Mészáros Lőrinc félillegalitásban. Nocsak.

Aki látta a minap egy villanásnyi ideig a Magyar Televízióban, amikor a V-Híd Építő Zrt. tulajdonosaként felavatta cége 210 tonnás, 45 méter hosszú vágányépítő szupergépét, és netán érdekelné a teljes beszéd, annak csalódnia kell. Bár a magyar üzleti élet sztárja az m1-en röviden arról elmélkedett, hogy ma, a korábbi időkkel ellentétben, a piac 60–70 százalékát magyar tulajdonban lévő vállalatok viszik, a szöveg további izgalmas részletei felkutathatatlanok. Pedig Mészáros Lőrinctől minden útmutatás hasznos lehetne.

„A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány ledarálta a magyar építőipart” – közölt egyedüliként újabb részletet a kormany.hu a szónoklatból. Ő csak tudja. Igaz, a V-Híd ügyesen elkerülte a ledaráltatás veszélyét: mindössze öt éve jött létre. Abban az évben cirka 9 millió forint árbevételt produkált, amely négy év alatt 34 milliárdra duzzadt, ez bizonyára informális világcsúcs. Tavaly 17 százalékos árbevétel-arányos eredményt ért el, márpedig fő megrendelője közvetlenül vagy áttételesen a magyar állam. Ne szépítsük, az adófizetők rovására tett szert extra nyereségre a V-Híd két tulajdonosa, Mészáros Lőrinc és – akkor még – felesége. Ennek ellenére, vagy épp ezért a sztárvállalkozóval a kormányzati propaganda nem dicsekszik.

Mintha szégyellné.

Mi viszont nem bojkottáljuk sem őt, sem a családot. Híreinkben beszámolunk a V-Híd ünnepségéről, a Cégvilágban pedig arról, hogy Mészáros tőzsdei cége elpasszolta egyik érdekeltségét, történetesen a gyermekei építőipari vállalatának.

„Ha körülnéznek Európában, azt fogják látni, hogy nincs még egy nemzet, amely ilyen típusú és ilyen mértékű szolidaritásról tett volna tanúbizonyságot” – büszkélkedett a járvánnyal kapcsolatos kormányzati munkával az Országgyűlésben a miniszterelnök. A hallgatósága pedig töprenghet: vajon ennyire félretájékoztatták, vagy tényleg mást lát, mint a válság vesztesei. Vele szemben a HVG úgy véli, ezt a politikát a társadalmi szolidaritás teljes hiánya jellemzi; már a lelkeket is csak az mentheti meg, akiket Orbán Viktor erre kijelöl. A vesztesek közé tartozik a főváros lakossága is – összegzi Gazdaság rovatunk. No és annak vendéglátóipara, turizmusa, amely segítség nélkül maradt. Fókuszban rovatunk pedig a járvány második hulláma elleni védekezést elemezve árnyalja azt a kormányfői üzenetet, hogy „mindenkit meggyógyítunk”. Hogyne, ha lesz kivel, ha lesz mivel.

A jog veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen

 – Bródy János dalszövegének apró módosításával jellemezhető Magyarország rovatunk másik cikke, amely azt veszi sorra, miként váltak az egykori független intézmények a központi akarat végrehajtóivá. Az effajta törekvés az amerikai politikai elittől sem áll távol, bár ott stabilabbak a fékek. Mégis, most a legfelső bíróság egyik megüresedett helyének betöltése körül nem konszenzuskeresés, hanem ádáz vita folyik. A liberális Ruth Bader Ginsburg halála után Donald Trump az elnökválasztás közepette újabb konzervatív tag kinevezését erőltetné át a szenátuson, holott a politikai illem mást diktálna. De már nincs ilyen.

A múltat nem elfeledni, hanem feldolgozni kell, idézzük Szellem rovatunkban a baszk Fernando Aramburu Irigoyent, aki azokról az időkről írt sikeres regényt, amikor az ETA terrorszervezet és a rendőrség harcai miatt állandó fenyegetettségben telt a mindennapi élet. A Patriából a spanyol HBO sorozatot készített – a szembesítés reményében. Ez másutt is elkélne. Mindenütt, ahol a múlt megszépítő hamisítása gőzerővel folyik.

A szerző a HVG szerkesztője