Itthon Kiricsi Gábor 2020. szeptember. 25. 15:00

Őrültség volt Budapesten Szuperkupa-döntőt szervezni?

Kiricsi Gábor
Szerzőnk Kiricsi Gábor

Fideszes vagy vírustagadó, aki elment a csütörtöki meccsre? Egyik sem.

Koronavírus - a második hullám, a második lezárás

A sokak által vártnál később, de november közepén a magyar kormány is úgy döntött, korlátozások bevezetésével próbálja megfékezni a koronavírus-járvány második hullámát. A döntés pillanatában napi ötezer új fertőzöttet azonosítottak, és jobbára 50 és 100 között járt a vírus következtében 24 órán belül elhunytak száma. Az első lépés részleges lezárást jelent, de kérdés, hogy ez mennyire hatékony. Kövesse híreinket!

Összeszorult a gyomrom attól, hogy a bajor miniszterelnöknek összeszorult a gyomra attól, hogy a Bayern-szurkolók a veszélyes magyar fővárosba tartanak a Szuperkupa-meccsre, meg attól is, hogy Sevillában a jegyek öthatod részét visszamondták a szurkolók. Mert akkor nyilván én is felelőtlen vagyok, amiért képes voltam jegyet venni a Puskás Arénába, hogy kivigyem a Bayern-szurkoló fiamat a meccsre.

Az elmúlt napokban mindenki kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire gyalázatos dolog Budapesten focimeccset tartani, sőt “emberkísérletet” végezni, úgyhogy egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam, amiért nem mondtam vissza a jegyeket. A Szuperkupa-meccs szapulása ráadásul idehaza kormánykritikus tevékenységgé vált, már csak azért is, mert a magyar kormány tényleg szokatlan kedvezményekkel kezeli a focimeccseket.

Abban, hogy Magyarországon nagyobb koncertet nem, nagyobb focimeccset viszont gond nélkül lehet rendezni, nincs különösebb ráció, pláne, ha közben a Miniszterelnökséget vezető miniszter is marhaságokat beszél erről. Az, hogy a hazai focimeccseken lényegében mindenféle óvintézkedés, maszkviselés és távolságtartás nélkül részt lehet venni, szintén azt mutatja, hogy itthon “a miniszterelnök kedvenc sportága” külön elbánásban részesül. Ha pedig megnézzük, hogy miközben a Ferencváros zárt kapuk mellett vívta legutóbbi hazai BL-selejtező meccsét, de szurkolóik ezrei egymás hegyén-hátán tomboltak a zárt kapukon kívül, akkor világossá válik, hogy beszélhet itt nekünk hónapokon át Müller Cecília a helyes kézmosásról, valahol NER-szinten ez az egész járvány nincs annyira komolyan véve.

A nagy kérdés azonban az volt csütörtökön, hogy UEFA-szinten komolyan van-e véve a járvány terjedésének megelőzése, és elkerülhető-e egy focimeccsen, hogy az ember tömörüljön, egymás nyakába lihegjen, aztán a végén összeszedjen valamit.

Emlékezhetünk, alig fél év telt el azóta, hogy az olaszországi Bergamót és vidékét elkapta és letaglózta a koronavírus-járvány. Akkor bukkant fel az a teória is, hogy a Milánóban rendezett Atalanta–Valencia BL-meccs lehetett az egyik melegágya a fertőzés terjedésének. Mivel ez széles körben elterjedt és szinte tényként kezeli a világsajtó, gyorsan szögezzük le: ez eredetileg is egy teória volt, a város szakemberei és vezetői fogalmazták meg azt az – egyébként logikus – felvetést, hogy ha a koronavírus már az év első hónapjaiban is terjedt a mit sem sejtő lakosság körében, akkor az a körülmény, hogy a bergamóiak tízezrei vonatoztak-buszoztak-autóztak át a meccs helyszínéül szolgáló milánói stadionba, majd az eufórikus meccs után ünnepelve tértek haza a városukba, az segíthette a járvány terjedését.

Namost, csütörtökön a fenti körülmények közül semmi nem állt fent. Igazából akkor láttam az utolsó maszk nélküli embert, amikor a Radnóti kisábécében üdítőt és rágcsát vettünk a meccsre, nyilván, hogy ne kelljen a stadionban a büféknél tömörülni. (Így szól a felelősségteljes magyarázat. A másik az, hogy így olcsóbb volt, mint a helyszínen.) És a trolin fordult elő utoljára, hogy másfél méternél közelebb ült hozzám bárki, aki nem a gyerekem. A Thököly úton és az Istvánmezei úton több rendőrrel találkoztunk, mint szurkolóval, és a Stefánia úti belépőkapunál sem ütköztünk sorokba. Egy percig sem tartott, amíg bejutottunk, és ebben a jegyvizsgálat, a hőmérőzés, a ruházat átvizsgálása, és a kézfertőtlenítés is benne van.

A stadionkertben még mindenki fegyelmezetten viselte a maszkot, aki nem, arra a szektorokba belépésnél rászóltak. Kicsit több szurkoló gyűlt ugyan össze a garázsnál, ahová a csapatok buszai másfél órával a meccs előtt befutottak, de így is bőven elfért mindenki. Egymás nyakába lihegő és prüszkölő, sörgőzös szurkolói hordákat nem lehetett látni, nagyjából olyan volt a hangulat, mint a Müpa előtt egy Madredeus-koncertre várva.

A Puskás Aréna valójában nagyon szép stadion, a látványtól le is esett az állunk, de erről hosszabban most nem értekeznék, lehet, hogy csak keveset járunk stadionba. Az azonban biztos, hogy aki azzal az elhatározással érkezett, hogy a beengedés után senki máshoz nem fog másfél méternél közelebb kerülni, az tulajdonképpen megoldhatta.

Az óvintézkedések láthatóak voltak: a folyosón 10-20 méterenként kézfertőtlenítő tégelyeket helyeztek ki, az egyébként két oldalról megközelíthető vécékben csak egyetlen bejáratot és egyetlen kijáratot jelöltek ki, hogy ne zsúfolódjanak össze a szurkolók. A büféknél sort nem láttunk, de azért szünetben azt nem ellenőriztem.

A szektorunkban világosan kiderült, hogy mit jelent a távolságtartás: a mi sorunkban 17 szék közül ötre adtak ki jegyet: kettőt, illetve egyet a két szélére, és a közepére újabb kettőt. De volt olyan 12 székes sor, ahol csak két széken ülhettek. Közvetlenül egymás mögé sem ültettek szurkolókat a megfigyelésünk szerint. Minden, nem eladott széken matrica jelezte, hogy tilos leülni, és ezt a közönség a mi nyugis, magyar szektorunkban abszolút betartotta. A stadion 90 százaléka ilyen nyugis magyar szektor volt, csak egy egészen kis részt foglaltak el az egymáshoz azért közelebb álló, folyamatosan éneklő spanyolok. Erről ugyan gondolhatjuk, hogy így viszont ők tényleg agyonfertőzték egymást, de ne feledjük, hogy a külföldi szurkolók negatív koronateszttel léphettek csak be az országba, ami azért csökkenti az esélyét annak, hogy Atalanta-meccset vízionáljunk a Puskásba.

A Sevilla szurkolói a labdarúgó Európai Szuperkupa döntője, a Bayern München - Sevilla mérkőzés kezdete előtt Budapesten, a Puskás Arénában

A meccs közben azért a maszkviselési fegyelem némileg lanyhult, sokan lecsúsztatták az orruk alá, vagy folyamatos sörkortyolgatás ürügyével teljesen leeresztették. Ám mivel jobbára mindenki a saját párjával diskurált tőlünk több méterre, ez nem tűnt veszélyesebbnek, mint a buszmegállóban beszélgető emberek látványa.

Persze tudom, ez az egész arról is szól, hogy ha az embernek Bayern-szurkoló a gyereke, akkor képessé válik arra, hogy a rendelkezésére álló tényeket és tapasztalatait úgy rendezze maga köré, hogy az megnyugtató legyen. Alighanem az esetemben is így történt. Aki ugyanilyen körülmények között ralikrossz versenyre megy, arról talán úgy gondolnám, felesleges kockázatnak teszi ki magát.

Az valószínű, hogy ha volt is fertőzésátadás csütörtökön este, az nem tömeges volt (igazából nem volt együtt tömeg) és talán nem is derül ki soha, hogy a meccshez köthető-e vagy a hazametrózáshoz. Ennek megfelelően fogalmam sincs, hogy a Szuperkupa-meccs alkalmas volt-e arra, hogy bármit is teszteljen az UEFA. Abban szinte biztos vagyok, hogy a játékosoknak sokkal jobb volt így meccselni, mint a demotiváló üres stadionokban. Azt, hogy 16 ezer szurkoló egy ekkora szervezői stábbal könnyebben irányítható és jobban elfér egy óriási stadionban, mint 67 ezer, még én is előre megmondtam volna.

Koronavírus - a második hullám, a második lezárás
A sorozat további cikkei

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hirdetés
Hírek a koronavírus-járvány második hullámáról
hvg360 Balla István 2020. december. 04. 11:00

Berg Judit: Izgultam, nehogy a Ruminit is utálják a gyerekek, mint minden kötelezőt

Nemrég jelent meg Berg Judit Rumini-sorozatának tizedik kötete, de a kalandos életű mesehős – miután új illusztrációkat kapott - már a világhír felé kacsintgat, és film is készülne, ha a Filmalappal nem rekedtek volna meg a tárgyalások. Magyarország talán legnépszerűbb meseírójával ezúttal olyan, egyáltalán nem mesés témákról is beszélgettünk, mint a könyvdarálás, hogy ki lehet-e lépni egy stabil, de boldogságot nem adó házasságból, vagy hogy miért is próbálják a liberális értelmiség magyarságát megkérdőjelezni a jelenlegi kurzus támogatói.