A református püspök a Hold utcai református templomban, míg Fabiny Tamás evangélikus püspök a Budavári Evangélikus Gyülekezet templomában tartotta meg istentiszteletét húsvétvasárnap.
A koronavírus-járvány miatt csak néhány hívő jelenlétében tartotta meg az istentiszteletet húsvétvasárnap Fabiny Tamás a Budavári Evangélikus Gyülekezet templomában.
A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke elmondta:
a megfeszített Jézus sebei ott vannak a mai üldözöttek sebeiben, haláltusája ott van a lélegeztetőgépen szenvedők fájdalmában.
Fabiny Tamás úgy fogalmazott nemcsak a "sebeket hordozókban" kereshetjük Krisztust, hanem azokban is, akik "átkötik a sebeiket", akik a kimerültséggel dacolva gondozzák a betegeket, teszik a dolgukat orvosként, ápolóként vagy mentősként.
"Aggódások, szorongások, félelmek, veszteségek és könnyek között élünk. A tragikus emberi helyzetek különbözők, de bármelyik bármikor ránk találhat vagy már el is ért minket, és ezért kapaszkodók után vágyunk" - mondta.
Hozzátette, erre vágynak ők, lelkészek is, akiknek
az elmúlt időszakban közös, megrendítő tapasztalatuk, hogy egyfolytában temetnek.
Balog Zoltán református püspök a budapesti, Hold utcai református templomban hívek nélkül megtartott istentiszteleten arról beszélt, az idei ünnepen különösen bátorító, hogy a feltámadt Istennel a templomon kívül is, bárhol, bármikor lehet az életben találkozni.
"Nem szenteskedő pillanatokat kell összehozni valahogy profán körülmények között, hanem engedni kell és lehet, hogy részesüljünk Isten erejében, szeretetében. Akkor is, amikor elfogy a türelmünk, mert ami sok, azért az mégiscsak sok, lezárásban, korlátozásban, megpróbáltatásban" - mondta.
Balog Zoltán szólt arról is, hogy az ember általában az életében legalább egyszer elgondolkodik azon, hogy van-e rajta, az emberen kívül más létező is, aki több, mint ő és aki érdemben befolyásolja az életét.
"Amikor pedig az életünk egyensúlya megbillen", akkor "egész életünkkel kérdezünk, akkor magunk vagyunk a kérdés". Mert "amikor azt kérdezzük, hogy hol van Isten, valójában arra gondolunk, hogy hol van ő, aki "talán választ tud adni a kérdésre, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk" - fogalmazott.
"Ott keressük Istent, ott várjuk tőle a magyarázatot", hogy "hol voltál, amikor itt kellett volna lenned?". "De ott hiába keressük." Hozzátette: az angyal nem is a templomba küldi a tanítványokat és az asszonyokat. A templom ugyan "jó hely" a találkozásra, de néha talán el is idegenít, talán túl magas a küszöbe azoknak, akik nem szoktak hozzá. Akik pedig hozzászoktak, azt hihetik, hogy liturgikus helyzet nélkül legfeljebb "másodosztályú" lehet Isten és ember találkozása.
A megfeszített és feltámadott Jézus azt üzeni tanítványainak, hogy induljanak vissza Galileába, ahonnan jöttek, majd ott látják meg őt. Galilea nem volt megszentelt hely, rossz híre volt, a hitetlenség, a pogányság vidékének számított. De az volt az "életük tere", ezért várta oda őket Jézus. És "minket is oda vár", a saját életünkbe.
"A mi világunk, a mi kis országunk nem elátkozott hely, nem a pogányok földje, és a mi életünk ide vár". Ahogy a bölcs tanító mondja, Isten mindig ott van, ahova beengedik. "Így lesz templommá az életünk, a mi Galileánk" - tette hozzá Balog Zoltán húsvétvasárnapi beszédében.