amely szerint alakulóban van egy, a nemzetközi porondon magát megméretni szándékozó magyar katonai magánvállalat. A hírről elsőként az a Növekedés.hu számolt be, amelyen Matolcsy György jegybankelnök is publikálni szokott, így nem csoda, hogy a magyar “magánhadsereg” születéséről szóló hírt azonnal felkapta a média. A portál az információt a cikkben is megszólaló Bagjos Richárdra hivatkozva írta meg, akiről az írták, hogy ő a megalakuló katonai magánvállalat szakmai koordinátora. “Minden egyes emberem jelenleg is dolgozik, vagy leszerelt egykori zsaru vagy honvéd. Ismerem a szakma krémjét, szóval nálam fut az összes jó ló!” – nyilatkozta Bagjos magabiztosan a lapnak.
A magyar “magánhadsereg” megalakulásáról szóló hírre katonai és biztonságpolitikai körökben is felfigyeltek. Az ugyanis valóban nem lenne mindennapi, hogy egy magyar érdekeltségű cég jelenik meg egy külföldön már meglehetősen telített piacon. Noha valóban vannak ilyen, az angol szakirodalomban csak PMC-nek (private military corporationnek, azaz magánkatonai vállalatnak) nevezett cégek szerte a világban, ezek nagyon távol állnak azoktól a vállalkozásoktól, amelyek a magyar magánbiztonsági piacon jelen vannak.
A PMC-k által nyújtott szolgáltatások sokfélék lehetnek, vannak olyan piacvezető külföldi cégek, mint például a Sandline International vagy az Executive Outcomes, amelyek hadműveleti szolgáltatást is nyújtanak, de a magánkatonai vállalatok főleg kiképzésekre, logisztikai támogatásokra vagy éppen privát hírszerzésre, tanácsadásra szakosodtak. A PMC-k helyzetét nehezíti, hogy az efféle civil cégek által bérelt “biztonsági őrök” a nemzetközi jog alapján illegális tevékenységet végeznek, amennyiben hadműveletekben is részt vesznek. Ennek ellenére nem csökken a PMC-k jelenléte, sőt azzal, hogy például Irakból és Afganisztánból is kivonultak az amerikaiak, inkább nőni fog. Igen ám, de a PMC-s piacot jól ismerő katonai forrásaink szerint ezen a területen nem igazán rúghat labdába egy semmiből felbukkanó magyar cég, főleg úgy, hogy a háttere tisztázatlan.
A titokzatos cég szakmai koordinátoraként bemutatott Bagjos Richárd a Linkedinen hozzáférhető angol nyelvű életrajza szerint a középiskola elvégzése után a Magyar Honvédségnél dolgozott katonai rendészként és fegyveres őrként, tehát mindössze két évig volt katona. Utána Sárospatakon dolgozott biztonsági őrként, majd 2001-ben, miután Budapestre költözött, “orosz ipari cégeknél” dolgozott “külsős tanácsadóként”, később pedig Friderikusz Sándor villáját őrizte. Az életrajza szerint fegyveres őrként és “magánbiztonsági tanácsadóként” dolgozott az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Karabahban, Ukrajnában, Cipruson, Líbiában, Törökországban, a Jordán Királyságban, Jemenben, Irakban és az Egyesült Arab Emírségekben. Az életrajzában egyetlen olyan céget találtunk, amire PMC-ként utal, eszerint 2009-ben többször dolgozott Irakban egy Marshall Team nevű cégnél. Ám hiába kerestünk ilyen nevű céget a katonai magánvállalatok között, sem Irakban, sem máshol nem találtunk, az internetes keresés csak egyetlen találatot adott a titokzatos Marshall Teamre, mint magánkatonai vállalatra: ez Bagjos Linkedinen szereplő életrajza.
“Nem állítom, hogy szeretem a munkámat, de hozzászoktam és elviselem a vele járó terheket. Talán erre születtem. Higgye el, értek a munkámhoz. Hamarabb szétszedek egy Kalasnyikovot, mint ahogy meghámozok egy szem krumplit” – ezt Bagjos 2015-ben nyilatkozta a Népszabadságnak, a napilapban akkor “Semmi pénzért nem menne Szíriába a magyar terroristavadász” címmel jelent meg róla egy riport. Ebben Bagjos arról mesélt, hogy a világ legveszélyesebb helyein dolgozik fegyveres biztonsági őrként. “Egy bagdadi kórház beléptetőrészlegén ügyeltünk, amikor szunnita lázadók hirtelen géppisztolysorozatot adtak le ránk. Ilyenkor a védekező lövések mellett fedezéket kell keresni és segítségül kell hívni a kollégákat. Pontosan így tettünk és közös erővel sikerült megfutamítanunk a terroristákat” – osztotta meg egyik kalandját az újságíróval.
Tavaly viszont Bagjos már a Blikkben azzal a tervével állt elő, hogy 2021 őszén helikopterrel utazik egy orosz katonai támaszpontra, onnan pedig “hóban-fagyban egyedül” teszi meg a hátralévő száz kilométeres utat a föld legészakibb pontjára. Mindezt azért, hogy a végén kitűzze a magyar zászlót. A Blikk akkori cikkében egyébként azt írta, hogy Bagjos, az “egykori terroristavadász” tíz éve szögre akasztotta a fegyvert, azóta “biztonsági szakértőként” dolgozik, és mivel túl egyhangú neki a civil élet, ezért megy az Északi-sarkra. És hogy ölt-e már embert a “terroristavadász”? Nos, ezt a kérdést nemcsak a Népszabadságnak adott hat évvel ezelőtt interjúban mismásolta el, hanem egy olyan videóriportban is, amit egy gyerekkori barátja készített vele Egy harcos portréja címmel. Azt viszont állítja, hogy már lőtt emberre.
Az előzmények fényében és a sajtóban megjelent magyar “magánhadseregről” szóló hír miatt a hvg.hu is felkereste Bagjos Richárdot, hogy megtudjunk részleteket a titokzatos vállalkozásról, de a beszélgetés végére sem lettünk okosabbak.
Bagjos a beszélgetésünk elején szabadkozott, amiért a médiában megjelent hírek alapján úgy tűnhet, mintha harcoló zsoldosokat toborozna külföldre, noha erről szerinte szó sincsen. “Ez nem egy katonai cég, hanem egy civil. Nem katonákat, nem zsoldosokat viszek ki külföldre, hanem olyan szakembereket, akik katonai szakfeladatot tudnak ellátni” – utalt az állítása szerint még csak alakulóban lévő vállalkozás profiljára.
Ám hiába szerettünk volna megtudni még több részletet a titokzatos cégről, mert kiderült, hogy az még be sincs jegyezve, sőt, még neve sincsen. Akkor sem tudtunk meg többet, amikor a leendő cég tulajdonosairól kérdeztük Bagjost, a férfi mindössze annyit árult el, hogy a társaságnak, amit Dubajban jegyeznek majd valamikor be, több tulajdonosa lesz. Állítása szerint a pénzügyi befektető egy magyar származású, de külföldön élő üzletember, de társul a cégbe egy olyan vállalkozó is, akinek Magyarországon vannak biztonsági cégei. De hogy kik ezek az emberek, azt Bagjos arra hivatkozva nem árulta el, hogy a cégbe társuló magyar vállalkozó “még nem döntötte el, hogy a két-három cége közül” melyiket viszi majd külföldre. “Azért lesz az Emirátusokban bejegyezve a cég, mert a fő befektetőnk ott működtet egy cégcsoportot. És könnyebb onnan (mármint Dubajból – a szerk.) elmenni a konfliktusos zónákba, mint Magyarországról” – magyarázta Bagjos, ezúttal hangsúlyozva, hogy ő sem a leendő cég vezetésében nem lesz benne, tulajdonosa sem lesz. A feladata állítása szerint mindössze annyi, hogy összetoborozza hozzá a szakembereket, ez Bagjos szerint már ott tart, hogy ezer fős adatbázisa van.
És hogy miért éppen őt bízta meg ez a rejtélyes csoport a koordinációval, arra is adott választ: “Azért esett rám a választás, mert több mint 20 éve dolgozom a magyar biztonsági piacon. A munkámból adódóan iszonyat nagy kapcsolatrendszerem alakult ki. Nem azért ismerek katonákat vagy rendőröket, mert bármi közöm is lenne valamilyen szinten hozzájuk, hanem azért, mert a munkámból adódóan rengeteg emberrel dolgoztam, innen ismerek embereket.” Arra a kérdésünkre, hogy ő dolgozott-e korábban PMC-nek, igennel válaszolt. Rákérdeztünk a Marshall Team nevű cégre is, merthogy az életrajza szerint ennek a vállalkozásnak dolgozott 2009-től, amikor Irakban járt, de állítása szerint “az túlzás”, hogy nekik dolgozott volna, mint mondta, “csak közvetetten” dolgozott nekik. “Ez a cég már nincs a palettán. Ez egy külföldi cég volt, elég bonyolult háttérrel, “megszűnt, semmi létjogosultsága nincs már a piacon” – reagált arra a megjegyzésünkre, hogy a Marshall Teamről semmilyen érdemleges információt nem találtunk, pláne nem a PMC-k piacán.
“Az afgán kormánynak azért adtuk be hirtelen az ajánlatot, mert úgy gondoltuk, ha van egy állományunk, azzal már egy referenciamunkát tudnánk végezni” – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy ha még nincs is bejegyezve a cég, akkor mégis miért adtak ajánlatot az afgán kormányzatnak. (Érdekesség, hogy a férfi állítása szerint aznap adtak ajánlatot az afgánoknak, amikor a Növekedés.hu-n megjelent róluk a cikk.)
Legnagyobb meglepetésünkre Bagjos sem túl optimista, szerinte az afgánok ki fogják őket kosarazni. Szerinte ugyanis “borítékolható lesz a válasz” és ha válaszolnak, akkor Kabulból majd azt üzenik: “igen, köszönjük szépen, szeretnénk a szolgáltatásaikat, de nem tudunk fizetni”.
De Bagjosék kedvét ez nem szegi, mert mint mondta, amúgy is kivárnak. Nem most alakul a cég, hanem később. Majd ősszel. Azt mondta: meg kell várniuk az októberi iraki választást, hogy kikből áll majd az új kormány és “csak utána szeretnének különféle lehetőségekhez nyúlni”, mármint azok a még homályban lévő körök, akik Bagjos állítása szerint megbízták őt a koordinációval.