Futószalagon fogadtak el vitatott törvényeket, a Jobbik kisegítette a kormánypártokat, Orbán Viktor szócsatákat vívott Jakab Péterrel, és sok milliós pénzbírságot kaptak ellenzéki politikusok – erről szólt az Országgyűlés idei tavaszi ülésszakának majd’ 300 órája.
Melegellenes törvény, Fudan-jogszabály, a meddőségi klinikák államosítása, bérlakástörvény – az utóbbi időszak négy, talán legtöbbet bírált törvénye, melyeket ráadásul egyetlen nap alatt, a tavaszi ülésszak utolsó, június 15-i ülésén szavazott meg az Országgyűlés. A négyhónapos ülésszakban (február 15-től június 15-ig) ezzel együtt 32 ülésnapot tartottak, a képviselők pedig összesen 293 órát és 45 percet vitáztak, szavaztak, üléseztek. A tavaszi ülésszak néhány fontos törvénye és módosítása:
- A meddőségi magánklinikák “államosításával” a teljes meddőségi programot állami kontroll alá vonják, ráadásul homályos indokokra hivatkozva.
- A kormány látszólagos visszakozása ellenére megindult a Fudan Egyetem budapesti kampuszának előkészítése: ingatlanátadással, projektcég-alapítással.
- A homoszexualitás a pedofíliával összemosva tudatosan térítették el a pedofilellenes törvényt, amit Áder János aláírt, a kormányfő pedig folyamatosan magyarázkodik miatta.
- A világörökségi helyszínen fekvő önkormányzati lakások kedvezményes értékesítésére kötelezték a helyhatóságokat, amivel a NER-elit tagjai is jól járhatnak.
Az elmúlt hónapok azonban nemcsak az utcai demonstrációkat és heves tiltakozást kiváltó fenti négy törvényről maradnak emlékezetesek, hanem az ellenzék által hatalomátmentőnek mondott, állami százmilliárdokat alapítványokhoz csatornázó parlamenti döntésekről, a maradék egyetemek nagy részének "modellváltásáról". Ezekkel együtt 102 törvényt fogadott el a négy hónap alatt az Országgyűlés, ezek közül a kormány 93-at, kormánypárti képviselők 8-at nyújtottak be, egyet pedig bizottság kezdeményezett. Az ellenzéki és független képviselők hiába adtak be 59-et, egyet sem szavaztak meg belőlük.
A tavaszi ülésszak nem csak gombnyomogatásról, szavazásról, hanem heves szócsatákról és beszólásokról, valamint az ellenzéki képviselőkre kiszabott rekordösszegű, sokmilliós pénzbírságokról is szólt. Az ellenzéki politikusok közül is főleg a Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje, Jakab Péter próbálta Orbán Viktort kihozni a sodrából napirend előtti felszólalásaiban. Egyszer letolvajozta a miniszterelnököt, és megállapította, hogy “önökből kijönne egy komplett börtönválogatott”. Ezekért még csak elvették tőle a szót, de az a kérdése, miszerint "Mi a helyzet a rabszolgatörvénnyel, ficsúrok?" annyira felbosszantotta Kövér László házelnököt, hogy rekordösszegű, 9,6 milliós pénzbírságot szabott ki Jakabra az Országgyűlés méltóságát sértő szavai miatt. A tavaszi ülésszakban egyébként a büntetésekkel amúgy sem fukarkodó házelnök sorra döntött bírság-rekordokat. Jakab előtt rövid ideig a Párbeszéd politikusa, Tordai Bence tartotta a rekordot 8,2 milliós büntetésével, amit azért kapott márciusban, mert egy kérdéssel lépett oda a pénzügyminiszterhez.
Kövér László végre észrevette, hogy a rekordbüntetésekből az ellenzék kovácsol fegyvert
Úgy tűnik, az ellenzék megpróbál politikai tőkét kovácsolni abból, hogy Kövér László parlamenti elnök sorozatban egyre nagyobb összegekre bünteti a parlamenti képviselőiket. A házelnök szigora a legritkább esetben sújt le kormánypárti politikusra, pedig személyeskedő, olykor kocsmai stílusú beszólásból egyik politikai oldalon sincs hiány.
2018 óta eddig 547 törvényt fogadtak el
A tavalyi év a veszélyhelyzeti jogalkotás során hozott, sokat bírált hatalomkoncentráló intézkedésekről szólt, de ekkor döntöttek az ellenzéket közös listára kényszerítő választási törvény módosításról is. A ciklus korábbi éveiben sem volt hiány a kedélyeket borzoló jogszabályokból. Ilyen volt 2019-ben az MTA megcsonkítását, a kutatóintézetek leválasztását lehetővé tevő törvény, 2018-ben pedig a Stop Soros törvénycsomag vagy a tüntetéshullám ellenére elfogadott túlóratörvény.
Minden évre jutott egy Alaptörvény-módosítás is, a legtöbb bírálatot ezek közül a 2020-as, a kilencedik kapta, amellyel rögzítették, hogy "az anya nő, az apa férfi".
A negyedik Orbán-kormány megalakulásától, 2018. májusától mostanáig összesen 547 törvényről döntöttek a képviselők, és ebből a parlamenti ciklusból még csaknem egy év hátravan. Ha marad ez a munkatempó, akkor a kétharmados kormánypárti többségű törvényhozás éppen csak tartani tudja az előző négyéves ciklus jogalkotási számait, hiszen 2014-2018 között 730 törvény született. Ez pedig a 2010-es kormányalakítás után turbófokozatra kapcsolt jogalkotás miatt a törvénygyár elnevezést kiérdemlő parlament tempójának lassulását jelzi, hiszen 2010-2014 között még 859 törvényt hoztak.
Az ilyesfajta futószalag-törvénymunka ugyanakkor még zavarta a 30 évvel ezelőtti Orbán Viktort. Az akkor ellenzéki képviselő Orbán 1991. december 11-i ülésén azt vetette az Antall-kormány szemére, hogy "az elmúlt másfél évben a Parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése". Sőt, Orbán akkor azt is felrótta, hogy
"Magyarság és nemzeti karakter kérdéseiben, mint tudjuk, a kormánypártok mindenki másnál illetékesebbnek érzik magukat."
De 20 évvel később, immár második ciklusát kezdő kormányfőként Orbán Viktor még magát is óva intette attól a gyakorlattól, hogy törvénygyárrá változtassa a parlamentet. A miniszterelnök 2011. február 14-én, a parlament tavaszi ülésszakának megnyitóján beszélt arról, hogy "ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket (…) akkor mi sem juthatunk messzire. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak. Magyarország megújítását nem tudjuk elvégezni mi magunkban itt, a Parlament falai között."
Hiába ódzkodott Orbán törvénygyártól és a törvényhozó robotoktól, már akkor rácáfoltak a számok, amikor ezt kimondta, hiszen az Orbán-kormány a már addig eltelt szűk egy évben is páratlanul gazdag törvényalkotási munkát tudott felmutatni, ami nem csoda, hiszen a 2010-es választás után nagy lendülettel látott hozzá az állam és a közigazgatás alapvető átalakításához. Az viszont nem igaz, hogy ebben a munkában ne hagyott volna a kormány nagyobb szerepet saját képviselőinek, mint a gombnyomogatás. Ellenkezőleg: mivel a kabinet kezdetben nem szívesen “vett a nevére” lényegi változtatásokat,
az új törvények és módosítások jelentős részét kormánypárti képviselők egyéni indítvány formájában nyújtották be – gyakran olyanok, akiknek közük sem volt az adott témához.
Ebben az új kormányzati modellben, a frakciókormányzásban 2010-ben, a választások utáni első 7 hónapban 150 törvényt fogadott el az Országgyűlés. Megszűnt például az ingatlanok jelzálog-devizahitelezése, bevezették a banki különadót és a végkielégítések 98 százalékos adóját, legalizálták az otthoni pálinkafűzést és lehetővé tették a külhoni magyaroknak a kettős állampolgárságát.
A törvénygyár 2011-ben aztán minden korábbinál több jogszabályt – köztük a teljesen új Alaptörvényt – fogadott el: a rendszerváltás óta először egy év alatt 200-nál többet. Emiatt csúszhatott hiba a számozásba: a kétszázadik, mindig római számmal jelölt jogszabály a Magyar Közlönyben a CXCX. sorszámot kapta, azaz a százkilencventizedik lett. Ráadásul a mennyiséget nem mindig követte a minőség: a 2011-ben elfogadott 215 törvényből 63-at már abban az évben módosítani kellett. Nem csoda, ha 2011-ben az Országgyűlés a szavazások számában is rekordot döntött: egyetlen év alatt 3528-szor kellett gombot nyomni, szemben például a 2010-es 1928-cal. A 2012-es évben aztán a 2011-es 215-nél is több, 224 jogszabályt fogadtak el, majd 2013-ban ezt a rekordot is megdöntötték 254 törvénnyel.
Se frakciókormányzás, se kétharmad
A 2014-es választás után visszaesett az ismét kétharmados Fidesz-többséggel megalakult Országgyűlés teljesítménye: 2014-ben egész évben mindössze 113 törvény született. A következő évben ugyan ismét 200 fölötti, pontosan 230 törvényt fogadtak el, 2016-ban viszont már csak 192-t, és 2017-ben is csak alig valamivel többet, 208-at. A harmadik Orbán-kormány idején visszaszorult a frakciókormányzás is. A Policy Agenda elemzése szerint 2015-ben már csak a törvények 22 százalékát nyújtották be egyéni képviselői indítványként a kormánypártiak, míg az előző ciklusban ez az arány még átlagosan 38 százalék volt, ráadásul az első, 2010-es évben még 52 százalék.
A kétharmados többség hiánya is jelentősen korlátozni tudta a Fidesz-KDNP terveit. A veszprémi időközi választással ugyanis 2015-ben technikailag megszűnt a kétharmad, de a kormánypártok ezután még 64 esetben össze tudták szedni ezt a többséget. Ám ez csupán a 8 százaléka volt a 2010-2014 közötti időszakban elfogadott kétharmados törvényeknek, személyi döntéseknek. A 2017. őszi ülésszakban például a kétharmados szavazások 78 százaléka a Jobbik segítségével "ment át". Az összességében kevesebb kétharmados szavazás mellett általában is csökkent a harmadik Orbán-kormány jogalkotási lendülete. A 2014-2018-as ciklus 269 ülésnapján megtartott 3583 szavazással – ez alig több, mint 2011-ben egy év alatt volt – összesen 730 törvényt fogadtak el.